#333. elveszett barátság

Időnként még magamnak sem merem bevallani, hogy rólad álmodom, hogy azt álmodom kibékültünk, és együtt járjuk a várost. Hogy mosollyal kelek ágyamból, s örülök; végre kibékültünk. Aztán hamar ráébredek; ismét csak egy álom volt. Rosszul esik, hogy látlak, hogy másokkal vagy. Nem szerelmes voltam, bár az elején azt hittem. Csak egyszerűen annyira hasonlítottál rám, mintha lenne egy másik életem, ki a másik nemet képviseli. Igaz, kettesben nem beszéltünk sokszor, de az a kevés is, több órán keresztül tartott. Minden félelem nélkül el mertem mondani minden érzésemet, és te is ugyan ezt tetted. És megint egy tök hülye dolog miatt vesztünk össze. Egy teljesen értelmetlen dolog miatt. Ami a legrosszabb, hogy mindenről te jutsz eszembe, akárhol járok, vagy olyan embert látok, aki épp veled telefonál, vagy olyan pólója van, mint neked,  vagy épp kidobja a 'net a fényképedet. Már bevallom magamnak hiányzol ugyan úgy, mint azok, akiket már egyszer elvesztettem. Vannak barátaim, vannak mások rajtad kívül, de akkor is... veled álmodok. Csak azt nem értem, hogy, ha ennek a 'kapcsolatnak' mindenképp az volt a lényege, hogy nem beszélünk egymással, akkor idővel miért találkozunk mégis, miért beszélünk? Ezelőtt is, egy bemagyarázás miatt nem beszéltünk, felfogtam, hogy oké, akkor mi nem leszünk barátok. Már el is felejtettem, hogy valaha is beszéltünk, de akkor megint írtál, beszélgettünk, hülyéskedtünk, és egy újabb hülyeség miatt megint megszakadt a dolog. Egy próba volt a sorstól, vagy mi? Nem értem... soha nem fogom megérteni...

**

Vele is ez volt. Megismertem, tök jóban voltunk, minden hülyeségről el tudtunk beszélgetni, folyton találkoztunk, aztán egyszer csak nem jött, nem írt vissza, nem hívott... semmi. Aztán egy félév múlva valami véletlen miatt találkoztunk, újra találkozgattunk, sétáltunk, beszélgettünk. Nem szerelemről volt szó, még egy puszi, vagy kézfogás sem volt. Egyszerűen egy fiú barát. Nem akart többet, bár én igen, de nem. Felfogtam, hogy jobb egy barát, akivel őszinte lehetsz, mint egy pasi, aki már mást is akar. És megint eltűnt... egy év múlva (tavaly nyáron) pedig újra jött, találkoztunk egy partyba, és folyton együtt lógtunk... És most megint nincs semmi. 

**

Egyszerűen csak fáj, hogy a sors így játszadozik az érzésekkel. 

#332. Manapság...

Ez lett a divat a 14-15 évesek körébe? Raksz a fejedre 1 tonna alapozót, kifested a szemed 8 rétegben, a legrikítóbb szájfényt/rúzst veszed meg, felveszel egy ultramini szoknyát, hogy mindenki lássa a segged, egy kivágott dekoltázsos felsőt, hogy a zoknival kitömött 'nag' melled látszódjon, felveszed anyád/vagy a saját magassarkudat, mely körülbelül centiméteres... csinálsz képet, ugyan abban a mini k.rvás ruhába, persze több szemszögből és felrakod fészbukra? Kurvanagy vagy baszdmeg. De nem csak ez a baj, hanem hogy a sok 17-25 éves srác még like-olja is, van ezen a képeden vagy 140 like, és azt hiszed, hogy 'igen, ezt kell csinálni, így kell pasizni'... Aztán elmész ebben az ultragázos cuccban bulizni, vedelsz, mint egy állat, beb.szol, elkapnak úgy ketten hárman, és megdugnak.. Van egy élet, baszdmeg. Értem én, hogy '2012 van' meg hogy 'a szex az dominál', de azért ez túlzás nem? TIZENNÉGY ÉVES VAGY BASZDMEG.! -_-"

