#057. other

Egyik ismerősöm blogjánál találtam a videókat (itt) és úgy érzem nekem is meg kell osztanom. Annyira igaz, annyira ott a pont, és húú. :)

Antifaces - Mi kell ma a nézettséghez:

George Carlin - Saving the Planet

#056. good day

Hát ma is nagyon jó napom volt... bár most nem volt reggeltől fogva olyan jó, mint tegnap... Sőt reggel úgy gondoltam, hogy szar lesz, de nagyon örülök, hogy nem úgy lett. Egyetlen dolog árnyékolta a napom, mégpedig az hogy zavart a kontaktlencse. ^^" 

A suliban el voltunk. Viccből mondtam a Krisztiánnak, hogy ölelje meg a Petrát, erre a Krisztián, mint az őrült futott a Petra után... Petra sikítva kimenekült az osztályból a wc-re és bezárta maga mögött a wc ajtót. Nagyon nagyot röhögtünk rajtuk...

Suli után meg maradtunk bandázni; Letti, Juli, Geri, Misi, én. ^^ Az is nagyon jó volt, sőt még annál is jobb volt. Ilyen napokat, hajajj, de nagyon szeretek. ^^ Sok ilyet még. 

Jah, meg volt valami előadás a suliban, ahogy a faszi megszólalt egy olyan mondattal, hogy:

"- követhetőek vagyunk facebookon... tudjátok mi az?"

Erre az egész iskola kiröhögte... nem csodálom, fele társaság a bácsika dumája közben is böködött. :)

#055. snow

Olyan jó napom volt. :) Elmentem suliba, egész nap nevettem. Szó szerint végig röhögtem az egész napomat. Jó volt az összes órám... és komolyan az óránkénti 45 percben 20 percet röhögtem, de úgy, hogy a tanár is röhögött velünk.

Reggel a Dani úgy jött be az osztályba, hogy 

"- Ugye ma mindenkinek 6 órája lesz?

- Jah, mért?

- A lányoknak is?

- Igen.

- Akkor megyünk fürdetni"

Ebből persze nem lett semmi, 6. óra után mindenki sietett a buszra, és el lett felejtve az egész. 

2:10-zel mentünk haza. A hazabuszozást szokás szerint végigröhögtük a csajokkal. Aztán, mikor leszálltunk a buszról Ricsivel beszéltem... És mikor végre el akartam indulni haza hívott apa, hogy várjam meg a tesóm...

Elindultam elé, ekkor meg szembe jött velem a Tibi (bátyó) még szép, hogy elkezdtünk hógolyózni, és még szép, hogy nem volt nálam kesztyű... de azért jó volt. Imádom. Tényleg örülnék neki, ha ő lenne a bátyám. Én mindig is akartam. : DD Na de nem lényeg. Szóval mindent összevetve nagyon jó napom volt, szép volt minden. A mai napon is élveztem a kontaklencse pozitív tulajdonságait. :)

Most meg meccset bámulunk. Tök vicces, hogy tényleg nem kellene néznem a tv-t, mert minden ki van írva facebook-on. : )

#054. what's this?

Ezt már tényleg nem vágom... Elegem van abból, hogy nem tudom, mi a bánat folyik körülöttem... ha körbenézek, és egy kicsit tényleg odafigyelek az emberekre azt látom, hogy mindenki ki van készülve. Ráadásul már mindenki úgy van vele, hogy nem zavarja őket, ha meglátják rajtuk ezt az emberek... már tényleg nem érdekli őket semmi se. Dobálóznak ostoba kifejezésekkel, mint például: 'már élni sincs kedvem' holott fogalmuk nincs, mi is valójában ezeknek a szavaknak a jelentésük. Ilyen szavakat mondd egy barát, egy barátnő egy férj, egy feleség, egy gyermek, egy öregasszony, egy tinédzser, egy anya... egy apa... És már komolyan így is gondolják. Ők is tesznek mindenre egy hatalmasat, és nem figyelnek arra, hogy mi van körülöttük. Csakis kizárólag magukra figyelnek...

