#399. goodbye december and 2013

Nos, elérkezett ez a nap is, véget ér a 2013-as év. Ma reggel azt mondtam anyunak, hogy nem is baj, úgyis szar év volt, de aztán felnyitotta a szemem, hogy mégsem, egy csomó jó dolog történt. 

Kezdjük az elejétől; 
- véget ért a gimnáziumi lét okozta szenvedés, megvolt a szalagavató, a ballagás és meglett az érettségim.
- egy pazar nyár várt rám, nem kellett tanulással foglalkoznom, azt csinálhattam, amit akartam.
- első olyan nyár volt, 3 év után, hogy nem melóztam, szóval tényleg csak szórakozásból állt.
- nyáron eljöttek a rokonaik Angliából, és megismertük őket, és még meg is mertem szólalni angolul, aminek nagyon örültek, annak ellenére, hogy az angolom (mivel nem igazán használom) elég gyenge lehet, de sikeresen szótértettünk. S nem utolsó sorban jól éreztük magunkat abban a pár napban.
- bár szeptemberben nem abban a suliban kezdtem, ahol akartam mégis jó helyre kerültem be.
- az osztályom pedig sok év után normális emberekből áll, hasonló érdeklődése van mindenkinek, és jó csapat vagyunk együtt.
- ez a suli pedig új célokat adott az életemnek, s valamilyen szinten vicces, hogy a sors "újra visszadobta".
- bár elvesztettem egy csomó "barátot" megszakadtak a kapcsolataim emberekkel, de ismételten csak tudom, kik az igazi barátaim, kik azok akikre bármikor számíthatok, és ki az aki csak kihasznált, vagy csak érdek-barátságnak tekintette a kapcsolatunkat.
- megismertem az Adrit, a Noncsit, a Bettit akikkel nagyon jól elvagyunk, sőt megismertük a Randevú Presszót is, ahova gyakran járunk suli után.
- olyan tanárokat, óraadókat kaptam, akik tényleg jó emberek.
- a családi/baráti kapcsolatok vagy erősödtek, vagy megszűntek, de ami megmaradt az örök.

Tapasztaltam jót, rosszat, de hát ebből áll az élet, tapasztalatszerzésből. Szóval mindennek ellenére jól telt a 2013-as év, de azért remélem, a 2014-es még ennél is jobb lesz.

Köszönöm, hogy olvastátok a blogom, 2013-ban (is), és várlak titeket vissza 2014-ben! Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! [Thank you to read my blog in this year and we meet the next year. Happy New Year all person who's read this blog. xoxo: nyuszifules alias Blue Butterfly.]

S minő véletlen 2014-es első postom a #400. számot viseli majd! 

#398. Einarish, Harkatmulds alakulunk. :) [wow]

Nos, egy kicsit wow témázok. Mert már régen volt.

Igencsak örülök neki, hogy mindkettő karakterem így fejlődik, és úgy döntöttem nem bántam meg, hogy DestinyHope helyett csináltam egy Harkatmulds nevű DK-t. Annak ellenére, hogy ez elején hihetetlenül utáltam, de végül megbarátkoztam vele. Mondjuk az is csak azért, mert beállították a gombjaimat, és mert el lett mondva, hogy mivel mit csinálok, s, hogy használjam. ^^ És igaz, hogy elég lassan lett meg a 70-es szint, de az az igazság, hogy az elején elgondolkodtam, hogy tökéletesítem Einarish-t, addig nem kezdek másba, de ááhh... alakul majd még az is jobbra, meg ez is, mert már unok egész nap eot-okat gyűjteni. ^^"

#397. it's christmas time~

Nos, először is boldog karácsonyt minden kedves, és nem kedves olvasómnak! Sajna már nem olyan a karácsony, mint szokott lenni, mivel már mi vesszük meg magunknak az ajándékokat, de így is nagyon örültem neki. Jó volt, hétfőn elmentünk Körmendre, kaptam két platformos csizmát, egyik boka a másik hosszabb, meg kaptam két extrán bundás leggings-t, egyik sárga, másik barnás/bőr/homok színű. Meg kaptam még egy kardigán szerűt, ami szintén nagyon tetszik. :) Nem vásároltam nagyon sokat, mert kellett tartalékolnom pénzt szilveszterre, de így is megvettem azokat, amikre már régebb óta vágyok. :) Szentestét, szokásosan mamánál töltöttük, aztán, mikor anyuék elvégeztek itthon kijöttek utánunk, megkajáltunk maminál, aztán jöttünk haza. Itthon skype-oltunk Krisztiékkel, akik most nem jöttek haza, Kanadában maradtak. Előtte, 23-án Patrikéknál voltunk, jól elszórakoztunk. :) Szerdán nem volt semmi, csütörtökön meg hozzánk jöttek a Patrikék. :) Ismételten jól elvoltunk. Ma meg szintúgy nem lesz már semmi. :) Nem volt semmi extra idén, nem nagyon jöttek rokonok. :) 

#396.

Hm. Adrival megbeszéltük, már fixen, hogy Keszthelyre megyünk szilveszterezni. Ami azt illeti nagyon várom már, de kicsit félek is, vagy nem is tudom, ez lesz az első szilveszter, amit nem itthon, a családommal, hanem máshol a barátaimmal töltök. Viszont, ha jobban belegondolok, szükségem lesz arra, hogy ne itthon legyek. Annyi minden történt, annyi embert veszítettem el, hogy jobb is, ha egy másik környezetben ünneplek, ahol biztos, hogy nem futok össze senkivel. Nincs kedvem azon rágódni, hogy hol futok össze valakivel, hogy egy helyen leszek olyan emberekkel, akikkel nem szeretnék, hogy folyamatosan a múlton rágódjak. Ideje véglegesen túllépnem a múltbéli sérelmeken, és csakis a jelenre, s a jövőre koncentrálni.
Viszont ne ugorjunk ennyire előre, még itt van a karácsony is. Jövő héten lesz az utolsó tanítási hét; ismét megyünk szombaton is. A héten még szerintem egy rakat dolgozatot írunk, de azért már minden órán lazítani fogunk, filmezünk, beszélgetünk... bár mondjuk eddig is így volt.
Ezen a héten nem történt semmi nagyon extra, leszámítva talán azt, hogy csütörtökön a hajléktalanszállóra mentünk "gyakorlatra", amit tulajdonképpen a szálló megismerése volt. Elég morbid volt, mit ne mondjak. Ami vicces volt, az talán az, hogy bementünk a tanárunk irodájába, aki a szálló vezetője, hagytunk neki egy cetlit: "Üdv itthon tanár úr! Reméljük jó volt a síelés! Kényelmes a széke. Puszi: 13.b"
Felesége azt mondta, hogy örült neki, úgyhogy szuper. :) Meg pénteken ugye bölcsibe voltunk, de nem menünk be a gyerekekhez, csak megírtuk a Mikulás-napi beszámolót, vagy hogy fogalmazzak.
Hm talán ennyi az amit egyenlőre tudtam írni. Majd jelentkezek. :))

#395. 19th birtday (képes összefoglaló)

Nos, mai nappal hivatalosan is kijelenthetem, hogy betöltöttem a tizenkilencedik életévemet. Mint buli, ünneplés, nem volt a leg"menőbb", de nekem mégis nagyon tetszett. Főleg, hogy a bölcsis órákat is annak fogtam el, mert nagyon jó volt, hogy végre nem csak az üvegajtón keresztül figyeltük őket.

Ám, kezdjük az elején. Péntek reggel, 6 óra körül, megköszöntött a húgom, és anyukám. Egyenlőre még csak szavakkal, mert hát szülinap ide-oda, iskolába azért kell menni. 

***

Leszálltunk a buszról, 7:15 körül. A lányok vártak már a megszokott helyen, meg is köszöntöttek, aztán felsiettünk, mert első négy órán bölcsődei gyakorlat volt Mikulással meg minden egyébbel. Beértünk a terembe, mindenki hozta a csokikat, boldog szülinapot kívánt, és két puszi után mentünk sorba. Nem volt időm kajálni, mert nyolc körül értünk be, és a Mikulás lassan megérkezett. Be lettünk osztva csoportokba, az Adrival a Hold csoportba kerültünk, ahol egy fél órát játszhattunk a kölykökkel, majd felkértek, hogy legyek én a fényképész, így a legjobban jártam, az összes csoportba bemehettünk, és csináltam a képeket a Mikulásról, és a gyerekekről. Egész jól sikerültek szerintem a képek. Miután a Mikulás elment, visszavonultunk kajálni, mert már azt hittem éhen halunk, ezután visszamentünk a csoportokba. különraktak minket az Adrival, mivel a csoport két részre van véve, egy, ahol a kisebbek vannak, és egy, ahol a kicsit idősebbek. Én kaptam meg a legkisebbeket, annyira aranyosak voltak. Többségük egyszerre odajött hozzám, ismerkedtünk, építettünk, aztán hamar véget értek a nagyszerű órák, mentünk át az óvodába a bábelőadásra. Felöltöztettük a kicsiket, míg átmentünk, ott le, aztán a bábjáték után ismételten fel. Visszakísértük őket, és már mentünk is vissza a suliba (mikulás-ajándékozásra). Még be sem értünk ismét nagy mennyiségű csokoládé ütötte a markom. (13 tábla csoki gyűlt össze, egy pillangós öngyújtó, egy pillangós fülbevaló, pár mikulás).

***

Meg volt beszélve, hogy suli után megyünk pizzázni, 10-en voltunk összesen, és a pizza is nagyon finom volt. Szerintem mindenki nagyon jól érezte magát, és mire odaértünk, arra már mindenki éhen halt, szóval jól esett mindenkinek a pizza, a szendvicsek, és az, amit éppen evett. Nagyon jó hely ez, és még csak nem is drága. Jó volt, elhülyéskedtünk, aztán átmentünk meginni egy cappuchinót, ami szintén istenien nézett ki (kép), meg finom is volt. Mondjuk itt már nem ivott mindenki, mert ez kicsit drágább hely volt. aztán pedig mentünk forralt borozni/borozni, a törzshelyünkre, Randevúba. A bácsika benyomott nekem két szülinapi zenét. Hozott egy ingyen kört (nekem, meg az Adrinak).

