#370. Újratervezés: pipa

Ma bementem húgommal, beiratkoztam az iskolába, fel lettem írva az osztályba 27. főnek. Csecsemő és kisgyermek gondozó leszek. És annyira jó volt, mert bementem a portán kértünk útbaigazítást, a portás tök kedves volt. Akkor felmentünk, bekopogtam, ott is tök kedves volt a nő mosolygott, meg minden. Akkor megvártuk az igazgatóhelyettest. Az igazgató nem volt még bent, valami dolga akadt. Pont mikor ott voltam előtte telefonált, hogy kilenc óra után ér be. Akkor az igazgatóhelyettes felhívta őt, és megkérdezte, beférek e, meg egyebek. Aztán, mikor megkapta a választ, mosolyogva rám nézett. Akkor már én is mosolyogtam. És, hú, tényleg egy pozitív élmény volt számomra, hogy mindenki ennyire friss, üde, kedves és megértő volt. Még az osztályfőnök jelöltet is meg akarta keresni, de neki is volt még valami dolga, ami miatt később érkezett. És bár nem találkoztam vele, de érem, hogy jó lesz. Mondta, hogy majd lesz alkalmassági. Hétfőn negyed 3-kor lesz az évnyitóm. Mondta, hogy ki lesz írva, hogy melyik terembe kell menni. Aztán még mondta, ha úgy van, akkor keresem meg őt, és megmutatja nekem. Nagyon tetszik a suli. Ám, igaz, hogy mikor egyszer ott voltam, akkor is tetszett. Már várom. :) És örülök neki, hogy nem mentem egyetemre, meg ilyenek. Mert még, ha be is kerültem volna, nem lenne szívem itt hagyni mindenkit. Annyira jó, hogy továbbra is csak busszal bemegyek, meg sétálok egyet. Szóval megszegtem vagy tízszer, hogy és-sel ne kezdünk mondatot, de mindegy. :)
Legyetek jók! Puszi

#369. felháborodottság

Mindig is utáltam az ilyen faszságokat. Tegnap felhívtam a sulit, és mondták, hogy az irodai asszisztens nem indul el, de lehet választani, úgy döntöttem, akkor jó lesz a pénzügy-számvitel. Azt mondták, ma küldenek e-mail-ben értesítést. Erre mit küldenek? Na mit? Hogy nem indítanak OKJ-s képzést, a 2013/2014-es tanévre. Szóval az utolsó utáni pillanatban kell valami sulit szerezni. Szóba került a Báthory, de oda nem szívesen megyek. Deákkal beszél most anyu. Remélem összejön. Annyira utálom, hogy mindig máson múlik a jövőm. Soha nem lehet olyan, hogy, az amit kiválasztok, elsőre, elindul, vagy úgy indul, ahogy én kiválasztottam. Anyu letette a telefont. Holnap megyünk be reggel nyolcra, valószínűleg a csecsemőápolóra felvesznek. Please sors, csinálj már valamit. És ne, most ne tegyél keresztbe.
*Miért várják el, hogy 18 évesen minden szart egyedül intézz? Oké, hogy "felnőtt vagy" meg leérettségiztél, de az érettségivel nem jár együtt az útmutató az élethez. Nem tanítanak olyat, hogy, hogy intézd a banki ügyeket, hogy iratkozz be ide-oda, hogy élj meg, hogy csináld a dolgokat, azokat a dolgokat, amik tényleg fontosak az élethez. 

#368. pénzügy és Deathly Hallows

Érdemes napom volt, ma is. Végre tényleg csináltam valamit, ami hasznos. Valószínűleg pénzügyi-számvitelen tanulok tovább. Ami meg kell vallni, lehet, hogy jobb is, mint az irodai asszisztens. Bár, lehet, hogy nehéz lesz, de az élet nehéz, és az akadályokat át kell ugrani, nem pedig megfutamodni. Holnap kapok teljes-körű, tájékoztatós e-mailt. Kíváncsian várom. (: Azt hiszem ez az iskola is új utat nyit meg előttem a jövőben. Elvégre, még az is lehet, hogy ezután az OKJ-s képzés után elvégzem a főiskolát is, ami településileg ugyan ott van, mint ez az OKJ-s képzés.
*
És meg szeretném osztani veletek, hogy milyen fullos nyakláncot csináltattam magamnak. Jobbra a kép. :) Ha valakit érdekel esetleg, megosztom, (egy kis reklám katt a facebbok-os link)-jét a leányzónak. Nagyon ügyes. Mára szerintem ennyi voltam. Legyetek jók, és élvezzétek ki a nyár utolsó napjait! És ne a gép előtt üljetek, hanem a barátaitokkal legyetek. Már ha vannak. ;) 

#367.