Komolyan én vagyok az egyetlen, aki észreveszi, hogy nem csak Neki vannak problémái, hanem mindenki másnak... mert eddig úgy néz ki...

Hogyan mondhat egy édesanya olyat a gyermeke előtt, hogy már nincs kedve élni? Ezek után meg csodálkozik, ha a gyermek elzüllik...

Ami pedig a másik... A szülő oktatja a gyereket, hogy ezt meg azt hagyja abba, és ne csinálja többet. Hogyan hagyja abba a gyermek az ilyesmiket, ha látja, hogy a szülő is csinálja... Annak ellenére, hogy nap mint nap mindenki azt mondja, hogy káros... mégis... mindenki csinálja... Mindenki cigizik, mindenki elárulja a barátját... S mindezek után még ők adnak tanácsokat... hogy Ne.

#053. first snow.

Tegnap este esett a hó *-* úgyhogy most mindenki hűűde örül. :) <3 

És most is esik *-* Én imádom a telet, úgyhogy hajajj, de jó.  ♥
: DD

#052. ennyi volt..

Mi van akkor, ha az ember totálisan megbízik a barátaiban... komolyan azt hiszi, hogy igaz barátok.. önfeledt nevet velük, élvezi minden pillanatát az életnek, ám ekkor valami elszakad. Mindenféle előre jelzés nélkül eltűnik ez a remek érzés, s a helyét átveszi a gyűlölet. Ráadásul pont akkor, amikor más gondjai is vannak az embernek... Bár ezt már megszokhattuk. Ha baj/gond van, akkor csőstül jön.. 

De tudod az az érzés... Mint mikor távra nyitva vannak az ajtók az ablakok, nagy a huzat, de nem csukódik be semmi... élvezet a huzatot. Aztán megunod, és becsukod az ablakot. Aztán már csak azt veszed észre, hogy alig van nyitva az ajtó... és mindez belül iszonyúan fáj, de nem tudsz ellene semmit tenni. Ilyenkor már csak vársz... vársz a sorsra... Arra, hogy kinyílik-e az ajtó, vagy becsapódik. Ilyenkor egy pillanatra azt érzed, hogy van remény. Van remény arra, hogy újra kitáruljon az ajtó, sőt talán még az ablakok is... Talán... Talán az ajtó még ki is nyílik, és meglátod a szomszéd szobából áttörő fényt. Aztán pillanatok alatt eltűnik az egész és egy hatalmas csattanással becsukódik az ajtó. A szoba pedig, melyet az ajtó bezárt sötét, halvány pislákolás sincs. Csak Te vagy. Te, egyedül... a sötétben, csukott ajtóval... 

Nincsenek barátok, nincs zene, nincs számítógép, nincs könyv, nincs Semmi. Te vagy, a kőkemény padló, és a sötétség...

... és a könnyeid. Melyek megállíthatatlanul folynak.

#051. ilyen még életemben nem történt...

... komolyan nagyon rossz ez. Jézus úr isten. Teljesen ki vagyok bukva, nem tudom mi történt. Még soha, tényleg Soha nem volt példa erre, és annyira megalázónak érzem. Még jó, hogy csak anya tudja. :$ Nem, ide sem fogom kiírni, hogy mi... pontosan. Csak körül-belül. 

Komolyan arra gyanakszom, hogy valami lelki bajom lesz, és ez is amiatt történt, nagyon remélem, hogy ez volt az első és utolsó alkalom. :$ 

Ezt leszámítva jó napom volt. Beszéltem Patrikkal. Tényleg visszament a suliba, visszament a foci csapatba, és most még BMX-ezni is tanul. *-* Remélem jól fog menni neki. ^^ Komolyan a végén még újra beleszeretek. Annyira büszke vagyok rá, hogy Magától visszament a suliba. *-*  <3 

#050. i don't know

Ez a hetem nem is tudom milyen volt. Összességébe elment, -legalább is túléltem-, amúgy a hétvégi dolgokat leszámítva nagyon tetszett. Csak kár, hogy hétvégére megint görcsbe rándult a szívem, miközben a múlton derengtem. Meg kell szoknom. 