***

5-re értem haza. Arra számítottam, hogy semmi meglepetés nem vár itthon, tortát, mikor kérdeztem anya azt mondta, hogy lehet, hogy majd összedob valamit, ajándékként meg úgy volt, hogy meglesz a tetkóm (de a tetkós nem írt issza). Hazaértem, vettem "mikulás ajándékot" anyunak müzlit, húgomnak pedig chipset-> elkezdtem keresni: anya azt mondta a szobámban alszik, majd elkezdett köhögni, én meg azt se tudtam most mi van...kinyílt a szobaajtóm ajtaja, csillagszóró, pillangós torta, pezsgő, toffifee, koktél, lufik, ajándékok. Hát meg lepődtem. Miután már felfogtam mi van, csináltunk pár képet, és kimentünk a konyhába az ünnepi vacsi miatt (rántott sajt-hasáb krumplival-kukoricasalátával anya módra, hmm.). Bekajáltunk/piáltunk, megvágtuk a tortát, ami isteni finom volt, aztán beszélgettünk egyet. :)

Szóval teljesen mindent összevetve nagyszerű nap volt. S, mikor hivatalosan is "újjászülettem" (19:08) elfújtam a gyertyám, kívántam valamit, és ezennel így bezárul a kör. De nagyon jó nap volt. *__*

#394.

Hivatalosan is véget vetettünk ennek a barátságnak, és így, hogy már tényleg "hivatalos" a dolog, egyáltalán nem bánom. Szép volt, jó volt, de ennyi volt. Nem szomorkodom miatta, már amúgy sem volt értelme az egésznek. Úgyis új év, új élet, új barátok, új én, akárcsak eddig. :) Szép napok az osztállyal, jó barátságok, őszinte mondatok, kedves emberek. Egy teljesen új fejezet, teljesen más hozzá állással. Tőlem is és másoktól is. Nem fogok senki után futni, nem fogok senki miatt szomorkodni. Annyi ember van a világon, akikkel lehetek, hogy nem hat meg a dolog.

#393.

A sors megint szórakozik velem. Olyan emberek jutnak eszembe/jönnek szembe velem akiket talán már rég elfelejtettem. Sőt, még az emberségem is egyre jobban beindul a napokban. Talán mert így tudat alatt még mindig hiszek benne, hogy, ha én jó vagyok másokkal, akkor majd a jövőben visszakapom ugyan azt a jót. Kezdek egyébként jól lenni, mindennek ellenére. Persze az agyam még jár, tele vagyok kérdésekkel, de oly fölösleges, ha úgysem fogok rájuk válaszokat kapni. Szóval lemondtam az egész dologról. Élem tovább az életemet, úgy, ahogy eddig tettem. Jó az osztályom, szóval míg suliban vagyok semmi bajom, úgy átlagban. Most ami hiányzik, egyedül-kizárólag egy barát, egy fiú barát, kapcsolat, pár -ki hogy nevezi. Nem mondanám, hogy vadászok, de azért nyitva tartom a szemem.
Mellesleg megvolt 2o13 első forralt bora, -fehér, és vörös téren is. A vörös nekem jobban ízlett, isteni lett. :)

#392

Most már hivatalosan is mondhatjuk, hogy elvesztettem minden régi barátomat, vagy így vagy úgy, de már egyik sincs itt. Szóval jelenleg mondhatni egyedül vagyok, bár tulajdonképpen mégsem, mert Egerszegen ott vannak az osztálytársaim, az Adri, az Eszti és a Noncsi is, ennek ellenére itthon, egyedül vagyok. Hozzá kell szokni az érzéshez, hogy jelenleg itthon senkinek nem számítok (családot most nem számítom bele). Ha nem lenne a suli, és ha nem érezném úgy, hogy ezt muszáj megcsinálnom, ezek után biztos lelépnék, elmennék külföldre, keresnék valami munkát, elmennék ismerősökhöz, és sokkal egyszerűbben lennék, mert nem kellene nap, mint nap szembenéznem azzal, hogy megváltoztak a dolgok. De nem megy ilyen egyszerűen. Jelenleg tényleg csak akkor szar, mikor hazajövök, mikor hétvégén itthon vagyok. Egy megszokott szakasz fejeződött be, és vagy megszokom, vagy megszököm. Vissza kell szoknom arra is, hogy nem kötöm az emberek orrára a problémáimat, magamnak kell megoldanom őket. És ez is egy olyan, hogy egyedül magamban tudom megoldani, mert hiába mondanak mások akármit, míg magamban nem tisztázom, nem fogom fel a helyzetet, addig, mindegy. Szóval bármennyire nehéz, fel kell fognom, hogy nem fognak keresni a régi emberek, hogy nem vagyok fontos nekik, és, hogy tovább kell állnom. De talán ami a legnehezebb a sok emlék, amik hirtelen tudnak betámadni. Bár jelenleg viszont tényleg azon a szinten vagyok, hogy, ha eddig nem jöttek vissza, akkor már ne is jöjjenek vissza. Aki elmegy, az okkal megy el. Lehet, hogy az én hibám is, de ehhez is, akárcsak egy kapcsolathoz két ember kell. Most viszont 3 év megszokott napjairól-heteiről kell megfeledkeznek. Fáj, nem fogok hazudni szar az egész szituáció, de nem leszek második, nem állok be a sorba. 

#391.

Az egészben talán az a legrosszabb, mikor felraksz minden egy emberre. Az egész életed felteszed rá, és arra, hogy mindig együtt maradtok, erre egyik pillanatról a másikra eltűnik. Egy barát volt, egy nagyon jó barát, és csak úgy, mit a kámfor, eltűnik. Ami még ennél is nehezebb, hogy ezután újra tudj élni. Mert nehéz megszokni azt, hogy hirtelen egyedül vagy. S hiába vannak ott az iskolában a haverjaid, az új barátaid, ha hiányoznak a régiek. És ez így lesz, míg világ a világ, akárhányszor elkezdesz kötődni valakihez a végén úgyis az lesz, hogy vége lesz. Vagy így vagy úgy, de vége lesz, és nem tudsz ellene tenni semmit. És ami még ennél is rosszabb, hogy hiába szokod meg, hogy az élet megy tovább, mindig hiányozni fognak a régi barátaid, akikkel megszakadt a kapcsolatod, különböző okoknál fogva. És ilyenkor mikor ezekre a dolgokra rájössz, muszáj lefoglalnod magad valamivel, egész nap pakoltam. Reggel felkeltem, és neki álltam rendet rakni a szobámba, amikor végeztem elszívtam egy fél cigit, nem bírtam egy egészet, mert újra emlékezni kezdtem egy csomó régi barátra, így a félig elszívott cigiből kivertem a parazsat és elmosogattam. Aztán próbáltam, hogy valaki mással nem e tudnék elmenni valahova, de senki más nem ért rá. 

#390. the end

Nehéz összerakni magamban a dolgokat, nehéz teljesen átlátni mindent. Nem fogok hazudni magamnak, természetes fáj, és rosszul érint a dolog, és lehet, hogy normál esetben futnék utána, de már annyiszor futottam, hogy már nincs kedvem hozzá. Meg különben is, nem én basztam el, ő változott meg. Nem futok azután, aki 3 évet, 3 év barátságot egyik napról a másikra eldob. Nem. 

*Majd összeszedi a gondolatát és kiír mindent, részletesebben, de nem most.*

#389. past-present: new chapter I.

A gondolatomban magamnál tartott könyvet, szerintem ideje becsuknom, majd kinyitni egy másikat. Azt hiszem befejeztem az olvasását, nem tudom lesz-e következő része, nem tudok róla semmit. Azt sem tudom, hogy az új könyv jobb lesz-e, de a régit már nem érzem jónak. Pedig valóban szép könyv volt, -nevezzük el, ha már úgyis végére értem. Legyen a címe, ’Maradni’- de ez már használhatatlan a ragacsos, gyűrött sárga lapjain néhol még kávé foltok is vannak. A lapok között érezni a cigifüstöt, a könyvjelzője is gyönyörű, egy lapos, és vékony fa. Talán két centiméter vastagságú, és tizenöt centiméter hosszú, szép barna, s bordó írás van rajta, de a szavakat már nem lehet kivenni, lekoptak róla. A borítása sem olyan, mint egy egyszerű könyvvé. Bordó bőr, barna szegélyes, ezüstösen csillogó címmel. S hogy miért akarom lecserélni, miért akarok ehelyett a gyönyörűség helyett egy újat? 

Mert nem tesz mindent a külső, a sztorija elég fájdalmas, elég sok rossz emléket foglal magába.

Az új könyv sztorija kezd kibontakozni előttem, persze ebben is lesznek rossz dolgok, ez egyértelmű, de fő a változatosság. A címe 'Ugrani' mint beleugrani valami másba, valami újba, valami jobba. 

De jelenleg, még csak a szakadékhoz közelítek, még nem ugrottam le, még nem lehetek biztos benne, hogy az ugrás során nem törik ki a nyakam. Még csak átmenet van. 

#388.

Itt ülök már egy ideje, bámulom a képernyőt, újra és újra elolvasom, hogy #háromszáznyolcvannyolc. Azon gondolkodom, hogy hogy lehetne leírni ami most van, hogy hogy lehetne megfogalmazni, hogy ennyire ügyeljek a részletekre, hogy mit tegyek, mert amit leírok, azt be szeretném tartani, de nem tudom hogy leszek rá képes. Hogy mennyire tudom magam tartani valamihez, hogy mennyire fontos most döntenem ezzel kapcsolatban, hogy miért zavarnak ennyire a dolgok, hogy miért nem vagyok képes leszarni bizonyos helyzeteket, hogy miért nem tudok a jelenben élni, hogy miért siratom a múltat, hogy miért szopat a sors, hogy mi értelme van az egésznek, hogy miért van, az, hogy mikor azt hiszed, tényleg teljes az egyensúly, akkor miért remeg meg hirtelen egy, kettő, majd az összes dolog, minden. Hogy hogyan tudom túltenni magam a dolgokon, hogy hogy tudnám elfelejteni a múltat, vagy, ha elfelejteni nem is hogy tudnám elérni, hogy ne legyen ennyire fontos, hogy mikor meglátok embereket, ne érezzem magam hülyén, még akkor is, ha nem az én hibámból szakadtak meg a barátságok. Hogy hogyan teljesíthetnék jobban, hogy hogyan bízzak meg az embereknek, s ha megbízok bennük mennyi információt osszak meg magamról. Hogy talán, egy kicsit legyek jobban kiismerhető, hogy azért néha jó lenne, ha az emberek látnák rajtam, mikor valami problémám van. Mert nem látják, mert mikor valami problémám van, akkor nem mimikázok, nem lehet leolvasni rólam, csak akkor mikor megszólalok, mert a hangom remegését nem tudom megállítani. És ezzel a postommal sem vagyok előbbre, hisz nem írok konkrét dolgokat. Nem segít, ha 'elvándorolok' képzeletembe, mert ott is fel-fel bukkan egy kép, egy írás, egy emlék, egy gondolat, ami bizonyos emberekhez köt. Ám mindennek ellenére, ez nem a depressziós post, nem, mert van dolog, ami viszont még mindig pozitív, mert vannak mások, újak, akiket szeretek, és akik szeretnek, és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, csupán a régiek hiánya; néha elviselhetetlen. És ezen kell tovább lépnem, hogy e sajnáljam a múltat, hogy ne akarjam visszakapni, hogy igenis éljek a jelenben, s közbe a jövőre gondoljak. Nem is olyan egyszerű ez a helyzet, mint amilyen egyszerűnek tűnt, mikor nekiálltam leírni. A helyzetek mindig túl bonyolultak, mindig. És mindig azok okoznak csalódást, akikben megbíztál, akitől nem várnád, aki fontos. Aki annyira nem fontos, az bezzeg mindig veled van. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne...