Never forget who you are... 

but who I am?
I don't know. 
A faszt. Tudom ki vagyok, csak néha nehéz elfogadni, hogy én is megváltoztam, mint ahogy mindenki körülöttem.

#366. Lassan vége a nyárnak

Lassan vége a nyárnak, és most így visszagondolva, előre úgy tűnik, nem is csináltam sok mindent. Ám, ha jobban belegondolok, elég sok mindent csináltam, csak máshogy, mint tavaly, vagy előtte. Egyrészt, azért máshogy, mert idén, rájöttem arra, hogy kikre számíthatok igazán, és akikre nem számíthatok, azokkal nem töltöttem egy másodpercet sem, és igen sok időt szoktam velük tölteni. Meg idén nem voltam nyáron melózni, ami persze pénzhiány, de annyira jó volt, hogy élveztem a nyár minden percét, és nem kellett 38°C-ban melegednem 8 órában. Elég sok képet sikerült csinálnom, majd ki is nyomtatok belőle párat. Most viszont vásárlási lázban égek. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de suli ide, oda, én imádom, mikor bemegyünk vásárolni, megvesszük a füzeteket, tollakat, ruhákat. Egyszerűen imádom. Meg amúgy is imádok vásárolni. És idén eldöntöttem, hogy akarok egy bőrkabátot (ami persze, nem igazi bőr, de mindegy), meg cicagatyákat rendelek majd magamnak netről (olyan jókat találtam ^^") meg persze még egy rakat ruhát veszek, de elsősorban, kabát, meg cicagatyák, esetleg néhány trikó.
Ma elvileg, ha minden igaz, elmegyünk Körmendre, majd kiderül mi lesz belőle. Persze nem vásárolni, hanem ilyen programra. Remélem elmegyünk. Jó lenne egy kis családi kikapcsolódás. :)

#365.

Igazából rájöttem arra, hogy valamit biztos én csinálok rosszul. Mert mostanában minden kicsúszik a kezeim közül. Mindenki hanyagol, és talán nincsen egy igazi barátom se. Falakat húzok magam köré, és megfeledkezek az ajtókról, az ablakokról, még a szellőzőről is. Talán nem kéne, talán le kellene bontani az összes falat, de félek attól, hogy, ha megszüntetem a falakat, akkor sem fogadnak el olyannak, amilyen vagyok. Mert tény, nem vagyok egyszerű eset. Követek el hibákat, hazudok a barátaimnak, megbántom őket, akarva akaratlanul. Filmekbe, és sorozatokba menekülök a való világ elől, és látom, hogy ott is olyanok vannak, mint én. Ám, nem biztos, hogy az az igazság, hisz a film nem mindig az igazságot tükrözi, természetesen ott is valós érzelmekről beszélnek, de az mégsem annyira igazi. Kerülök néha filmbe illő helyzetekbe. Nem mondom azt, hogy rossz napjaim vannak, nem mondom az, hogy utálom az életemet, azt sem mondom, hogy a barátokkal van bajom. Elrepülnek előttem a gondolatok, hogy mi lett volna, ha akkor, ott abban a pillanatban mást cselekszem, de nem jutok a gondolatmenet végére, hisz nem úgy cselekedtem. Nem tudhatom, hogy a jó, vagy a rossz irányba tartok-e, nem tudhatom, hogy egy kijelentésemnek, vagy egy mozdulatomnak mi lehet a jelentősége évek múlva. Nem mondom azt, hogy, ha visszamehetnék változtatnék. Mert az a biztos, amiben élek. És tudom, hogy nincs értelme ezen rágódni, mert ezt soha nem fogom megtudni, esetleg, akkor, mikor megvan a következmény. És valahogy most sincs kedvem változtatni semmin, most sem látom értelmét annak, hogy néhány emberrel őszintébb legyek, és hogy megnyíljak előttük. Szerintem mostanában már senki előtt nem fogok megnyílni, senki nem fogja tudni ki az igazi Évi. Talán majd egy másik világba, vagy jó sok évvel később, talán akkor kiderül ki vagyok valójában, hogy mik járnak az agyamban. Talán lesz egy olyan ember, akivel teljesen őszinte lehetek, aki tudni fogja, mi jár a fejembe, aki tudni fogja, hogy ha eltűnnék, hol keressen és egyszerre megtaláljon. Talán. Ám ezek mind csak feltételezések. Kockáztatnom kellene ez irányba, de jelenleg nem látok olyan utat, amiért megérné kockáztatnom. Nem látom magam előtt, azt az utat, amit jónak érzek. Egyszer majd úgyis megtalálom, de addig is, csak magamra számíthatok, csak én vállalhatom a felelősséget önmagamért. Nem keverhetek bele senkit. És akármennyire is rossz, hogy jelenleg úgy érzem, nincs senkim: valóban nem változtatnék rajta. Elvégre, valószínűleg okkal törtét ez. okkal tértem erre az útra. Egyszer majd talán megértek mindent, magammal és másokkal kapcsolatban is. Addig pedig élem az életemet, úgy, ahogy adott pillanatban érzem. 