***

A suliban minden jó volt, kivéve a matek, és a fizika (ofő)-vel voltak gondok. Komolyan az az ember egy őrül. Az egész iskola panaszkodik rá... minden tanár. Az igazgató is beszél vele, de semmi. Semmit nem változik. Mikor meséltük a másik osztály ofőjének, hogy kivételesen a pénteki órán rendes volt; -"rendes" igazából a nő is mondta, hogy ha nála ez a rendesség, akkor mi az amikor szívat...-, na de mindegy. Az az új heppje, hogy dogát írtunk fizikából (egy 3-as lett, öt 2-es, a többi mind 1-es... 26-an vagyunk az osztályban) és, hogy ő most megengedi, hogy kijavítsuk a dogát, ezért feleltet minket. Persze mindenki kap egy újabb 1-est. Kérjük, hogy magyarázza el, szarik ránk, és mondja, hogy jövő órán újra felelünk. Egy tantárból nincsenek olyan szar jegyeim, mint matekból ( 3,1,1) és fizikából (1,1) - asszem nincs több egyesem, remélem. o_o 

Ezeken kívül még föciből van egy 1-esem, és ENNNYI! Az is ki van javítva melléje 5-ösre. ^^

***

A barátaim meg már nem érdekelnek. Hanyagolok mindenkit. Rokonokat is... f.szom beléjük. El vagyok én a netes haverokkal, meg pár osztálytárssal... nem kell nekem sok barát... megvagyok egyedül is. Olyan meg pláne nem kell, aki csak kihasznál... ; )

***

Pénteken kaptam kontak lencsét. Iszonyatosan örültem neki, erre ma reggel elhagytam... aztán megtaláltam, de hiányzott belőle egy darab. Remek, mondom. -_-" elment a kedvem az egésztől.

Anyám meg nem, hogy segítene, még basztat. Hogy úgy sem fogok tudni odafigyelni... meg blabla. 

***

Ráadásul megmondta, hogy nem akar nekem venni gitárt, mert úgyis tudja, hogy nem fogok gitározni, porfogónak meg nem kell. (Még csak 3 éve könyörgöm, ugyan.)

gyönyörűséges férjemnek új haja van *-*

Na, most megyek Harry Pottert nézni. ^^ *-*

~ legyen már 25-e. *____* és akkor nézhetem a hetedik részt is. *-*

fotóim

Hello! Úgy döntöttem ezentúl ide felteszem a fotóimat, amiket csinálok. :) Megjegyzem nagyon imádok fotózni, körülbelül két éve. Eddig nem volt olyan jó a telefonom, meg fényképező gépem sem volt, de apu vett magának egy jó kamerájú telót, így már jobban tudok képeket csinálni. :D Hogy jók-e, döntsétek el ti. Mellesleg olvassa valaki amit írok? ^~^ o_o

tovább a képekhez!

Gondolatok: 2010. november 15

Először is, jelentem félretetettük a jegyeket a Harry Potter hetedik részére, így már be vagyok zsongva; november 25 (csütörtök) 14:15 go mozi~ Biztos nagyon jó lesz a film, már nagyon várom. 

***

Egész hétvégén filmeket néztem/néztünk. Szombaton megnéztem a Séta a múltban című filmet, amit azt hiszem végigbőgtem.

Utána pedig a Cry Baby-t ami szintén nagyon nagy film. Amúgy is imádom Johnny Depp-et, de ahhww *____* 

Vasárnap meg húgommal Utolsó Dalt néztünk; Miley Cyrus főszereplésével. 

Csak ajánlani tudom, nagyon jó volt. 