Folytatás következik.

#387. fuck the lie, tell truth or shut up.

I don't want to lie you, but I can't tell the truth. 

Because I don't know what's the truth, what's real. 

So I have two opportunity: 

I tell the half-truth i didn't know where she was. 

Or I will lie to you that it she was with me.

'Cause if i tell the truth, she will hate me. 

But if i tell the lie, i will hate myself. 

So I make the best opportunity: I keep closed my mouth.

#386. a huszadik (házassági évforduló)

Hétfőn Randevúba voltunk, kedden kávéztunk, mert csak 3 óránk volt megtartva. Szerdán, 23-án megünnepeltük anyuék 20. házassági évfordulóját, a Gyuri csárdába. A kaja finom volt, ilyen gyömbéres-mézes csirkét ettem, hasábbal, kis csípős szósszal, desszertnek karamellízalt banán fagyival. Isteni volt, nagyon jó volt, és ittunk meggysört. Az is volt jó, hogy nem csak a mi hangulatunk és a kaja volt jó, de még a pincérek is közvetlenek voltak, a végén még közös képet is csináltak rólunk. Tegnap is jó nap volt, délutáni randevúval. Már kajak az a törzshelyünk, a faszi még képet is csinált rólunk a faliújságra. Ma meg elaludtam. :/ És igaz, hogy egész héten azt magyaráztam, hogy nem akarok menni, de nem direkt aludtam el. Azt jobban csináltam volna. :)

>>>>>°°°°<<<<<

/A barátság téma, ami itthon 'vár'? Egyenlőre nem tudok mit mondani. Nem tudom mi van. Szerintem semmi, az én részemről már szinte nullára csökkent, az érsekségi jelleg legalábbis biztos. Nem tudom mi van, nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy senkinél, SENKINÉL nem leszek szamár, főleg, ha előtte ló voltam. Esélytelen. Nem tudom, majd ha tudom írom. Egyébként, igen, zavar. Már azon a szinten vagyok, hogy arra a napra emlékszem vissza, mikor megismertük egymást. Hogy miért kellett, muszáj volt, volt értelme, lesz még jövője, mi az ami most folyik, miért szar le, miért nem hív, ha írok neki miért ír vissza flegmán, miért csinálja ezt 3 hete...?/

Na, majd írok.

Peace.

#385. Hétfő-kedd-szerda

~vasárnap~

Hétfőn megint beültünk lányokkal randevúba, iszogattunk egyet, bár jobban mint pénteken. A faszi szerintem hülyének is nézett minket, hogy mit "ünnepelünk" hát a single létet, mi mást. Elgondolkodtunk, hogy azért vicces, hogy pont a randevúba, de mindegy. Megittunk pár sört, két bort, meg egy jägert. Vicces volt a haza út. Hazaértem, és le is feküdtem. Kedden nem volt semmi extra, csak úgy, mint ma sem.Gyorsan eltelt a suliban az idő. Bár mondjuk ma szarrá áztam, mert persze én nem nézek tv-t, szóval fingom nem volt hogy esőt mondanak.. Hat szociológiát, és három szociálpolitikát éltem túl, nehezen, de túléltem. Hihetetlen pangás van úgy egyébként, sulin kívül. Hazajövök, körbenézek neten, játszok picit, kajálok, esetleg nézek valami filmet, vagy egyszerűen csak alszok. Kb ennyiből állnak a napjaim. És megint álmos vagyok, de ma már nem akartam aludni, megvárom anyut, és utána alszok.
~Vasárnap~ voltunk a maminál, és hazafelé elmentünk a vasútnál, meg kimentünk a tóra. Annyi fényképet csináltam, mint az állat, de annyira szép az ősz, annyira imádom. 

#384. Péntek-tek-tek.

Pénteken első két óránk a bölcsődében volt, és hát nagyon tetszett, már bemehettünk a gyerekek közé, meg elmondtak mindent, amit tudtunk kell, és hát nagyon hangulatos hely, nagyon tetszett, és az dolgozók is szimpatikusak. Miután ott végeztünk; 9:20kor elindultunk szépen lassan a kórházba, vérvétel miatt. Ugye, kell az alkalmasságihoz. Kicsit vicces volt, hogy rajtam kívül mindenki be volt szarva, de próbáltam mindenkit nyugtatni. Mivel nagyon korán értünk volna oda, közbe beültünk egy parkba ahol megkajáltunk, ám még így is ott voltunk már 10-re, pedig 11-re kaptunk időpontot. Már többször is szóltak, hogy mehetnénk, csak a beutalók az osztály másik felénél voltak. Ők eléggé idegbetegek voltak, mikor visszajöttek, nem tudom az izgalom miatt-e, vagy a bölcsi miatt. Na de lezajlott a vérvétel, utána lesétáltunk és beültünk az Adrival, Noncsival, és Esztivel egy kocsmába sörözni. Jó volt, jól elbeszélgettünk, megbeszéltük, hogy hétfőn is bent maradunk, megnézni a gólyaavatót, meg legközelebb kávézni is maradunk. Még azt is megbeszéltük, hogy egyik hétvégén lejönnek ide, utána meg én megyek Szentgrótra. :)

#383. Egy szuper szerda.

Szerda. 

6:50-kor jön át a húgom ébreszteni; egy picit elaludtam. Tulajdonképpen csak annyira, hogy szinte semmire nem volt időm. Csak felöltözni, innit elrakni és gyorsan inni egy kávét. Töltöttem 7 szál cigit, és elindultunk. A buszmegállóban a busz, kicsit odébb állt meg, és majdnem nem lett ülőhelyünk, de végül lett. Álmosság és unottság volt jelene mindaddig, míg be nem értem a suliba. Aztán szépen lassan megjött mindenki, és a második óra után már minden jó volt. 3. Óra után folyamatosan kijártunk, minden óráról késtünk pár percet, szórakoztunk, fotózkodtunk, nagyon jól elvoltunk.

 

#382. október

Egy hónap telt el a suliból, de még mindig ugyan azon a véleményen vagyok, mint az elején; szeretem, jók a tanárok, jó az osztály. Itthon is minden okés, és teljesen jól érzem magam a bőrömben. A héten nem történt szerintem semmi extra, elvoltunk, beszélgettünk a lányokkal, itt aludt Santi szinte egész héten, reggelente vidáman keltem fel, vidáman mentem suliba, jól éreztem maga ott, utána lányokkal lementünk boltokat jártunk, vásároltunk, beszélgettünk. Pénteken elmaradt a 6. órám, úgyhogy már délután kettőkor itthon voltam. Tegnap elmentünk Lettivel meg Santival studióba. Jó buli volt, mondjuk kicsit zavart, hogy hozzám egy srác nem jött oda, hozzájuk meg folyamatosan, de mindegy. Összefoglalva ne volt rossz, de az biztos, hogy nekem ez volt az utolsó buliba menésem egy időre.
Nem igazán tudok mit mondani, de azt még leszögezném, hogy ugye mindenki azt kapja, amit megérdemel, és szerintem én most nagyon kiérdemeltem, hogy minden rendben legyen, és megkaptam, és nagyon hálás vagyok. Meg persze remélem, hogy nem romlik el minden hirtelen. Jövő héten meg be kell jelentkeznem diákmunkába, mert szükségem lesz valami pénzre.

#381. szombat, vasárnap

Szombat. Valamikor tizenkettő óra után keltem fel, álmosan. Nem volt annyira hideg, mint szokott lenni, először meg is lepődtem, majd rájöttem, hogy apa betüzelt. Hiába, még csak ősz van a reggeli hőmérséklet könnyedén visszaesik öt-tíz °c-ra, ami azért elég hidegnek tűnik az eddigi megszokott húsz+ fokok után. Talán bal lábbal kelhettem fel az ágyból, minden esetre elég idegbeteg voltam, de ez nem nyilvánult meg kívülről, csupán belső harcokat vívtam magammal, hogy melyik sarokba dugjam el az érzéseimet, a hiányt, a régi képeket, emlékeket, melyek mára megváltoztak. Sikerült végül, olyan fél hat felé, már megnyertem a csatát, de tudom, hogy a háború még hátra van, és, hogy nem lesz könnyű. Lightos este volt a szombati, jött Santi, nálunk ittunk egy-egy sört, youtube-on néztünk vicces videókat, amiken úgy röhögtem, hogy már rendesen fájt tőle a gyomrom, beszélgettünk, aztán lenéztünk lyukba - ami tényleg szó szerint lenéztünk volt, mivel lementünk ittunk egy vodkanarancsot, és jöttünk is el, mert nem volt hely, meg elég sújtás volt az egész. Hazaérve megittunk még egy sört felesbe, meg beszélgettünk, aztán Santi elment, én pedig lefeküdtem.
Vasárnap, azaz ma. 13:51 van. Ma is olyan fél tizenkettő felé ébredtem fel, arra, hogy apa a gitáromon játszik. Ha felébresztett volna ideges lettem volna, de így olyan kellemes volt felkelni. Kimentem kávézni, cigizni, felébredni, aztán hamar kész is lett a pizza, szóval bekajáltam. Nagyon fincsi lett (szokásos módon). Délután kimegyünk mamiékhoz, kicsit segítünk nekik (elvileg, de szakad az eső, úgyhogy nem tudom hogyan, gondolom esőben, de nem baj). Majd érkezem, még este bővítek, ha lesz mit bővíteni.
Puszinyuszi; Bluebutterfly, Vasárnap, 13:54pm. 

#380.

