#429.

Nem megyek Budapestre. 

Leszarom a Limp Bizkit koncertet. 

Leszarom ezt a buzit is. 

És kibaszottul de továbblépek. 

Mert nincs annyi felesleges időm, hogy a nyomorultakra pazaroljam. 

Goodbye! (:

#428. Félek.

Tudod, félek attól, hogy beléd szeretek. Elvégre, én olyan könnyen esek szerelembe, és engem nem zavarnak a külsőségek. Legalábbis ha valakit megismerek, és megszeretek, akkor nem. Teljesen mindegy, hogy néz ki. És rossz, hogy csak így tudunk beszélni, pocsékul érzem magam miatta. S főleg talán azért mert komolyan nem tudom hova tenni az érzéseimet. És félek. Félek attól, hogy komolyan beléd szeretek. Félek a csalódástól, amit már oly sokszor átéltem. Félek, hogy soha senkim nem lesz. Minden egyes nappal egyre nő bennem ez a félelem, mert már minden egyes nap eszembe jutsz. Van, hogy csak rövid időre, van, hogy hosszabbra. És tudom, hogy semmi nem lehet köztünk. És meg kellene szakítanom a veled való kommunikációt, legalábbis így érzem, de tudom, hogy képtelen lennék rá. Ahhoz túl gyáva vagyok. Nem tudnám megmagyarázni, hogy miért. Ha pedig elmondom ezt, az okát, akkor meg valóban meg fog szakadni a kommunikáció. Nem tudom mit tegyek. Nem, egyszerűen fogalmam sincs. De ez így hihetetlen rossz. 

És rá kell jönnöm, hogy borzalmasan nehéz tovább lépni. Ha a múltban megvolt minden, amit akartál, legalábbis majdnem minden, ellenben most nincs semmit. Nincs meg az a biztonság érzet, hogy "igen, nem vagyok egyedül". Nem, ez már réges-rég oda lett.. És egész szomorú. Olyan helyekre menni, most először, ahova eddig még mással jártál. És már nem érzed olyannak, az egészet, teljesen átértékelődik az élet.
Persze, ez az élet rendje, és persze, tulajdonképpen apróság ez is, de a sok apróságból gyűlik össze a harag, a bánat, a kellemetlen érzések.
Ráadásul a sulival is gáz van. Illetve nem is a sulival, hanem inkább az osztállyal. Elérkezett az a szakasz, mikor mindenki klikkesedik... Mindenki besorolódik egy csoportba. És ez annyira rossz. Miért nem lehet mindenki egyben..? Miért kell külön menni, amikor egybe is megvagyunk?
Hjahj... :/

#427. Húsvét meg miegymás.

~ Az egész húsvét nem volt valami nagy szám (mivel idén nem jött le az egész family), csak azokkal "jöttünk össze" akikkel egy városban lakunk. Nem történt semmi extra, sehol. Egyedül az a sürgés-forgás, sütés, rendrakás, beszélgetés. Igazából akárcsak egy normál hétvége, néhány látogatással. Én inkább csak szokás szerint kockultam. locsoló se nagyon volt, legalábbis a lényegét átaludtam, de apa azért meglocsolt.:)

~ Ami viszont jó volt, így a szünetbe, hogy sokat balfaszkodtunk (skype-on) szokás szerint. (:

~ Ma húgommal elmentünk elkölteni a kapott pénzünket. Vettem magamnak egy fasza világos/fehér színű, szakadt, kövecses farmergatyát, egy normál tornacipőt, meg egy szép szoknyát. Miután végeztünk kínaiztunk egyet (kaja!) aztán még lementünk pár boltba, és jöttünk haza. Úgyhogy nincs több pénzem..  x3

~ Életútinterjút a hétvégéken csinálom majd meg, mert azért mami is sütött, főzött, nem akartam zavarni.