***

Ma meg megnéztem az I love you, Philip Morris-t. Hát ez egy isteni film. Imádom. Kedvenceim közé ugrott, de mint az állat. Jim Carry-t is nagyon imádom, *főleg yaoi függő is* úgyhogy ez hatalmas élmény volt.

képet én csináltam... *úgylopj,,*

- Nézd egy póni! Te mit látsz?
- Egy Gőzmozdonyt!
- Én egy madarat! 
- Én egy kukit!
...
- Mi van? Milyen kukit?
- Maradj már, nincs ott kuki.
- Nem, nincs.
- Látom! Ott van!
- Még mindig nem látom.

Érzelmek:

~ Ha eldobtad, akkor ne foglalkozz avval, hogy ki találja meg... Te dobtad el, csak magadat minősíted. ;) S így nevetséges, és szánalmas leszel... ,, ; DD xDD

~ Azért vártam volna egy beszélgetésre, Veled. Elvártam volna, hogy te mondd el a szitut, s hogy ne tőle halljam... de te nem tetted, sőt megfutamodtál és direkt kerültél... -.-" Mondhatnám, hogy gratulálok, és hogy leírtad magad... de még így is az a helyzet, amit akkor írtam... *két emberre vonatkozik. remélem mindkettő magára ismer.*

~ Mért akkor közeledik felém mindenki, mikor hátat akarok fordítani a világnak... mikor tényleg eldöntöm, hogy most elhatárolódok... S ilyenkor jönnek vissza a barátok, akik elfordúltak.

~ Miért azok szúrnak hátba, akiktől elvárod a tiszteletet, megértést, és szeretetet? ... Miért azok árulnak el, akikben megbízol? :/

Az ofő meg totálisan felhúzott már a második órában, a felesége biztos nem elégítette ki, vagy csak csalánba pisilt... :/ Komolyan, ő élvezi az 1-esek kiosztását. Kihívott a táblához, hogy felelek, tényleg tudtam, hogyan kell megcsinálni a feladatot, erre nem volt kréta és nem feleltetett. Megcsináltam a házit, de nem azt csináltam, hanem másikat (állítólag nem az volt...) ezért karót adott (megj.: matek, fizika szakos ofő. Múlt héten fizika dogát íratott evvel a megjegyzéssel: az elsőt vettük, a másodikat, és harmadikat viszonylag, az utolsót azt nem. szabályokat nem mondtam, hogy tudni kell, de azért írjátok le :'D előtte gyakoroltunk pár feladatot... Petra kérdezi: 

- Tanár úr, ilyenek lesznek a dogában?

 - Nem, te normális vagy? De, majd megcsináljuk a dolgozat feladatokat. 

- Nem úgy értem, hanem, hogy ilyen, de más számokkal. 

- Dehogy is, ennél az sokkal nehezebb... 

- De tanár úr, ezt sem értjük. Szóval ennyit erről... -_-"")

 Ami meg a másik, akiknek megvolt a házijuk azokkal íratott egy dolgozatot, hogy ők is kapjanak karót...

Na mondom, zsíííír.

Ma egész nap ezt hallgattam:

11. 08- 11. 13-ig. + álmom.

Olyan jót álmodtam ma, hogy komolyan oda meg vissza vagyok tőle. Sokszor szoktam álmodni, sokfélét *felnevet* volt olyan, hogy Aoival, és Hyde-al feküdtem le. Volt olyan, hogy GazettE koncert volt itt, és mi voltunk a segítők, de a focipályán volt a koncert, és Aoinak kellett helyettünk kivinni a sátrat, mert nem bírtuk el... szóval mindenféle hülyeség. Volt olyan is hogy Piton üldözött minket, és én mentem megmenteni az embereket... Nem is ez a lényeg...

Ma Nonóval álmodtam. Igazából az volt a lényeg, hogy a barátjával jártam, és az öltözőben voltunk. Tesink lett volna, és fenn voltam velük. Smároltam a barátommal, és ő meg kiakadt és nem akart már semmit. Nonónak mondta, hogy mi a szitu, és én meg ott voltam, (nem látták, hogy ott vagyok) aztán Nonó észrevett, és odajött. Megölelt, meg minden. Mondta, hogy rá bármikor számíthatok. Annyira jó érzés volt. 