Péntek.
Nyolc óra ötvenhat perckor csörgött a telefon, ránéztem; santi. Elképzelni sem tudtam mit akarhat ilyen korán. Azért hívott, hogy keljek fel, mert bejön, és kérdezte kérek-e kakaós csigát. Természetesen kértem, s visszakérdeztem ő kér-e kávét, természetesen ő is kért. Kikászálódtam az ágyból, bevallom nehéz volt, a puha meleg ágyat lecserélni a hidegre. Kimentem töltöttem magunknak kávét, a szokásos menet, neki sok tejjel, nekem pedig tejjel és cukorral. Kimentem a teraszra, rágyújtottam, és kómás fejjel olvasgattam az ismerőseim kiírásait, melyekre minden bizonnyal nem voltam kíváncsi, de így mennek ezek a reggelek. Nem sok idő telt el, anya is felkelt, majd meg is jött santi. Beszélgettünk egyet, megittuk a kávét, elszippantottunk néhány szál cigarettát, aztán elment, anya is elment boltba, én pedig bejöttem, előbb cigit tölteni, aztán reggelizni, a kakaós csigámat, melynek közben a felét odaadtam a húgomnak. Ugyan olyan péntek volt, mint akármelyik másik nap, mégis olyan szabadnak éreztem magam, olyan jól, semmi teher, minden probléma megoldódott, minden remek (nincs volt! van.). A nap hátralévő része nem tűnt túl érdekesnek, játszottam, wowoztam. Aztán a vacsora előtt (rántott gomba, hasábkrumplival, és tartármártással, nyami-nyami) kimentem ismételten rágyújtani, és elkapott valami-féle ihlet-szerű. A feeling, mikor bent meleg a lakás, a kandallóban ég a tűz, s a teret sárga villanykörte világítja meg, majd a hideg, füstös terasz, szintén sárga villanykörte fényében, s a dió, alma, és körte egy fonott kis kosárkában. Igen, ősz van -jöttem rá. Szebb képet képzelek el magamban, mint amilyen, ha tudnám lefényképezném, de a valóságban teljesen egyszerű, azért majd lefényképezem. Vacsora után ismét jött santi, elmentünk tescoba, vettünk piát, majd felmentünk egyik haverunkhoz, ott ittunk belőle két pohárral, hallgattuk a zenét, aztán hazajöttem. Itthon húgom várt, hogy filmet szeretne nézni, így megnéztünk egyet. Nem volt rossz, csak előre tudtam, hogy mi lesz a vége. S a pénteki nap véget ért, kicsit még át is csapott a szombatba, hisz a filmnek körülbelül fél órája lett vége.
Szombat, 1:59am. BlueButterfly. 

#378. mindenség egyvelege

Úgy gondoltam, hogy el kellene mennem már holnap iskolába, de mivel reggel, még elkezdtem köhögni így mégsem megyek. Az anyagokat megkaptam az Esztitől, szóval szépen majd bemásolom a füzetbe. Elvagyok itthon, teázgatok, gépezek, meg alszok, de mégis hiányzik a sulis társaság, annyira jó fejek! Na de mindegy. Magazinomat újra elkezdtem csinálni, illetve írok cikkeket, meg "él" a magazin, és jól is haladok, meg megint tetszik az egész. Bár már a Japános dologból, zenei téren eléggé kiestem, már csak a JRock vonal megy, de az se 100%-osan, inkább csak 60%-osan, de a kultúra, meg más egyéb dolgok még mindig nagyon vonzanak. Egyre jobban gondolkodom azon, hogy 19. szülinapomra mindenképpen megcsináltatom a tetkómat, mint szülinapi ajándék. Annyira várom már, és olyan jó, hogy olyan nem lesz senkinek sem, max. utánam. Azt meg fosom le. ^^" Hihetetlen, hogy végre minden tökéletes. Kiszakadtam a hülye társaságokból, nincsenek idegbeteg barátaim, csak azok, akikre mindig számíthatok. A suliban mindenki jó fej, nem tanulok faszságokat, amiket az életben nem fogok használni, és 2 hét múlva még a gyakorlat is elkezdődik. Plusz jó dolog, hogy szép idő van, imádom az őszt, imádok mindent, és végre a wow is egész jól megy (meg megfűztem a húgomat, hogy jöjjön játszani ő is) jejeje. :D Kicsit tömény lett most ez így egyszerre, de hát, kiírtam a véleményem mindenről. Na szóval mindenkinek minden jót! Majd még jelentkezek! 

#377. (virtual) love

A napokban valamiért elkezdtem nézni a Voice UK-t, és tudom, hogy nem ő nyert, de szabályosan belezúgtam Vince Kidd-be. Az a hang, isteni, és amúgy is jól néz ki, szerintem. Már most (két nap alatt) rongyosra hallgattam a zenéit. A stílusa kicsit emlékeztet Cher Lloyd-éra.

#376.

Hiába vagyok úgy a dolgokkal, hogy már vége, és már elmúlt, és jobb így, mégis kicsikét talán zavar. Vagy nem is tudom, de mióta megtudtam azóta kicsit furán érzem magam. És mindenki egy időbe jut eszembe, de igazából ár hozzászoktam, hogy ilyenkor mindig ilyen depressziós az ember, a hideg, meg az év végének közeledte, meg gondolom még sok minden rájátszik, főleg az emlékek. Ám most minden erőmmel harcolok a szokásos hisztis depresszióm ellen. El tudom fogadni, hogy minden okkal történik, és ez is okkal történt. S, hogy mi volt az értelme, majd megtudom, idővel biztos.
*
Más téma, iskola. Mivel a memóriám, ilyenkor meg van halva, mert olyan álmos vagyok, hogy olyan a világon nincs, puskázok a twitterem-ről. Kezdjük azzal az igen kevés okkal ami nem tetszik. Szóval egyedüli problémám a a korán kelés és a sok óra, hogy várnom kell a buszt, de igazából nem akkora probléma, mert tök jóban vagyunk a csajokkal, és mindig együtt mászkálunk, csak túl hideg van hozzá. Ennyit a rossz dolgokról. Tetszik minden óra, mindegyik érdekes, és köze van az élethez. Nem tanulunk olyat, amit nem fogok használni az életben, mert mint a pszichológia, szociálpolitika, szociológia, kortan, anatómia, emberi test, elsősegély, munkavédelem, mindnek van értelme, egyik sem hasztalan.
*
Az osztály meg... Annyira hihetetlen, hogy bekerültem egy jó osztályba, 12 év után, végre. Mindenki normális, egy az érdeklődési körünk, senki nem hülye picsa. Persze, vannak akik kihúznak, de ők nem is szimpatikusak. Ami még pluszban rádob, hogy nem én vagyok a nyomorék, hanem kivételesen a 'menőkhöz' tartozom. Örülök, de nem csak én, mindenki. Ez annyira jó érzés. 

*
Más téma. Ma elég pocséknak tűnt a napom, szépen felöltöztem, szakadt az eső, nem szeretem az esernyőt, úgyhogy megáztam, átázott a cipőm, elfelejtettem headsetet vinni magammal, egész buszon csak bámultam, meg hallgattam mások zenéjének keverékét. Aztán a suliban minden jó volt, csak megfagytunk. Volt egy lyukasóránk is. Negyed négykor végeztünk, lesétáltunk csajokkal, körbenéztünk a boltokba. Hazafelé Annával ültem. Csináltunk egy rakatnyi képet, tök jól elhülyéskedtünk. :)

#375. Soha

Soha többet nem iszok pálinkát, az egyszer biztos, se vodka narancsot, fúj!
Egyenlőre nincs erőm leírni a többit. Majd lesz.
Rossz trinketet vettem, és úgy lebasztak.. omg. 

#374. 9/11

Csak egy apróság. 
Most esett le, hogy szeptember 11-e van és igaz, hogy Magyarországon nem biztos, hogy mindenkinek sokat mond ez a dátum, de én azért néztem róla filmeket, dokumentumfilmeket.
Megérdemel egy emlékezést, egy fél perces csendet. 
Mert sok ember halt meg, és elég nagy tragédia volt. 

#373. Új haj

Anya tegnap levágta, meg befestette (újra) szőkére a hajam. Nekem nagyon tetszik, de szerencsére nem csak nekem, hanem eddig mindenkinek (akivel beszéltem). Egyenlőre ennyi, azt hiszem.

Jah, és mostanában ugye nem nagyon voltam se skype-on, se wow-on, (igazából utóbbi 3 napban a gép nagyon be se volt nyomva, telón voltam csak online) és az egyik srác rám írt skype-on, hogy mi van velem, miért nem vagyok, és hogy nincs-e baj. Jajj, hát olyan jól esett.
Na piiisz. Mindjárt péntek! :)

#372. Ősz

Mindennek ellenére azt hiszem valahogy az ősz a második kedvenc évszakom, és most nem azon a téren, hogy szünet van-e, vagy sem. A szüneteket most nem számítjuk. Az ősz olyan gyönyörű, olyan színes, természetes. Bár irodalomban az "elmúlás eljövetelét" jelenti, szerintem ez hülyeség. Letisztultabb, nyugodtabb, szárazabb, már már harmatosabb, sok esővel, mégis annyira nem is tudom milyen, de imádom.

*

Csütörtökön bemegyünk anyuval zegre (mamit visszük be elsősorban), de én tutira megveszem magamnak azt a bakancsot, amit kinéztem a Deichmannba. Imádom *link*. Kabátot most nem hiszem, hogy veszek, bár akartam egy bőrdzsekit, de még mindig mindenhol kurva drága, úgyhogy maradom a szövetkabátnál, meg a kötött pulcsiknál.

Pénteken szerencsenapom lesz *-* 
aaah, de várom már, és ráadásul pénteken lesz az első gyakorlati órám az oviban vagy a bölcsiben, szóval minden összejön!

Na majd még jelentkezek, pusszantás. 

#371. Első hét

órarend. 