~ Hülyeség, hogy most megyünk 3 napot, meg majd jövő héten szerdán lesz még 4 óránk, és utána megint hosszú szünet lesz... mondjuk legalább akkor többet írom az életútinterjút. Meg lesznek programok is..

~ Aztán 5-én meg elkezdődik a gyakorlatom. Mert meg tudtuk oldani, hogy érettségi szünet alatt 5 napot megcsinálunk, és így rövidebb lesz a nyári, de hát így is elég necces, nem marad időm semmire...

Na de mindegy.
Amúgy még mindig az a véleményem, hogy valami hihetetlen gyorsan megy az idő... 

még csak most kezdtük, aztán már mindjárt vége.. o_O

#426. holiday !

~ Megint elég régen írtam. Azóta megint sok dolog történt. A kapcsolati szálaim egyszer megerősödnek, egyszer elvékonyodnak, majdnem elszakadnak, majd újra erősek.... már nem tudom követni, hogy mi van, de jelenleg nem is érdekel. Megvagyok, el vagyok a magam módján, a magam szokásaival, és szokás szerint nem érdekel, ki-miről-mit gondol. Néha imádom, hogy ilyen a hozzáállásom a dolgokhoz. ^^"

~ Hétvégén megünnepeltük Encsi szülinapját, elmentünk buliba is. Nagyon jól érzetem magam, jó hosszú idő után újra elmenni bulizni? Ahh, nagyon jól esett. Pedig sokat gondolkodtam rajta, hogy menjek-e, vagy ne, vagy mégis, vagy mégse...? Kicsit talán féltem is, tudván, hogy oké, most Encsivel tök jóban vagyunk, de tudom, hogy általánosban ez nem így volt. S hiába, változunk, mindenki változik, valamilyen szinten féltem, hogy mi lesz. Ellenben minden félelmem elszállt, (de a bizalmam már nem a régi..) nagyon jó volt, és remélem, hogy hamarosan ismétlés is lesz. Örülök neki, hogy végül úgy döntöttem, hogy elmegyek. :)

~ Végre szünet van, bár én már kedden meg szerdán se mentem suliba, mert hihetetlenül fájt a torkom... kicsit jobban is felöltözhettem volna hétvégén, de a buli, az buli, ha mér megyünk, megadjuk a módját. (: 

~ Meg kellene írnom az életútinterjút, viszont még nagyon nincs hozzá erőm. Majd hétvégén talán nekiállok, végül is csak május 31-ig kell összehoznom 15 oldalt a mamám élettörténetéről. 

~ Húsvét.. húsvét... már olyan szinten semmit nem jelent számomra. Nem tudom miért. Talán csak azért, mert ez a szünet is inkább hasonlít egy őszi, vagy téli szünethez, mint egy tavaszihoz. Pedig reménykedtem benne, hogy majd sétálhatunk húgommal, meg anyuékkal, hogy jól elleszünk, hogy csinálunk pipitérbőr koszorú a hajamba, dehát erről jobb, ha már most lemondok. 

Más azt hiszem jelenleg nincs. Legyetek jó! (:

#425. magyarázat nélkül

#424. Egyveleg

Nos, igen csak felpörögtek az események a héten. Nem is tudom miért, de valahogy most mindent pozitívan fogok fel, akármi történt is, mint suli, mint minden más. Kivételesen nagyon jól telik ez a hetem, és remélem nem is lesz semmi rossz, vagy valami negatív dolog. Nem is tudom hol kezdjem a dolgokat, vagy, hogy mik azok amikről képes vagyok írni. Az biztos, hogy minden kezd egyenesbe jönni, kezdem úgy érezni magam, hogy egyik 'körömben' sem vagyok felesleges személy, hogy igenis vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok, és, ha arról van szó képesek küzdeni értem. Ismeretlen érzés, de jó. Ellenben kezdem azt hinni, hogy bele fogok esni a szokásos hibámba, ami a szerelmet illetni, bár egyenlőre csak győzködöm magam arról, hogy ez nem fog átalakulni szerelemmé, mivel egyenlőre csak vágy és rajongás vesz körül. S, ha már felhoztam ezt a szerelem(?) dolgot... a lányok egyre inkább mondogatják, hogy nekem kell valami faszit szerezni, és közbe-közbe én magam is így gondolom, de valami visszatart. Nem tudom, hogy a csalódások-e, vagy csak szimpla félelem, de valami nagyon visszahúz. Bár valóban örülnék neki, ha végre találnék valakit, akinek fontos vagyok, meg ilyenek. Akinek van valakije az úgyis tudja, hogy mire gondolok. Ha már említettem a lányokat, ugye Encsinek 12-én lesz a szülinapi bulija, mindenki ott lesz akit bírok, vagy viszonylag bírok, és persze én is megyek. Remélem jó lesz, először náluk iszunk, aztán bemegyünk Egerszegre bulizni egyet, ami jó lesz, mert buliba se voltam legalább 4-5 hónapja, tehát rám fér egy kis kikapcsolódás. Most próbálom viszonylag összekapcsolva írni azt, amit szeretném, úgyhogy szerintem a buli után jöjjön egy kis suli. :) Nos, neki kell állnom lassan az életútinterjúnak, majd szólnom kell a maminak is, hogy készüljön fel, elevenítse fel az emlékeit, mert tavaszi szünet végére mindenképpen el kell készítenem, át kell néznem, anyagot is kell hozzá gyűjtenem, és a 15 oldalas (word-be) dokumentumot el kell küldenem a tanáromnak, hogy nézze át. Egyenlőre úgy gondolom, hogy mivel valamennyi tapasztalatom van az írásban, simán megcsinálom 1 hét alatt, de azért félek, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül időre megcsinálnom, bár mondjuk az idő az május 31-én jár le, tehát csak sikerül. Ja, meg ugye megcsináltak a bizonyítványunk, és mivel én gimibe jártam újat kapok (a szakiskolásoknak van még hely, ők abba kapják..)... Szóval idén már lesz rendes jegyünk, és ha úgy összességébe nézem a jegyeimet, azt hiszem, hogy talán, ha a közeljövőben nem rontok el semmit, akkor idén lesz a legjobb a bizonyítványom, amibe belegondolni amúgy vicces, mert ez ugye érettségire épülő, tehát érettségi felett lévő iskola, és most lesz a legjobb... pedig nehezebb. Ám, az is igaz, hogy mindennek ellenére ez érdekel a legjobban. Szóval suliról ennyit *szerkesztve* Na jó, nem bírom magamban tartani, ami egyenlőre (egy másik dolgot leszámítva) a legérdekesebb, hogy unokatesómékkal ugye összevesztünk még nyáron, és egyáltalán nem beszéltünk, nem is akartam, a maminál, ha találkoztunk, akkor azért viszonylag megerőltettük magunkat, de kellemetlen volt mindig. Ellenben most vasárnap (azaz múlt héten) szintúgy mamánál tök jót beszélgettünk, meg úgy összességében tök jó volt. Aztán most újra beszélünk, inkább beszélgetünk. És olyan furcsa igazából, talán még kicsit kellemetlen is, de valahogy mégiscsak jó érzés. Örülök neki, hogy nem kell balfaszkodni ha találkozunk, meg ilyenek.. Egyedül annyi a bajom, hogy a bizalom, az valahogy lesüllyedt a részemről az emberek iránt... a sok minden után. Aztán még ki tudja mi lesz, akárkinek képes vagyok megbocsájtani (ami néha-gyakran rossz), szóval tényleg nem tudom. Aztán maradt egy dolog, amiről még hallgatok. De összefügg a most következő idézettel! :)

"Becsukhatod a szemed,
hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,
de nem csukhatod be a szíved,
hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni."
(Johnny Depp)