#364.

Kezdek izgulni a suli miatt, olyannyira, hogy a gyönyörű körmeimből nem maradt semmi, illetve csak a szokásos kinézetet kapta. Arra gondoltam, hogy a körömrágós stresszt megelőzve, bemegyek majd húgomékkal zegre, és veszek műkörmöt, mert ez gy nem állapot. Visszakanyarodás. Még mindig semmi hír, de persze, miért is lenne, mikor majd csak 20-án derülnek majd ki a dolgok. Ám ránéztem az internetes oldalon és ott ízt írják elindul az irodai asszisztens képzés, szóval talán felvesznek. *-* Már nagyon várom, hogy elolvassam, hogy felvettek. És tovább nézegettem, elég nagy a valószínűsége, hogy szívni fogok, elég nehéz lesz, de szerintem megoldom, menni fog.
*
Gondolkodom, egy pályázat megírásán, és beküldésért. A téma a sorfordító szerelem. Lehet, hogy meg kellene írnom, a határidő szeptember 15. Nem tudom, még gondolkodom rajta, vagy ma elkezdem és az alapján eldöntöm.
*
Ugye, most rövid lett a hajam, de igencsak foglalkoztat a gondolat, hogy ilyenre (jobb oldalt kép) kellene megcsinálnom. Persze a szín, az más lenne, de nekem ez nagyon bejön. Csak attól félek, hogy oldalt zavarna, mikor elkezd nőni, nem tudom megtudnám-e szokni. Majd, mikor ma hazaér anyu megkérdezem, hogy mi a véleménye, azt szerintem, ha tetszik neki meg is csinálja, ha nem lesz túl álmos. Vagy ha belemegy, akkor majd elmegyek fodrászhoz, vagy valami. Bár eredetileg azért lett levágva, mert egyrészt szétszedte a dauer (vagy hogy kell írni), másrészt meg az eredeti színemet akartam, de most meg valahogy megint annyira bennem van a "befestetném a hajam kékre/lilára/zöldre/pinkre/fehérre érzés, hogy hihetetlen. *-* Na szóval majd kiderül, mert ha anya nem díjazza, akkor elvetem. :)

#363.

veterán autók, (s)öröm, macska a táskámban,
naplemente, tűzijáték. 