Első hét, a helyszín valamennyire maradt, de már közelebb kerültem a belvároshoz. Bár ez az iskola is eléggé a semmi közepén van, mégis közelebb van a valamihez, mint az előző. Legalábbis apa szavaival élve ezt mondhatom el. Az első héten a mai nap kivételével minden nap délután kellett megjelennünk. Hétfőn elmondtak néhány fontos, és alap tudnivalót, bár nem voltak még tisztában nagyon a helyzettel, hiszen teljesen más a rendszer és az "órák" is, mint tavaly. Idén nagyon sok olyan óránk lesz, amit tavaly nem kellett tudni. sokkal szakmaibb lesz, mint eddig, és hivatalosan jelenleg nem is az óra nevet viselik, hanem a modult, és egy modulon belül van több al-modul/témakör. Elég sok az óraszám, és ahhoz hogy mindennel végezzünk heti 35 óránk van. Kedden kommunikációs óránk volt. Elmondta a tanárnő a tudnivalókat, az elvárásokat, és az év menetét; négy gyakorlati óra, és egy elméleti lesz hetente. Nekem nagyon tetszett, bár ez még csak ilyen gyakorlati bemutatkozás, és néhány alap információ volt. Negyed 3-ra kellett menni, és el is értem a negyed 5-ös buszom. Szerdán három szociológiánk volt, ami nagyon tetszetős téma számomra. Tegnap szociálpolitika volt, amiért biztosan nem fogok rajongani, meg egyenlőre a tanár sem valami szimpatikus, de talán később jobb lesz. Ma pedig elsősegély volt, elvileg 6 óra lett volna egybetartva, de elengedtek minket 10 órakor, úgyhogy délre már itthon voltunk.
Az osztály is tetszik, jó fej mindenki, és szerencsére senki nem az az agyonsminkelt picsa. Az órarendet ma kaptuk meg. Hát elég húzós lesz, de túlélem. Muszáj lesz túlélni. :)

#370. Újratervezés: pipa

Ma bementem húgommal, beiratkoztam az iskolába, fel lettem írva az osztályba 27. főnek. Csecsemő és kisgyermek gondozó leszek. És annyira jó volt, mert bementem a portán kértünk útbaigazítást, a portás tök kedves volt. Akkor felmentünk, bekopogtam, ott is tök kedves volt a nő mosolygott, meg minden. Akkor megvártuk az igazgatóhelyettest. Az igazgató nem volt még bent, valami dolga akadt. Pont mikor ott voltam előtte telefonált, hogy kilenc óra után ér be. Akkor az igazgatóhelyettes felhívta őt, és megkérdezte, beférek e, meg egyebek. Aztán, mikor megkapta a választ, mosolyogva rám nézett. Akkor már én is mosolyogtam. És, hú, tényleg egy pozitív élmény volt számomra, hogy mindenki ennyire friss, üde, kedves és megértő volt. Még az osztályfőnök jelöltet is meg akarta keresni, de neki is volt még valami dolga, ami miatt később érkezett. És bár nem találkoztam vele, de érem, hogy jó lesz. Mondta, hogy majd lesz alkalmassági. Hétfőn negyed 3-kor lesz az évnyitóm. Mondta, hogy ki lesz írva, hogy melyik terembe kell menni. Aztán még mondta, ha úgy van, akkor keresem meg őt, és megmutatja nekem. Nagyon tetszik a suli. Ám, igaz, hogy mikor egyszer ott voltam, akkor is tetszett. Már várom. :) És örülök neki, hogy nem mentem egyetemre, meg ilyenek. Mert még, ha be is kerültem volna, nem lenne szívem itt hagyni mindenkit. Annyira jó, hogy továbbra is csak busszal bemegyek, meg sétálok egyet. Szóval megszegtem vagy tízszer, hogy és-sel ne kezdünk mondatot, de mindegy. :)
Legyetek jók! Puszi

#369. felháborodottság

Mindig is utáltam az ilyen faszságokat. Tegnap felhívtam a sulit, és mondták, hogy az irodai asszisztens nem indul el, de lehet választani, úgy döntöttem, akkor jó lesz a pénzügy-számvitel. Azt mondták, ma küldenek e-mail-ben értesítést. Erre mit küldenek? Na mit? Hogy nem indítanak OKJ-s képzést, a 2013/2014-es tanévre. Szóval az utolsó utáni pillanatban kell valami sulit szerezni. Szóba került a Báthory, de oda nem szívesen megyek. Deákkal beszél most anyu. Remélem összejön. Annyira utálom, hogy mindig máson múlik a jövőm. Soha nem lehet olyan, hogy, az amit kiválasztok, elsőre, elindul, vagy úgy indul, ahogy én kiválasztottam. Anyu letette a telefont. Holnap megyünk be reggel nyolcra, valószínűleg a csecsemőápolóra felvesznek. Please sors, csinálj már valamit. És ne, most ne tegyél keresztbe.
*Miért várják el, hogy 18 évesen minden szart egyedül intézz? Oké, hogy "felnőtt vagy" meg leérettségiztél, de az érettségivel nem jár együtt az útmutató az élethez. Nem tanítanak olyat, hogy, hogy intézd a banki ügyeket, hogy iratkozz be ide-oda, hogy élj meg, hogy csináld a dolgokat, azokat a dolgokat, amik tényleg fontosak az élethez. 

#368. pénzügy és Deathly Hallows

Érdemes napom volt, ma is. Végre tényleg csináltam valamit, ami hasznos. Valószínűleg pénzügyi-számvitelen tanulok tovább. Ami meg kell vallni, lehet, hogy jobb is, mint az irodai asszisztens. Bár, lehet, hogy nehéz lesz, de az élet nehéz, és az akadályokat át kell ugrani, nem pedig megfutamodni. Holnap kapok teljes-körű, tájékoztatós e-mailt. Kíváncsian várom. (: Azt hiszem ez az iskola is új utat nyit meg előttem a jövőben. Elvégre, még az is lehet, hogy ezután az OKJ-s képzés után elvégzem a főiskolát is, ami településileg ugyan ott van, mint ez az OKJ-s képzés.
*
És meg szeretném osztani veletek, hogy milyen fullos nyakláncot csináltattam magamnak. Jobbra a kép. :) Ha valakit érdekel esetleg, megosztom, (egy kis reklám katt a facebbok-os link)-jét a leányzónak. Nagyon ügyes. Mára szerintem ennyi voltam. Legyetek jók, és élvezzétek ki a nyár utolsó napjait! És ne a gép előtt üljetek, hanem a barátaitokkal legyetek. Már ha vannak. ;) 

#367.

Never forget who you are... 

but who I am?
I don't know. 
A faszt. Tudom ki vagyok, csak néha nehéz elfogadni, hogy én is megváltoztam, mint ahogy mindenki körülöttem.

#366. Lassan vége a nyárnak

Lassan vége a nyárnak, és most így visszagondolva, előre úgy tűnik, nem is csináltam sok mindent. Ám, ha jobban belegondolok, elég sok mindent csináltam, csak máshogy, mint tavaly, vagy előtte. Egyrészt, azért máshogy, mert idén, rájöttem arra, hogy kikre számíthatok igazán, és akikre nem számíthatok, azokkal nem töltöttem egy másodpercet sem, és igen sok időt szoktam velük tölteni. Meg idén nem voltam nyáron melózni, ami persze pénzhiány, de annyira jó volt, hogy élveztem a nyár minden percét, és nem kellett 38°C-ban melegednem 8 órában. Elég sok képet sikerült csinálnom, majd ki is nyomtatok belőle párat. Most viszont vásárlási lázban égek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de suli ide, oda, én imádom, mikor bemegyünk vásárolni, megvesszük a füzeteket, tollakat, ruhákat. Egyszerűen imádom. Meg amúgy is imádok vásárolni. És idén eldöntöttem, hogy akarok egy bőrkabátot (ami persze, nem igazi bőr, de mindegy), meg cicagatyákat rendelek majd magamnak netről (olyan jókat találtam ^^") meg persze még egy rakat ruhát veszek, de elsősorban, kabát, meg cicagatyák, esetleg néhány trikó.
Ma elvileg, ha minden igaz, elmegyünk Körmendre, majd kiderül mi lesz belőle. Persze nem vásárolni, hanem ilyen programra. Remélem elmegyünk. Jó lenne egy kis családi kikapcsolódás. :)

#365.

Igazából rájöttem arra, hogy valamit biztos én csinálok rosszul. Mert mostanában minden kicsúszik a kezeim közül. Mindenki hanyagol, és talán nincsen egy igazi barátom se. Falakat húzok magam köré, és megfeledkezek az ajtókról, az ablakokról, még a szellőzőről is. Talán nem kéne, talán le kellene bontani az összes falat, de félek attól, hogy, ha megszüntetem a falakat, akkor sem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok. Mert tény, nem vagyok egyszerű eset. Követek el hibákat, hazudok a barátaimnak, megbántom őket, akarva akaratlanul. Filmekbe, és sorozatokba menekülök a való világ elől, és látom, hogy ott is olyanok vannak, mint én. Ám, nem biztos, hogy az az igazság, hisz a film nem mindig az igazságot tükrözi, természetesen ott is valós érzelmekről beszélnek, de az mégsem annyira igazi. Kerülök néha filmbe illő helyzetekbe. Nem mondom azt, hogy rossz napjaim vannak, nem mondom az, hogy utálom az életemet, azt sem mondom, hogy a barátokkal van bajom. Elrepülnek előttem a gondolatok, hogy mi lett volna, ha akkor, ott abban a pillanatban mást cselekszem, de nem jutok a gondolatmenet végére, hisz nem úgy cselekedtem. Nem tudhatom, hogy a jó, vagy a rossz irányba tartok-e, nem tudhatom, hogy egy kijelentésemnek, vagy egy mozdulatomnak mi lehet a jelentősége évek múlva. Nem mondom azt, hogy, ha visszamehetnék változtatnék. Mert az a biztos, amiben élek. És tudom, hogy nincs értelme ezen rágódni, mert ezt soha nem fogom megtudni, esetleg, akkor, mikor megvan a következmény. És valahogy most sincs kedvem változtatni semmin, most sem látom értelmét annak, hogy néhány emberrel őszintébb legyek, és hogy megnyíljak előttük. Szerintem mostanában már senki előtt nem fogok megnyílni, senki nem fogja tudni ki az igazi Évi. Talán majd egy másik világba, vagy jó sok évvel később, talán akkor kiderül ki vagyok valójában, hogy mik járnak az agyamban. Talán lesz egy olyan ember, akivel teljesen őszinte lehetek, aki tudni fogja, mi jár a fejembe, aki tudni fogja, hogy ha eltűnnék, hol keressen és egyszerre megtaláljon. Talán. Ám ezek mind csak feltételezések. Kockáztatnom kellene ez irányba, de jelenleg nem látok olyan utat, amiért megérné kockáztatnom. Nem látom magam előtt, azt az utat, amit jónak érzek. Egyszer majd úgyis megtalálom, de addig is, csak magamra számíthatok, csak én vállalhatom a felelősséget önmagamért. Nem keverhetek bele senkit. És akármennyire is rossz, hogy jelenleg úgy érzem, nincs senkim: valóban nem változtatnék rajta. Elvégre, valószínűleg okkal törtét ez. okkal tértem erre az útra. Egyszer majd talán megértek mindent, magammal és másokkal kapcsolatban is. Addig pedig élem az életemet, úgy, ahogy adott pillanatban érzem. 

#364.