Meg ott volt Hoolie is. :) Tetszett, és most ez után, úgy érzem nagyon ragaszkodni fogok Nonóhoz. :S :$

Amúgy jól telt ez a hetem. Totálisan fel voltam pörögve,folyton beszéltem, be se tudtam fogni a számat. Úgy éreztem magam, mint aki tényleg megnyílt az emberek előtt. Anno az a lány voltam, aki mindig kussolt, de ez most tetszett. És egy csomó élményben, és pozitív dologban volt részem.

Plusz dolog:

Úgy döntöttem elfelejtem Gerit. Még mindig szeretem, de már nem akarom szeretni... eddig sem akartam, de most pláne nem. Inkább újra odafigyelek Karcsira, Mukira (és az álmom után) Nonóra. :)

Na megyek x-faktort nézni.

Hajrá Csabi! Tomi!

lábadozás part1, 2

A történtek után... egy kicsit nehézkes lesz újra élőnek érezni magam. ^^ a történteket még nem vagyok képes leírni. : )

Első nap halottak napjára esett, itt volt a család úgyhogy egész jól eltelt a napom. Röhögtünk az unokatesókkal, oltottuk az embereket. Szívattuk egymást, de lényegében mindannyian élveztük. Szétröhögtem a fejem ezeken a hülyéken, de a nevetések közben még mindig belém-belém hatolt a 'semmi kedvem nevetni. :( ' érzés. :)

[megjegyezném, mostanában szokásom a :( - szomorúfej-, helyett a :) - mosolygósfej-t-, használni.]

***

2. nap.:

Egész jól sikerült, bár a nap végére kiakadtam. :S Nagyon. :/

de remélem jobb lesz...

my family.

Itt volt a család, és elfoglaltál az msn-em. ^^ Sújtottunk egy csajszit.  (évií vagyok én. )

évií.♥: kocka vagyol?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: kocka vagy te bazd meg

évií.♥: pedig de

[b]ωιя∂zѕιι. * :: fazsom beléd

évií.♥: kocka vagyol

nem is tudsz írni

[b]ωιя∂zѕιι. * ::  koska a büdös picsád bazd meg

évií.♥: nagyon ideges vagy

ne stresszelj

nyugodjál le

[b]ωιя∂zѕιι. * :: te tod mi a legnagyobb baj??

évií.♥: nem :'(

[b]ωιя∂zѕιι. * :: az h megszülettél low hahahah

évií.♥: low?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: és todf mi a legnagyobb??XDD

évií.♥: nem vagy kocka ?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: az h anyuci h mert még világra is hozni heh

évií.♥: ennél jobb nincs? :'(

szerintem sokat stresszelsz

nincs igazam?

ne idegeskedj

évií.♥: nyugodj meg.

A lufi...

Tudod milyen érzés, mikor nagy nehézségek árán végre felfújsz egy lufit... Ilyenkor azt gondolod, hogy a tied a legszebb, legjobb, legnagyobb.. és mikor körbenézel, hogy megnézd a barátaid lufiját, meglátod, hogy tényleg a tied a legjobb.

És akkor történik valami... valami amit nem tudsz megakadályozni. Nem arról van szó, hogy annyira felfújod, hogy kipukkad... valami teljesen más, - rajtad kívülálló dolog-.

Aztán csak azt veszed észre, hogy nincs lufid... nem csak kipukkadt, hanem eltűnt az egész. Annyi a nyoma, hogy sírsz utána. Ekkor körbenézel, és látod, hogy mindenkinek milyen nagy a lufija... neked meg egyáltalán nincs. S ilyenkor jönnek az emberek... hogy 'nézd, milyen szép a lufim' 'tök jó, hatalmas a lufim' te pedig körbenézel és sehol nincs a lufid...

Hosszú idő elteltével elfelejted, aztán majd' kapsz egy új lufit.

(évií, bluebutterfly, silverarrows, nyuszifül.)