Nem is lepődtem meg, hogy a péntek-szombat nem volt olyan tökéletes, mert, mikor én valamire nagyon rákészülök, akkor abból tuti nem lesz semmi. Pénteken a vihar miatt nem mentem sehova, itthon nézegettem a villámokat. Aztán szombaton lementünk húgommal egy óra körül körbenézni, megnéztük a veterán autókat, amik talán nem is voltak annyira veteránok, főleg a színük miatt, de azért jó volt. Nézegettük, csináltunk pár fényképet, aztán teleken át hazamentünk átöltözni, majd teleken át visszamentünk. Akkor mentünk még egy kört a 'hatalmas' vásárban, ami minden évre egyre rosszabb. A sörsátornál megvártuk Annát, akkor vele is elvoltunk egy kicsit, aztán, mikor ők úgy döntöttek bemennek a sátorba, hazajöttem, a húgom elkísért. Hazaértem, épp lazítottam volna, mikor csörgött a telefon; az unokabátyám, hogy lejön. Lejött, ittunk egy kávét, összekészültünk, és újra lementünk, mentünk egy kört, megnéztük a galériát, aztán lementünk a Presszóba (étterem és kocsma) ittunk két kört, én először heinekent, aztán meg vodka-szörpöt, fincsii volt. *-* Aztán a Presszóban megbeszéltük, hogy itt marad a Zsolti, és lejön velünk este buliba. Este szintén itt kezdtünk, aztán felmentünk a buliba, ami nagyon szar volt, mit nem mondjak nem elöltették meg magukat, hogy összehozzanak valami jó bulit. Tavalyi bulinak a közelébe se ment! Itt jön a rész, ami private.

vasárnap: koncert.

Vasárnap felkeltünk, gyorsan kajáltam, meg töltöttem magamnak pár szál cigit, és mentünk le tombolát osztogatni. Komolyan, jobb buli volt, mint maga a buli. Jól éreztük magunkat, beszélgettünk, nevettünk. Szili felvette az Esztit a hátára, de a lerakás már nem sikerült, valahogy kilyukadt a pénzeszsák, akkor gyorsan összeszedtük az elhullott aprót, közbe jöttek anyuék is. Sikeresen eladtuk az összes tombolát, és tök jó volt, hogy mi szinte senkihez nem mentünk oda, úgy jöttek hozzánk az emberek, hogy kell nekik. Sikeresen eladtuk mind a 4x50 darabot. 102.000ft-tal mászkáltunk. >< Aztán miután sikerült mindent eladni, kimentünk mamihoz, ott voltunk egy másfél órát, és visszamentünk megnézni a fogathajtó végét. Gyönyörűek voltak a lovak. Aztán megvártuk a tombolahúzást is, persze nem nyertünk semmit. Ám olyan szinten csúszott az egész, hogy elvileg, 8-kor már koncert lett volna a tón, fél9-kor lett vége, utána hazasiettünk, átöltöztünk, és mentünk is tóra. Földes útnál megvártuk a Robertát, és mentünk le. Befizettük a jegyet, ittunk Gyöngyinél egy sört, leültünk, hallgattuk a Republicot. Aztán lementem én is többiekhez, ahonnan még jobban élveztem.
Aztán, vége lett a koncertnek, visszamentünk anyuékhoz, megnéztük a tűzijátékot, aztán hazaindultunk. Akkor a Bettiék kicsit később jöttek, hazakisértük még az Annát, aztán hazajöttünk, bekajáltunk, és mentem fürdeni, majd aludni. :)

#362. Hello world, I'm your wild girl I'm your c-c-cherry bomb~

Ma kezdődik a Zalamenti Napok!
Mellesleg nem tudom, miért vagyok ennyire lelkes. Ilyenkor újra beindul az élet a városban, mindenhol tömegek mozognak, sétálnak, beszélgetnek az emberek, talán kétpercenként leszólítanak, hogy mennyire megnőttél, és hogy hogy vagy, mi van az iskolával. Ahogy járkálsz céltalanul a lezárt utcákon közbe-közbe kürtöskalács, popkorn és vattacukor illata csapja meg az orrod. A gyerekek hisztiznek, hogy kell nekik egy héliumos lufi, aminek hello kitty-s, vagy egyéb közismert mesefigura alakja van. A kocsmák zsúfoltak, alkohol szaga árad ki belőlük. A parkok és az iskolaudvar tele van; körhinták kicsiknek és nagyoknak, dodzsem, talán még ugrálóvár is. Egy halom árus kipakolva az út két szélén, a parkolók helyén. Az út lezárt részénél motorosok parkolnak, útba igazítás folyik, hogy merre tovább, ha az út le van zárva. A délután folyamán folyamatos programok (amiket én valószínűleg kihagyok), koncertek, előadások. Este pedig bál, pénteken és szombaton is. asárnap pedig nagy koncert a tónál. Tömegek vonulnak ki a tóra, olyanok, akik talán egész nyáron még nem mentek ki, meghallgatják a koncertet, szintén popkornos és vattacukros vár mindenkit, ráadásul a sötétség miatt a villogó, világtó kütyük is eladásra kerülnek. Aztán a koncert végezetével nyugtató zene szól, majd tűzijáték látható.
Szeretem, és kész. Várom, ma este kezdődik az élet.

