#393.

A sors megint szórakozik velem. Olyan emberek jutnak eszembe/jönnek szembe velem akiket talán már rég elfelejtettem. Sőt, még az emberségem is egyre jobban beindul a napokban. Talán mert így tudat alatt még mindig hiszek benne, hogy, ha én jó vagyok másokkal, akkor majd a jövőben visszakapom ugyan azt a jót. Kezdek egyébként jól lenni, mindennek ellenére. Persze az agyam még jár, tele vagyok kérdésekkel, de oly fölösleges, ha úgysem fogok rájuk válaszokat kapni. Szóval lemondtam az egész dologról. Élem tovább az életemet, úgy, ahogy eddig tettem. Jó az osztályom, szóval míg suliban vagyok semmi bajom, úgy átlagban. Most ami hiányzik, egyedül-kizárólag egy barát, egy fiú barát, kapcsolat, pár -ki hogy nevezi. Nem mondanám, hogy vadászok, de azért nyitva tartom a szemem.
Mellesleg megvolt 2o13 első forralt bora, -fehér, és vörös téren is. A vörös nekem jobban ízlett, isteni lett. :)