És akkor a férfiak panaszkodnak, hogy nincsenek normális lányok, pedig vannak, csak nem veszik észre, őket, mert egy maximum 20 cm hosszú testrészben hordják az agyukat. Lehet, hogy ténleg maradi vagyok, de szerintem sokkal jobb, egy kócos, smink nélküli csaj, mint egy ilyen... jah, és ne mond már neked, hogy tizennégy évesen öngyi leszel, mert elhagyott a Robcsi.. 

GOD, WHY DID U DO THAT?

#331

Ülni egyedül és gondolkodni a lehetetlenen. 

Gondolkodni egy másik világon, egy olyanon, ahol minden úgy történik ahogy akarod... de akkor már teljesen más ember lennél. 

Nem ott lennél, ahol vagy, és nem gondolkodnál ezen. 

Minden tökéletes lenne... csak egy napra próbálnám ki milyen, mikor minden összejön. :)

#330.

Néha jó lenne amnéziásnak lenni.
Elfelejteni mindent ami történt veled, jót s egyaránt rosszat is.
Néha jó lenne, egy 'reset'-et nyomni az életben.
Bár, lehet, hogy könnyebb volna, ha csupán gondolkodna az ember mielőtt tesz valamit, vagy épp nem tesz.

#329. egy év múlva

Belegondolni abba, hogy ha minden összejön,
akkor egy év múlva már nem leszek Magyarországon,
hátborzongató, szomorú, de mégis izgatott vagyok.

#328. időbank.

"Képzeld el hogy, egy bank minden reggel 86400 dollárt helyez el a számládra, viszont egyenleget nem vihetsz tovább egyik napról a másikra, minden este törlődik a fel nem használt egyenleg! Te mit tennél? Az utolsó fillért is kivennéd? Mindannyiunknak van, egy ilyen bankja időnek hívják! Minden reggel kapsz 86400 másodpercet és minden éjjel törlődik, amit nem használtál fel bölcsen! Egyenleget nem vihetsz tovább és nem használhatsz fel tovább, minden nap új számlával indulsz, ha nem megfelelően használod fel, a veszteség a tiéd! Nincs visszaút. Nincs előleg a holnapi napból, a jelenben kell élned az aktuális egyenlegből! Fektess be minden lehetőségbe! Az idő rohan, a legtöbbet kell kihoznod a napból itt és most! Egy év értékéről kérdezz meg egy diákot, akinek évet kell ismételnie! 1 hónap értékéről kérdez meg egy anyát, aki 1hónapal hamarabb hozta világra a gyermekét! 1 hét értékéről kérdezz meg egy hetilap szerkesztőjét! 1 óra értékéről kérdezz meg valakit, aki lekéste a vonatot! 1 másodperc értékéről kérdezz meg valakit, aki éppen, hogy elkerült egy balesetet! 1 századmásodperc értékéről kérdezz meg egy ezüstérmes olimpiai versenyzőt! Az idő senkire sem vár! Ragadj, meg minden lehetőséget tégy, minden másodpercet értékessé ne hagyj semmit se félbe! Az elhalasztott lehetőség kidobott pénz! A tegnap történelem, a holnap rejtély, a mai nap ajándék!"

#327.