#361. Good moning

Nos, jó reggelt mindenkinek.
Tegnap felkeltem 11:45-kor és azóta ébren vagyok, ami súrolja a 20 órát. Egyszerűen nem tudok aludni éjszaka, hiába van nyitva az ablakom, ilyen melegben nem megy. De ettől függetlenül, nem vagyok álmos, szóval nem gáz.  Amúgy is régóta tervezem, hogy felkelek 6-kor, kimegyek, megkávézok, és csak filmezek, aztán ha éhes leszek eszek valamit. Jelenleg a gépezésnél tartok. Meg úgy terveztem, hogy ma valami kis "szépségnapot kellene tartanom, már régen tartottam. Talán előszedek valami régi magazint, újraolvasgatom, kifestem a körmöm. Csak így lájtosan. :) Megnézegetem a ruháim, összeállítok hétvégére valami jó kis szettet, meg azon gondolkodom, hogy kiszegecselek valamit, még maradt azokból a színes szegecsekből, amiket leszedtem egy ezeréves emos övemről.. >< Meg amúgy is, tegnap kipakoltam a szekrényemet, viszonylag rendbe raktam; egyedül a gatyák, meg egy akasztós szekrény maradt (amibe nem csak az én ruháim vannak). Talán egy kicsit wow-ozok még előtte, de ez hozzá tartozik a reggeli előtti gépezéshez. Egyébként nem nagyon szoktam reggelizni. Max azt vehetem annak, mikor felkelek, elmegyek suliba, és odaérek, és eszek. De ez csak az utóbbi négy évben volt így, általánosban mindig háromnegyed tízkor ettem először.
Na, egyenlőre ennyi voltam;
mindenkinek szép napot!
u.i.: heti zene változás.

#360.

Haii (:
Hát, annyira nem volt jó a tón, mint ahogy azt reméltem. Inkább csak napoztam, meg hűsítésként úsztam, de legalább lebarnult a kezem "alja" aminek örülök. :) Szóval az első tavalás nem volt túl jó, viszont. Hazajöttem, aludtam, és negyed tízkor az az ötletem támadt, hogy én most sütit sütök. Húgom is sütött, fél 12-re végeztünk is vele. De mivel az enyém "komolyabb" lett várni kellett vele, míg meghűl. Borostyán-hullám-nak neveztem el, mivel eredetileg Dunahullám, de eltértem a recepttől, jócskán, és miután kész lett mentünk esti pancsira, a Borostyán tóra. Szóval, ja. (: És aaaaz, nagyon király volt!! Apu, én meg húgom mentünk. Tök jó volt, és rájöttünk, hogy igazából rohadt meleg a víz, csak a délutáni hőmérséklethez képest hideg. Láttam 3 hullócsillagot is. Egyébként nagyon jó, mikor háton fekszel/úszol a vízen, és látod a csillagokat, főleg, mivel a tón semmi világítás nincs. Az egész ég kirajzolódott. Aztán hazajöttünk. Persze, mikor kijöttünk a vízből azt hittük megfagyunk, de nem baj. hiányzott az, hogy fázzak. Megvágtuk a sütit, és isteni finom lett *-* Azt hittem pedig, hogy szar lesz. Életem második egyedül csinált sütije (a palacsintát nem számolom).
Képeket lusta vagyok feltenni gépre, úgyhogy majd holnap kibővítem a képekkel. Viszont most elmegyek szunyálni. :)
Puuusszcsi. (:

#359. Tegnap(+előtt)

Tavas hét volt (és van, mert ma is megyünk) ~

Anna &én, én, mint homokos sellő,
és Szilárd, aki küzd a nappal.

