#243. Szilveszteri Party :*

Na mára már megvan a teljes szilveszteri party menete. 

Bővebben: 8-körül indulunk suliba el leszünk, eszünk, iszunk, Táncolunk, beszélgetünk... aztán majd ha úgy érezzük át megyünk lyukba. :) 

Csak nem tudom mit vegyek fel. O_O 

Mindenesetre, így már biztos vagyok benne, hogy jó lesz. Eddig is biztos voltam benne, de eddig azon rágódtam, hogy hogyan oldjam meg, hogy két helyen legyek egyszerre. A Barátokkal és a Családdal is. Most ez a probléma ki van lőve. (:

#242. új dizájn...

"Ki tudja, hogy mit jelent a boldogság? Biztosan nem azt a rózsaszín felhőt, amit sokan a szó mellé képzelnek, hanem a meztelen terrort. A magányosok előtt álarcban jelenik meg, a legszerencsétlenebbek viszont azok, akik a boldogság nyomait az emlékükben vagy az illúziójukban kutatják."

#241. Az élet nehéz.. :(

Tudod, van hogy megteszel olyan dolgokat, amiket nem kellene, van hogy beleszeretsz olyanba akibe nem kellene, van hogy feladod az álmaidat, de magad sem tudod, hogy miért. Van, hogy minden összejön egy napra; a barátságban rázós veszekedések, csalódás a barátokban, őrültségek, tettek, amiket megteszel, de nem kellene,  kíváncsiságok, sok veszteség, sok fájdalom. Csalódás olyanokban, akik sokat jelentenek számodra. Rájönni arra, hogy akikkel vagy azok nem téged szeretnek (leseszarnak) ha nincs ott az a bizonyos barátnő, aki talán több dologra is kapható, mint ahogy gondolod. És történnek dolgok, amik miatt megremegsz, meghátrálsz, megingatja a bizalmadat. Tudod milyen érés az, amikor valakit nagyon régóta szeretsz.. már már annyira hosszú ideje, hogy minden tette meghatározza az életedet. Teljesen mindegy, hogy ő mit érez irántad, hogy mit tett ellened, nem tudod elfelejteni, mert a te szívedbe már bevéste magát. Egyszerű azt mondani, hogy ne foglalkozz vele, hogy szard le az egész világot, mikor már annyi fájdalmat okozott. Egy darabig el lehet viselni... Csendben, magadban... Viszont egy idő után kitörnek belőled az érzések, az a vacak érzés, hogy talán nincs is senki olyan számodra a világon, akinek te is olyan fontos vagy, mint amennyire ő neked... lehet barátnő, haver, vagy akár szerelem is..

S mikor rájössz arra, senki nem ismer. Senki nem tudja rólad a teljes igazságot - nem mintha szívesen megosztanám életem minden pillanatát, minden félrelépést, minden megalázást, minden szomorúságot, vagy épp a legvidámabb napjaidat.

Mindig ugyan az van, ha sírsz, csak azt mondják "majd jobb lesz" .. de mi van ha ez hazugság?

Egyszerűen csak tényleg beleuntam az egészbe, a legteljesebben gyűlölöm önmagamat.

#240. válasz . . . ?

Gondoltam, hogy ez lesz belőle. 

Gondoltam, hogy nem fogod érteni, hogy miért pont most, és hogy egyáltalán miért írok rád. 

Megmondom az őszintét magam sem tudom. Hiányoztatok, hiányoztál, de kibírtam volna nélkületek is. 

Már régóta gondolkodtam azon, hogy írjak, de egyszerűen nem mertem. Féltem attól, hogy kinevetsz, amiatt, hogy abban reménykedek, hogy lehet még olyan mint régen.
Semmiféle szívatásos célom nem volt...
Semmiféle plusszot nem adtam magamnak ezzel...
Vannak barátaim, szóval az sem jöhet szóban, hogy azért, hogy legyen valakim. 

Megmondom az őszintét. Nem.Tu.Dom. *sóhaj*

Be kell ismernem, hiányoznak azok az éjszakák, azok a hülyülések, azok a bandázások, azok a beszélgetések... de... ez még nem elég ok... vagy igen? :$

Nem is azért, mert arra van szükségem, hogy meghallgassanak, mert van olyan ember, akinek mindent elmondhatok, meghallgat, és tanácsot ad. 

DE... 

Ott az a cseszettnagy DE.

Hiányoztál. Zavart, hogy mikor az utcán találkoztunk elfordítottuk tekintetünket egymásról. 