Kezdek izgulni a suli miatt, olyannyira, hogy a gyönyörű körmeimből nem maradt semmi, illetve csak a szokásos kinézetet kapta. Arra gondoltam, hogy a körömrágós stresszt megelőzve, bemegyek majd húgomékkal zegre, és veszek műkörmöt, mert ez gy nem állapot. Visszakanyarodás. Még mindig semmi hír, de persze, miért is lenne, mikor majd csak 20-án derülnek majd ki a dolgok. Ám ránéztem az internetes oldalon és ott ízt írják elindul az irodai asszisztens képzés, szóval talán felvesznek. *-* Már nagyon várom, hogy elolvassam, hogy felvettek. És tovább nézegettem, elég nagy a valószínűsége, hogy szívni fogok, elég nehéz lesz, de szerintem megoldom, menni fog.
*
Gondolkodom, egy pályázat megírásán, és beküldésért. A téma a sorfordító szerelem. Lehet, hogy meg kellene írnom, a határidő szeptember 15. Nem tudom, még gondolkodom rajta, vagy ma elkezdem és az alapján eldöntöm.
*
Ugye, most rövid lett a hajam, de igencsak foglalkoztat a gondolat, hogy ilyenre (jobb oldalt kép) kellene megcsinálnom. Persze a szín, az más lenne, de nekem ez nagyon bejön. Csak attól félek, hogy oldalt zavarna, mikor elkezd nőni, nem tudom megtudnám-e szokni. Majd, mikor ma hazaér anyu megkérdezem, hogy mi a véleménye, azt szerintem, ha tetszik neki meg is csinálja, ha nem lesz túl álmos. Vagy ha belemegy, akkor majd elmegyek fodrászhoz, vagy valami. Bár eredetileg azért lett levágva, mert egyrészt szétszedte a dauer (vagy hogy kell írni), másrészt meg az eredeti színemet akartam, de most meg valahogy megint annyira bennem van a "befestetném a hajam kékre/lilára/zöldre/pinkre/fehérre érzés, hogy hihetetlen. *-* Na szóval majd kiderül, mert ha anya nem díjazza, akkor elvetem. :)

#363.

veterán autók, (s)öröm, macska a táskámban,
naplemente, tűzijáték. 

Nem is lepődtem meg, hogy a péntek-szombat nem volt olyan tökéletes, mert, mikor én valamire nagyon rákészülök, akkor abból tuti nem lesz semmi. Pénteken a vihar miatt nem mentem sehova, itthon nézegettem a villámokat. Aztán szombaton lementünk húgommal egy óra körül körbenézni, megnéztük a veterán autókat, amik talán nem is voltak annyira veteránok, főleg a színük miatt, de azért jó volt. Nézegettük, csináltunk pár fényképet, aztán teleken át hazamentünk átöltözni, majd teleken át visszamentünk. Akkor mentünk még egy kört a 'hatalmas' vásárban, ami minden évre egyre rosszabb. A sörsátornál megvártuk Annát, akkor vele is elvoltunk egy kicsit, aztán, mikor ők úgy döntöttek bemennek a sátorba, hazajöttem, a húgom elkísért. Hazaértem, épp lazítottam volna, mikor csörgött a telefon; az unokabátyám, hogy lejön. Lejött, ittunk egy kávét, összekészültünk, és újra lementünk, mentünk egy kört, megnéztük a galériát, aztán lementünk a Presszóba (étterem és kocsma) ittunk két kört, én először heinekent, aztán meg vodka-szörpöt, fincsii volt. *-* Aztán a Presszóban megbeszéltük, hogy itt marad a Zsolti, és lejön velünk este buliba. Este szintén itt kezdtünk, aztán felmentünk a buliba, ami nagyon szar volt, mit nem mondjak nem elöltették meg magukat, hogy összehozzanak valami jó bulit. Tavalyi bulinak a közelébe se ment! Itt jön a rész, ami private.

vasárnap: koncert.

Vasárnap felkeltünk, gyorsan kajáltam, meg töltöttem magamnak pár szál cigit, és mentünk le tombolát osztogatni. Komolyan, jobb buli volt, mint maga a buli. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk. Szili felvette az Esztit a hátára, de a lerakás már nem sikerült, valahogy kilyukadt a pénzeszsák, akkor gyorsan összeszedtük az elhullott aprót, közbe jöttek anyuék is. Sikeresen eladtuk az összes tombolát, és tök jó volt, hogy mi szinte senkihez nem mentünk oda, úgy jöttek hozzánk az emberek, hogy kell nekik. Sikeresen eladtuk mind a 4x50 darabot. 102.000ft-tal mászkáltunk. >< Aztán miután sikerült mindent eladni, kimentünk mamihoz, ott voltunk egy másfél órát, és visszamentünk megnézni a fogathajtó végét. Gyönyörűek voltak a lovak. Aztán megvártuk a tombolahúzást is, persze nem nyertünk semmit. Ám olyan szinten csúszott az egész, hogy elvileg, 8-kor már koncert lett volna a tón, fél9-kor lett vége, utána hazasiettünk, átöltöztünk, és mentünk is tóra. Földes útnál megvártuk a Robertát, és mentünk le. Befizettük a jegyet, ittunk Gyöngyinél egy sört, leültünk, hallgattuk a Republicot. Aztán lementem én is többiekhez, ahonnan még jobban élveztem.
Aztán, vége lett a koncertnek, visszamentünk anyuékhoz, megnéztük a tűzijátékot, aztán hazaindultunk. Akkor a Bettiék kicsit később jöttek, hazakisértük még az Annát, aztán hazajöttünk, bekajáltunk, és mentem fürdeni, majd aludni. :)

#362. Hello world, I'm your wild girl I'm your c-c-cherry bomb~

Ma kezdődik a Zalamenti Napok!
Mellesleg nem tudom, miért vagyok ennyire lelkes. Ilyenkor újra beindul az élet a városban, mindenhol tömegek mozognak, sétálnak, beszélgetnek az emberek, talán kétpercenként leszólítanak, hogy mennyire megnőttél, és hogy hogy vagy, mi van az iskolával. Ahogy járkálsz céltalanul a lezárt utcákon közbe-közbe kürtöskalács, popkorn és vattacukor illata csapja meg az orrod. A gyerekek hisztiznek, hogy kell nekik egy héliumos lufi, aminek hello kitty-s, vagy egyéb közismert mesefigura alakja van. A kocsmák zsúfoltak, alkohol szaga árad ki belőlük. A parkok és az iskolaudvar tele van; körhinták kicsiknek és nagyoknak, dodzsem, talán még ugrálóvár is. Egy halom árus kipakolva az út két szélén, a parkolók helyén. Az út lezárt részénél motorosok parkolnak, útba igazítás folyik, hogy merre tovább, ha az út le van zárva. A délután folyamán folyamatos programok (amiket én valószínűleg kihagyok), koncertek, előadások. Este pedig bál, pénteken és szombaton is. asárnap pedig nagy koncert a tónál. Tömegek vonulnak ki a tóra, olyanok, akik talán egész nyáron még nem mentek ki, meghallgatják a koncertet, szintén popkornos és vattacukros vár mindenkit, ráadásul a sötétség miatt a villogó, világtó kütyük is eladásra kerülnek. Aztán a koncert végezetével nyugtató zene szól, majd tűzijáték látható.
Szeretem, és kész. Várom, ma este kezdődik az élet.

#361. Good moning

Nos, jó reggelt mindenkinek.
Tegnap felkeltem 11:45-kor és azóta ébren vagyok, ami súrolja a 20 órát. Egyszerűen nem tudok aludni éjszaka, hiába van nyitva az ablakom, ilyen melegben nem megy. De ettől függetlenül, nem vagyok álmos, szóval nem gáz.  Amúgy is régóta tervezem, hogy felkelek 6-kor, kimegyek, megkávézok, és csak filmezek, aztán ha éhes leszek eszek valamit. Jelenleg a gépezésnél tartok. Meg úgy terveztem, hogy ma valami kis "szépségnapot kellene tartanom, már régen tartottam. Talán előszedek valami régi magazint, újraolvasgatom, kifestem a körmöm. Csak így lájtosan. :) Megnézegetem a ruháim, összeállítok hétvégére valami jó kis szettet, meg azon gondolkodom, hogy kiszegecselek valamit, még maradt azokból a színes szegecsekből, amiket leszedtem egy ezeréves emos övemről.. >< Meg amúgy is, tegnap kipakoltam a szekrényemet, viszonylag rendbe raktam; egyedül a gatyák, meg egy akasztós szekrény maradt (amibe nem csak az én ruháim vannak). Talán egy kicsit wow-ozok még előtte, de ez hozzá tartozik a reggeli előtti gépezéshez. Egyébként nem nagyon szoktam reggelizni. Max azt vehetem annak, mikor felkelek, elmegyek suliba, és odaérek, és eszek. De ez csak az utóbbi négy évben volt így, általánosban mindig háromnegyed tízkor ettem először.
Na, egyenlőre ennyi voltam;
mindenkinek szép napot!
u.i.: heti zene változás.

#360.

Haii (:
Hát, annyira nem volt jó a tón, mint ahogy azt reméltem. Inkább csak napoztam, meg hűsítésként úsztam, de legalább lebarnult a kezem "alja" aminek örülök. :) Szóval az első tavalás nem volt túl jó, viszont. Hazajöttem, aludtam, és negyed tízkor az az ötletem támadt, hogy én most sütit sütök. Húgom is sütött, fél 12-re végeztünk is vele. De mivel az enyém "komolyabb" lett várni kellett vele, míg meghűl. Borostyán-hullám-nak neveztem el, mivel eredetileg Dunahullám, de eltértem a recepttől, jócskán, és miután kész lett mentünk esti pancsira, a Borostyán tóra. Szóval, ja. (: És aaaaz, nagyon király volt!! Apu, én meg húgom mentünk. Tök jó volt, és rájöttünk, hogy igazából rohadt meleg a víz, csak a délutáni hőmérséklethez képest hideg. Láttam 3 hullócsillagot is. Egyébként nagyon jó, mikor háton fekszel/úszol a vízen, és látod a csillagokat, főleg, mivel a tón semmi világítás nincs. Az egész ég kirajzolódott. Aztán hazajöttünk. Persze, mikor kijöttünk a vízből azt hittük megfagyunk, de nem baj. hiányzott az, hogy fázzak. Megvágtuk a sütit, és isteni finom lett *-* Azt hittem pedig, hogy szar lesz. Életem második egyedül csinált sütije (a palacsintát nem számolom).
Képeket lusta vagyok feltenni gépre, úgyhogy majd holnap kibővítem a képekkel. Viszont most elmegyek szunyálni. :)
Puuusszcsi. (:

#359. Tegnap(+előtt)

Tavas hét volt (és van, mert ma is megyünk) ~

Anna &én, én, mint homokos sellő,
és Szilárd, aki küzd a nappal.