Csütörtök: Kimentünk, Szilivel, Bettivel, lent voltak még haverok. Röpiztünk, pancsoltunk, nagyon jó volt. Vittem magammal szendvicset, meg jó hideg vizet, bekajáltunk, beszélgettünk, napoztunk. 21-eztünk. Annak ellenére, hogy döglött halszag volt, ami eléggé undorító volt. Jó kis nap volt. Aztán, mikor hazaértünk átmentünk szomszédba focizni (garantált izomláz).
**
Péntek: Bettivel, egyik barátnőjével, Szilivel meg Annával mentünk, Komolyan az utóbbi egy hétben sokkal jobban élvezek a tón lenni, mint eddig. Tegnap is hasonlóan, mint előtte, pacsiztunk, úsztunk, labdáztunk, kosaraztunk, röpiztünk. Plusz betemettük egymást a homokba. Meg képeket csináltunk. Jó nap volt. :)
**
Ma is megyünk, és egyre csak bővül a tömegünk; Szili, Betti, Benike, Anna, Roberta, meg én. Remélem jól el leszünk. Este meg majd megyünk lyukba, Robertával, meg Santival. Amúgy, kár, hogy most Santi még melózik, jó lenne, ha ő is tudna jönni tóra, de majd legközelebb.
**
Jaaahj, és jövő hétvégén 30. Zalamenti napok. Mekkora jó lesz, ghecci; Péntek, szombat buli, meg kirakodóvásár, meg szórakozás. Jujj, már nagyon várom. *-*

#358.

Azt hiszem, az a lépés már az utolsó csepp volt a pohárban, és tudniillik, nekem nagy a poharam. S nem csupán folyt a szájától a víz, mert tele lett, szétrepedt a nagy megterheléstől, és darabokra tört. Másik poharat nem tudok előszedni, és kapnék akkor is visszautasítanám, tőlük. Itt az ideje, szembenézni a tettekkel, s azzal, hogy ez már nem hozható rendben. Ez az a pont, ahol már nem. Lehetne mondani, hogy gondolkodtak volna előbb, ám lehet, hogy azt gondolták, hogy ettől még nem lesz tele a poharam, hisz soha nem nem mutattam, vagy mondtam, hogy mennyi a víztartalma, és jelenleg mennyinél áll. Ám, én azt gondolom, hogy minden okkal történik, ez is okkal történt, és gondolom nagyban befolyásolja a jövőt (pillangóhatás). Ettől függetlenül köszönhetünk egymásnak, tőlem aztán még beszélhetünk is, ilyen mindennapos dolgokról, mint az idős emberek, vagy mintha egy teljesen idegennel beszélnék. Ennyi a maximum. Ennél jobb nem lesz többet a kapcsolatunk, és ha mégis ezen gondolkodnék, akkor is visszarántom magam, ebbe a helyzetbe, mert több ilyet én nem fogok elviselni, és nem is akarok. Az emlékek között vannak jók is, jó lesz rájuk emlékezni, de csupán emlékek maradnak, s újra nem lesz jövőjük. Részemről, ebből a körforgásból én kiszálltam, és többet, soha többet nem mászok vissza, még, ha fűzni akarnak, akkor sem. Válaszolva pedig, a "régiek közül" jó, gondolom te nem az én "régijeimre" gondolsz, de el kell mondjam három ember van, akire mindig számíthatok (családomat leszámítva) Roberta, Santi, és a Patrik. A többiekkel jóban vagyunk, van akivel még néha beszélek pér szót, és ennyi. Valóban, Robertával, ha úgy nézzük 8 éve jóban vagyunk, de ezalatt a 8 év alatt sokszor volt olyan, hogy legalább 2 évnyi időt nem beszéltünk. Santival most lesz 3 éve, ha ismerjük egymást, de ezalatt a 3 év alatt többet tettünk egymásért, mint akárki másért tettem volna, vagy fordítva. Patrikkal 6 éve ugyan ilyen a kapcsolatom, illetve nem, utóbbi 3 évben megerősödött a kapcsolatunk, azt hiszem. Szóval a lényeg az, hogy nekem sincs húú, de sok ember, akivel komolyan jó a kapcsolat, de erre a kevésre, mindig számíthatok.
Persze, rád is számíthattam közbe közbe, de ennek vége.