A pontos okot nem tudom. Nem akarlak szívatni. Nem akarlak átbaszni, nevetség tárgyává tenni. Tudom, hogy semmi nem lesz olyan, de valahogy hinni is tudok benne, hogy olyan lesz, sőt jobb (ennek van értelme?)...

Már azt sem tudom, miért vesztünk össze igazából... csak azt, hogy én voltam. 

[vicc nélkül a memóriám mostanában cserben akar hagyni..]

!   I DON'T KNOW   !

az is tré, hogy csak küldök egy linket, hogy olvass, de.. 

vajon melyikünk álmodja a másikat?

#239. random.

Nos, ma megint a fotózó kedvemben vagyok, csak kár, hogy ilyen időben egyszerűen nincs mit lefényképezni, és unom, hogy mindig a felhőket fényképezzem. Úgyhogy inkább feltettem a régi fotóimat weit-ra. Szóval meg lehet nézni a régi képeket is. Persze csak a jobbakat tettem fel. Felesleges minden béna képet feltennem. :) Kezdem úgy érezni, hogy 2012--ben elő fogok rukkolni valami királyságos történettel. Csak még semmi ötletem, az ég világon semmi. -_-" Nem baj majd lesz. :D Valami farkasosat akarok írni :D 

Öhm, rohadtul unatkozok, úgy mellesleg elárulom. :D
És érzem a konyhából a káposzta illatát, és éhes vagyok... Nem hiszem el.T_T

kérsz egy harit? ;)

#238. Just one picture. . .

#237. Boldog Karácsonyt !

Mostanában megint elhanyagolom a blogomat... nem. Nem csak a blogomat, hanem mindent. Mindent ami eddig számított valamit is úgy érzem kezdem elveszíteni. Animeet-re is kellene írnom valami cikket, de egyszerűen semmi nem jut eszembe.. :/

Ha azt hiszed, hogy másnak sokkal boldogabb a karácsonya, és hogy a tiéd egy sz.r: 

#236. newest...

Igen, mostanában elhanyagoltam a blogomat, a tanulást, a kedvenc zenéimet, Japánt, a magazinomat, magamat. De ennek vége... Meguntam, hogy senki nem tudja milyen vagyok igazából. Evvel nem arra célzok, hogy szét fogom kürtölni a titkaimat, csupán megmutatom a valódi önmagamat, aki a szívem mélyén vagyok. Megőrülök, megváltozok, és végre önmagamat adom. Nem hagyom, hogy én is elkerüljek ebbe az új stílusba... Vissza a Visual Kei-s Éviire. ^^ Nem hagyom hogy a facebook-on *nincsreklám,bammeg* töltsem az időmet. Neki állok tanulni.. És nem, ez most nem az a fajta 2012-es fogadalom, hanem tényleg. Ha el akarom érni a céljaimat, márpedig el akarom, akkor muszáj lesz tennem érte valamit. :D 

#235. halál?

Kellemes érzés, mikor jövök át a zebrán, és 40cm-en múlik, hogy elütnek-e... :/ 

Halálfélelem nélkül még bizarrabb. 

Ez az Évi, fejlődünk. 

Nem félünk a haláltól, így kell ezt. 

Csak mutatunk egy fuck off-ot és kész. (:

#234. Elég, legyen már vége !

Egyszerűen csak beleuntam az egészbe, egy nagy rakás szar az egész mindenség. Utálom a sulit, és rohadtul el akarok menni egy másik iskolába, de anyámék nem engedik. Utálom. Utálom. Utálom. Utálom.
És egyszerűen már nem tudok megnyugodni, már egyre kevésbé bírom ki a suliban töltött órákat úgy, hogy ne forduljon sírásra a szám, hogy ne kelljen komoly harcot folytatnom magammal, hogy nyugi, nem kell sírni. Mert egyszerűen már ideges vagyok, feszült a suliban. Újra az van mint akkor alsóban, hogy már most be vagyok parázva attól, hogy suliba kell holnap menni. És ezaz, kedves tanárnő most írta ki faszbukra, hogy holnap fizika helyett magyar lesz. Tényleg, egyszerűen már nem bírom. Egy csomót rontottam, és egyszerűen nem tudok annyit tanulni, mint amennyi a követelmény lenne. Egyszerűen csak kurva sok. És nem bírom, összeroskadok a teher alatt. És megint szét fogok esni, megint össze fogok törni, megint kérdéses lesz, hogy újra össze tudom-e szedni magamat.

#233. Zene:

Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a számmal..

#232. Mikulás

Volt itt a Mikulás :3

és még jönni fog. :)

Ésés holnaptól 17 leszek *w*