Csütörtök: Kimentünk, Szilivel, Bettivel, lent voltak még haverok. Röpiztünk, pancsoltunk, nagyon jó volt. Vittem magammal szendvicset, meg jó hideg vizet, bekajáltunk, beszélgettünk, napoztunk. 21-eztünk. Annak ellenére, hogy döglött halszag volt, ami eléggé undorító volt. Jó kis nap volt. Aztán, mikor hazaértünk átmentünk szomszédba focizni (garantált izomláz).
**
Péntek: Bettivel, egyik barátnőjével, Szilivel meg Annával mentünk, Komolyan az utóbbi egy hétben sokkal jobban élvezek a tón lenni, mint eddig. Tegnap is hasonlóan, mint előtte, pacsiztunk, úsztunk, labdáztunk, kosaraztunk, röpiztünk. Plusz betemettük egymást a homokba. Meg képeket csináltunk. Jó nap volt. :)
**
Ma is megyünk, és egyre csak bővül a tömegünk; Szili, Betti, Benike, Anna, Roberta, meg én. Remélem jól el leszünk. Este meg majd megyünk lyukba, Robertával, meg Santival. Amúgy, kár, hogy most Santi még melózik, jó lenne, ha ő is tudna jönni tóra, de majd legközelebb.
**
Jaaahj, és jövő hétvégén 30. Zalamenti napok. Mekkora jó lesz, ghecci; Péntek, szombat buli, meg kirakodóvásár, meg szórakozás. Jujj, már nagyon várom. *-*

#358.

Azt hiszem, az a lépés már az utolsó csepp volt a pohárban, és tudniillik, nekem nagy a poharam. S nem csupán folyt a szájától a víz, mert tele lett, szétrepedt a nagy megterheléstől, és darabokra tört. Másik poharat nem tudok előszedni, és kapnék akkor is visszautasítanám, tőlük. Itt az ideje, szembenézni a tettekkel, s azzal, hogy ez már nem hozható rendben. Ez az a pont, ahol már nem. Lehetne mondani, hogy gondolkodtak volna előbb, ám lehet, hogy azt gondolták, hogy ettől még nem lesz tele a poharam, hisz soha nem nem mutattam, vagy mondtam, hogy mennyi a víztartalma, és jelenleg mennyinél áll. Ám, én azt gondolom, hogy minden okkal történik, ez is okkal történt, és gondolom nagyban befolyásolja a jövőt (pillangóhatás). Ettől függetlenül köszönhetünk egymásnak, tőlem aztán még beszélhetünk is, ilyen mindennapos dolgokról, mint az idős emberek, vagy mintha egy teljesen idegennel beszélnék. Ennyi a maximum. Ennél jobb nem lesz többet a kapcsolatunk, és ha mégis ezen gondolkodnék, akkor is visszarántom magam, ebbe a helyzetbe, mert több ilyet én nem fogok elviselni, és nem is akarok. Az emlékek között vannak jók is, jó lesz rájuk emlékezni, de csupán emlékek maradnak, s újra nem lesz jövőjük. Részemről, ebből a körforgásból én kiszálltam, és többet, soha többet nem mászok vissza, még, ha fűzni akarnak, akkor sem. Válaszolva pedig, a "régiek közül" jó, gondolom te nem az én "régijeimre" gondolsz, de el kell mondjam három ember van, akire mindig számíthatok (családomat leszámítva) Roberta, Santi, és a Patrik. A többiekkel jóban vagyunk, van akivel még néha beszélek pér szót, és ennyi. Valóban, Robertával, ha úgy nézzük 8 éve jóban vagyunk, de ezalatt a 8 év alatt sokszor volt olyan, hogy legalább 2 évnyi időt nem beszéltünk. Santival most lesz 3 éve, ha ismerjük egymást, de ezalatt a 3 év alatt többet tettünk egymásért, mint akárki másért tettem volna, vagy fordítva. Patrikkal 6 éve ugyan ilyen a kapcsolatom, illetve nem, utóbbi 3 évben megerősödött a kapcsolatunk, azt hiszem. Szóval a lényeg az, hogy nekem sincs húú, de sok ember, akivel komolyan jó a kapcsolat, de erre a kevésre, mindig számíthatok.
Persze, rád is számíthattam közbe közbe, de ennek vége. 

#357. Húúh

Elég sok depis szarságot írtam ki itt az évek alatt, de örülök, hogy kinőttem ebből a hülye korszakból, hogy tudom élvezni az életet, olyannak amilyen. Hogy nem kezdek el mindenért hisztizni, és hogy nem arra várok, hogy jöjjön egy pasi. Élvezem a órákat, a napokat, a heteket, a hónapokat, és mindent elfogadok olyannak, amilyen. Elfogadom, hogy minden okkal történik, és ha megtörtént (még ha rossz is) okkal történt. Örülök annak, hogy találtam igazi barátokat, akikre mindig számíthatok, örülök annak, hogy kizártam az életemből azokat, akikre tán néha számíthattam, de inkább arról szólt az egész, hogy nyaljam körbe őket. Örülök, hogy meg tudom különböztetni az embereket, hogy el tudom dönteni pár szó alapján, hogy rendes-e, vagy sem. Örülök, hogy senkinek nem mondom el, milyen vagyok, és aminek még ennél is jobban örülök, hogy nagyon sokan meg akarnak ismerni, teljesen. Örülök az életemnek. Minden egyes percének. 

#356.

Lehet, hogy már csak a zene tart minket össze - legalábbis ezt gondoltam, egy ideig- de nem, egyszerűen a távolság növekedése tart minket össze. Mindkettőnknek fontos a másik és az, hogy mi van vele. Egyszerűen imádom őt, ő az, akire mindig számíthatok. Lehet, hogy nem fut ide, hogy megvigasztaljon, de simán eltereli a figyelmem, és vissza se tudok rá gondolni, hogy valami bajom van. Ő az, aki mindent tud rólam, senki más, még a legjobb barátnőm se tudja azt, amit ő tud. Mikor nem beszélünk, hiányzik, mikor beszélünk, röhögök. Örülök, hogy megismerhettem, örülök, hogy nem lett köztünk több, mint a találkozások, örülök, hogy akkor nem jöttünk össze. 

#353

HI!
Múlt héten itt volt Tomika. Egész héten filmeket néztünk [x-men: összes eddigi rész, viharsziget], tollasoztunk, meg alkoholizáltunk. Szerintem jó volt, és talán ő is jól érezte magát. :)
Tegnap anya levágta a hajam, irtó picire, de azon gondolkodom, még ennél is rövidebbre kellene, olyasmire, mint Miley-nak van. Ha már Miley, eddig mindig olyan hajat akartam, mint neki, hosszú barna, vagy épp szőke és göndör. Alapból bejön a csajszi stílusa. Erre meg most majdnem akkorára lett vágva a hajam.
A húgom csak pálinka mellett viselte el a kinézetem, szóval tegnap bepálinkáztunk, természetesen ma fej és gyomorfájással keltem, de jó volt. Ilyen kis családias viszonyba piálni és beszélgetni. (: 

#352. mostanság

Hali!

zsiráf simogatás közben.

Újra itt vagyok. A múlt hetem valami nagyon jól sikeredett. Szinte alig voltam itthon, esetleg pár órát, vagy egy alvásnyi időt. Hétfőn sikeresen bejelentkeztem az új sulimba, név szerint School of Business. Nem tudtam körbenézni, meg szinte semmi, de a célnak megfelel, tanulni fogok még, és lesz egy irodai szakmám. Nem lennék most az ilyen sulik helyébe, ami ilyen technikusi, meg OKJ-s. Az egyetemek és főiskolák fizetőssé válása nagyon befolyásolja a jövőjüket. Ám egyértelmű, hogy ha valakit nem vesznek fel államilag támogatottra, akkor inkább máshova jelentkezik. Na, de haladjuk, kedden maminál voltunk, málnát szedtünk, egrest, ribizlit, almát, Santi is jött velünk segíteni, jól elröhögtünk.  Szerdán elmentünk Balatonfűzfőre, kalandparkba, ahol természetesen én csak boboztam, nem szeretném (még most) legyőzni a tériszonyom. :D Hazafelé megálltunk Vonyarcon, meg egy csomó helyen, voltunk abban a kávézóban, ahol még vagy 8 éve voltunk, ettem/ittam jegeskávét... Meg voltunk egy fullos étterembe, Kertes, de full olyan volt, mint valami Japán kert, nagyon bejövős volt, ráadásul a kaja is jó volt. :D Csütörtökön ismét maminál voltunk. Pénteken meg elmentünk Győrbe, meglátogatni a rokonokat, meg elmentünk az állatkertbe (mert Zalalövőn nincs elég állat). :DD

#351. haai

HeloSziaSzevasz!
Megjöttem, azt hiszem kellene valami heti összefoglaló akármi. Szóval, szombat van, 21:48, utoljára pedig kedden írtam. Mi is történt azóta? Jöttek az Angliai rokonok, beszélgettünk próbáltam velük beszélni, ahhoz képest jól ment, hogy olyan zavarban voltam, mint az állat. Nagyjából az is értettem amit mondtak (beszélnek magyarul is, de most az angol a lényeg) de eléggé hadartak. Bár így belegondolva én is hadarom a magyart, szóval ez ilyen alap. :) Talán egyedül az volt a legrosszabb, mikor az öreg sokáig beszélt magyarul, s utána összekeverte, és ide mondta angolul Martinnak meg magyarul. :D Kaptunk tőlük szuperkirály csokit, isteni íze volt (kép). Szóval lent voltak szerdán, csütörtökön, meg majd holnap lejönnek, mert kerti-party lesz /yeahh/ de fasza mert lenn lesz Santi is. :D
Jövő hetet mér annyira várom, hétfőn bemegyünk a leendőbeli iskolámba, beiratkozok /végre/. Kedden meg elvileg elmegyünk kalandparkba, ott alszunk valahol Balcsi körül egy szállodában, utána elmegyünk kávézni valahova, meg kajálni, eszünk fagyit, meg elmegyünk állatkertben (mert itthon jelenleg nem sokat látni, ilyenkor elhúzódnak a fény elől, elektromos fény közelébe, mint például számítógép, és a többi állattal beszélnek!).

Kép megjegyzés:
Először is a csokiból csinált mumusom
jobbra keksz vagy mi az,
alatta nápolyi,
balra a fincsi csoki (miből én mumust csináltam)
és maoam~

A héten ilyen zabálós hetet tartottam, de elmondhatom, semmi nem látszik rajtam, olyan lapos a hasam, mint egy lapos valami (nem jut eszembe semmi.. asztalfelület, vagy ilyesmi) éés megint fogytam (szeretlek kávé&cigi.)

Pluszhír: anyuval lekezeztünk, hogy kihidrogénozza a hajam, és kék&pink csíkjaim lesznek. /fuckyea/
No, elmegyek, megiszom a Sörömet.