Kit érdekel, hogy mit gondolnak rólam az emberek, ha jól érzem magam a bőrömben? Valahogy nem érdekel, ha megvetnek, nem érdekel, hogy milyennek gondolnak. Olyan vagyok, amilyen. Úgyis mindenki csak abból ítél, hogy hogy nézek ki, vagy hogy milyen ruhát viselek.. Na és? Egyedül én vagyok úgy ebben a világban, hogy nem a külső alapján ítélek? Legen, hát leszek egyedül a normális ember, nem nagy cucc.. ^^ Addig nem, míg önmagam vagyok, azt eszek/iszok/viselek, amit szeretnék, azokkal lógok, akiket szeretek, azokkal barátozok, akik elfogadnak, és úgy szeretnek, ahogy vagyok. És, mikor még én sem tudom, hogy ki is vagyok valójában, hogy mi a célom, hogy mi a jövőm, akkor akárki aki csak a nevemet tudja, honnan tudná? Jós, jövőbe látó, -nem hinném. 

#326. Inspiráció:

Megnéztem A Titok című filmet, most nem szeretnék áradozni róla, de azt elárulom hiszek benne. És eszembe jutott, hogy fel kéne sorolnom egy bejegyzésben, azokat a filmeket, amiket miután megnéztem egy kicsit változtam, azokat, amik lökést adtak az életembe, és inspiráltak valamiben.
Kezdeném is: 

127 Óra.

Mr. Nobody.

Requiem for a Dream.

A Titok.

És egyenlőre ennyi jut eszembe. Ezek azok, melyeket lehet, hogy sírva, de pozitív gondolattal nézek meg, és csak ajánlani tudom. Mindegyik a kitartásról szól, az életről. 

"Hiszem, hogy csodálatos vagy, hogy van benned valami fantasztikus, függetlenül attól, hogy mi történt veled az életben, függetlenül attól, hogy idősnek vagy fiatalnak gondolod magad. Abban a pillanatban, hogy helyesen kezdesz gondolkodni, az a valami ott belül, a benned lévő erő, ami nagyobb, mint a világ, feléled és átveszi életed irányítását. Éltet, felruház, vezet, véd, irányít, biztosítja az életet, ha hagyod."

#325. hétvégi beszámoló:

egy kép, a sok közül.. :3 mintha csak a napot fognám. ^^

Pénteken délután mentem dolgozni, kettőre, anyuval együtt, és olyan háromnegyed kettőkor (pontban indulás előtt) eldöntöttük, hogy "oké, akkor holnap lemegyünk a Balatonra". A meló nagyon szar volt, rossz kedvem volt, hülye idő volt, fájt a fejem, míg le nem szakadt az ég, és fáradt voltam. Mikor hazaértünk megittunk egy sört, és lefeküdtünk aludni. 

Szombaton reggel  nyolckor keltett, anya, hogy akkor megyünk Balatonberénybe (tudni illik, a déli parton még soha nem voltunk, mindig az északi részre, Vonyarc-ra megyünk), elindultunk, kilenckor, csatlakoztak hozzánk apu munkatárai is, akikkel az utóbbi két hónapban mindig szervezünk közös programokat. 

Odaértünk tizenegy órára, nagyon király nap volt. Bár körülbelül másfél kilométert kellett sétálnunk, hogy olyan helyre éljünk, ahol nem látszik ki a fejünk a vízből.. :D Elvoltunk, kajáltunk, locsiztunk, fényképeket csináltunk. Aztán olyan hét körül összepakoltunk, és elmentünk Keszthelyre. Lementünk a mólóhoz, körbenéztünk, mert ilyen vásár volt. Mikor már kellően elfáradtunk hazaindultunk, még bementünk a tesco-ba vásárolni, de nem sikerül sok mindent venni, hajnali kettőre hazaértünk, aztán gyors pakolás, fürdés, és alvás. Mit ne mondjak, nem kellett altatni. :D 

Aztán ma reggel (nekem reggel) fél egykor anya ébreszt fel, hogy itt van a Zsolti, Évike meg csak úgy kiugrott az ágyból. Igaz nem beszélgettünk túl sokat, mert ma délután indult is vissza, de ahj, most még jobban hiányzik. T.T De azt mondta jön szeptemberbe is, úgyhogy jó lesz. 

Úgyhogy ennél jobb hétvégém nem is lehetett volna.. egyszerűen remek volt.

♥