#350. kedd van. (:

Újra itt vagyok. Rá szeretnék állni a napi legalább 1 postra.
Tegnap lejött Santi, hozta magával a Soproni családot, négyet. Bevedeltük, beszélgettünk, cigiztünk a teraszon, jól el voltunk. Aztán megbeszéltük, hogy akkor itt alszik. Hamar elaludtam, kivételesen nem voltam fent 3-ig, vagy 4-ig. Reggel felkeltünk, megvolt a kávé & cigi, kajáltunk, és most itt vagyok. Mai napom megint filmezésből fog állni, kezem Naruto-val, mivel a múlt heti rész kimaradt, az érettségi feszültség, majd lenyugvás miatt. Aztán meglesem a Kínost, letöltöttem az első két évadot (amiket szerintem már láttam, de nem nagyon emlékszem rá..) Tegnap aktivkodtam, húgommal. Szétszedtünk kér régi, már nagy szegecses övet, az övén szürke volt, az enyém színes. Cseréltünk pár darabot, és kiszegecseltem a telefontokom hátulját. Igazából végül csak ráragasztottam >< túl vastag a tok.. de így is jó, nekem legalábbis tetszik. ^^ Itt vannak a képek is. :)

#349. (újraszámlálva)

Néhány régebbi bejegyzés, és vázlat törlésre került, így újraszámlálva, ez nem a #381. post, hanem a #349. (ám, szerintem nem volt közel 40 vázlatom, de mindegy, blogger azt mondja, 349, hiszek neki). Na, de a lényeg, hogy már hivatalosan is július van, ami szuper. Időjárást elnézve, végre valóban az lesz, nem pedig ez a rossz, kora őszi, vagy késői tavaszos idő. És, ha már megemlítettem a Summer wishlist-et, kicsit kitágítanám a kört, lentebb ott lesz. Addig is, mindenkinek kellemes júliust (majdnem azt írtam húsvétot...><)

Summer wishlist:

▬ korán felkelni és nézni a napfelkeltét. 

▬ szabályok nélkül élni.

▬ mindennap mosolyogni, nevetni.

▬ olyan őrültségeket csinálni, amit soha nem felejtek el.

▬ úszni, sokat, csúszdázni, napozni.

▬ szerezni egy legjobb fiúbarátot.

▬ gitározni a parkban, a tóparton.

▬ tökéletes nyári ruhát viselni.

▬ átfesteni a hajam végét, vagy az egészet, valami durva színűre.

▬ romantikus sétára menni Vele.

▬ vízipisztollyal harcolni.

▬ kocsikázni a legjobb barátnőmmel.

▬ köldökpiercinget és tetkót csináltatni.

▬ partizni a legjobb haverokkal.

▬ önmagam lenni.
▬ enni, amit megkívánok.
▬ sok kávét inni.
▬ reggel 5-kor felkelni és beszélgetni a húgommal.
▬ kimenni a tóra, és szórakozni.
▬ mindenről képet készíteni, és kinyomtatni.

#380.

#cica, #buborék, #me, #gérettségi, #nyami.

Egy kép, mostanság mik történnek. Sarkokban az a 'trutyi' az málnás-egreses-ribizlis-rebarbarás-tejszínhabos finomság, maradék sarok érettségis kép. A cica Garfield, mami névnapi ajándéka, jobb szélen, Bettivel közös karkötő, középen meg csináltam füstös buborékot, meg alatta is az van. Szerintem klasszul néz ki. ^.^
Érdekes egy nyár elé nézünk, azt hiszem. Tele lesz izgalommal. Van-e Summer wish-list-em? Van. ^_^ De nem tervezek, egyedül annyira terv, hogy sok mosoly, sok őrült pillanat, sok ökörködés, azokkal akik fontosak számomra, akiket szeretek, és nem azokkal, akiket csak elviselek. (:

#379. Új dizájn

Egy kicsit frissítettem a kinézetet, már untam azt a zöld-szürke, hideg kinézetet. Most ez meg olyan papiruszos hatású, jelenleg tetszik. A blog címe is módosult, a lényeg maradt ugyan az °Dreams come true° csak még hozzákerült a név is, úgy hiszem ideje volt már. ^.^ Vasárnap van, 14:51. Mindjárt megyünk a mamihoz, aztán majd jön Santi és beszélgetünk. azt hiszem fel kellene hívnom, hogy mikor jön le, és akkor úgy időzíteni a hazajövést.
Akkor hát össze kell készülnöm, majd még írok, addig is: kellemes vasárnap délutánt mindenkinek. ^.^ Puszi-nyuszi. 

#378. ünneplés

Tegnap elmentünk csajokkal megünnepelni az érettségit, szuper buli volt, bár örültem volna, ha nem csak tuc-tuc zene megy, de így is jó volt. Legközelebb meg jobb lesz. Na meg mindjárt itt van a Summer Paradise 2013, meg még vagy milliónyi fasza buli. Ezen a nyáron nem fogok itthon ülni, és gépezni, ezen a nyáron élni fogok, örültségéket fogok csinálni, önmagam leszek, és önfeledt fogok élvezni minden pillanatot. Nyár végén megcsináltatom a tetkómat, marad az A terv. De még titok mi az A terv.

#377. Leérettségizve

Minden probléma elszállt, nincs fej és hasfájás, nincs idegeskedés, ingerültség, nincs harag.
Minden tökéletes, mindenki jól érzi magát, mindenki mosolyog.
Leérettségiztem.
Igaz, nem lett a legjobb, de úgysem megyek fősulira/egyetemre, szóval nekem így jó. 

Matek szóbeli... paráztam, mint az állat. Nem kell parázni, laza az egész.
Függvénytáblában bent van minden, ami meg számolás az is könnyű. 

Azért most kicsit fura; dologtalannak érzi magát az ember. 

Amúgy meg, mindenki pofázik, hogy az érettségi külsejét lefényképezik, de azt ami bent van, azt már nem.
Na és? Úgy is csak az kapja meg azt a szép kék könyvet, akinek görbül, akinek nem, az csak egy lapot kap. 

~ 

Szóval most gondolkodhatok rajta milyen tetkót, és hova akarok. anya megígérte, hogy ha sikerül, akkor kifizeti nekem. :) A terv már megvan, egy 'A' terv mondjuk, ám még lehet változik addig.

#375. different

Utálom a tipikus embereket. Akik tipikusan más szemében a szálkát is észreveszik, s nem törődnek a saját szemükben lévő gerendával. Akik másokat tudnak szidni, olyan dolgokért, amiket ők is elrontottak, vagy nem tudtak helyesen véghez vinni. Akik rágalmaznak másokat, szidják, rosszakat kívánnak másoknak, úgy, hogy talán nem is ismerik. Akik annyira nagyra vannak magukkal, hogy ilyen-olyanok... holott, ők sem tökéletesek. Lehet, hogy van nekik valami, ami másoknak nincs, de másoknak is van valami, ami nekik nincs. Soha nem fogom megérteni az ilyeneket... 

#374.

Nincs is annál jobb, mit sorozatokba és álmokba menekülni a valóság elől. Persze a sorozat is emlékeztethet a valóságra, de ott belemerülsz a háttérbe, és mindig más a háttér, mint ami mögötted van. Az elején még próbálod magad hasonlítani a karakterekhez, aztán rájössz, hogy te egy külön karakter lennél a 'színpadon'.

#373.

When the truth will be the lie, and the lie will be truth... Life is suck. 

Because if you tell the truth you betray your friend and if you tell the lie you betray other people who is important person for you. But they two important person for me. 

And just two person know the truth but we were three people. So one people believe in me, but i talked he the truth, and later i talked he the truth what I tell her was a lie, but the truth was what I say her first. 

#372. we are young.

Hm. Ide is jó rég írtam, viszont most már azt hiszem szükségem lesz arra, hogy leírjam a dolgokat. ^^" Igazából tényleg lehet, hogy én vagyok rosszul összerakva, hogy nekem van hülye gondolkodásom. Ha valaki nem hisz nekem, így járt... higgyenek amit akarnak, de akkor is idegesítő, hogy egyszerre ez van. Jól éreztem magam, szabadnak, és kurva jó volt. Nem történt semmi. Az ég világon _S_E_M_M_I_... De persze ezt nem muszáj elhinni, el lehet ítélni  de aki elítél  az nem ismer... oh, ugyan, hisz senki nem ismer teljesen. Mindenki csak egy darabka Évit ismer... na jó, egy embert kivéve. Ah, nem is foglalkozok velük, baszki. Holnap ballagás, 4 nap érettségi + majd szóbeli és csá. Nem megyek én sehova velük. Így nincs semmi értelme... hát a faszom... evezés? 'sééélyten... -_-

eddig nem voltam fasz.... 

_E_D_D_I_G_.

fosom le. nem érdekel. 

puszi. 

#371.

Csak egy zene:

#368. Érettségi

Miért nem lehet megérteni, hogy ebben az időszakban a diák biztatásra vágyik, arra, hogy sok sikert, kitartást kívánjanak neki, s nem arra hogy folyton azt hallja, hogy 'nem fog menni'...? 

Hiába mondogatjuk magunknak hétről-hétre, hogy menni fog... Mikor már vagy a tizedik ember cseszeget minket, hogy 'nem fog menni, elbuksz, hülye vagy' akaratunk ellenére is engedünk a magunk felé kivetített bizalmunkból. Ilyenkor mindenki feladja, és nem azért, mert egy lusta dög, hanem mert elege van abból, hogy folyton csak a rosszat hallja. Azért, mert hiába érettségi, a diáknak még ilyenkor is vannak előbbre való gondolatai is... hiába érettségi, még így is előfordul, hogy depressziós az ember, hogy valaki nagyon hiányzik neki, hogy otthon gondok vannak, hogy hatalmas teher nyomja a vállát. És ha valami nem sikerül nem kell egyszerre azzal példázódni, hogy így az érettségi sem fog sikerülni, nem kell teljesen beparáztatni a gyereket, teljesen leküldeni a padlóra. Biztatni kell, hogy ne adja fel, hogy ne csak maga miatt csinálja, hanem azért mert biztatják is. És nem, nem elég az, hogy egymást biztatják  Szükségük van a 'felnőtt' biztatására. A szülőjére, a tanáréra. Mert ha hétről-hétre csak azt hallja, hogy 'nem fog menni', feladja. Mindenkinek bizalomra van szüksége, segítségre. Mert még akkor is kétségek gyötörnek egy embert, mikor azon gondolkodik, hogy 'vajon jól cselekedtem-e'... ám, mikor a jövőn gondolkodik, az még rosszabb. Itt nincs szükség arra, hogy vonalakat húzkodjanak, hogy megkülönböztessék egyik osztályt a másiktól. Mindenkinek egyaránt nehéz ez az időszak.

És nekem már rohadtul elegem van belőle, hogy folyton csak a negatívot hallom, hogy egyedül egy olyan ember biztat azzal, hogy sikerül aki közel áll hozzám.. és aki nem családtag.