Elég sok depis szarságot írtam ki itt az évek alatt, de örülök, hogy kinőttem ebből a hülye korszakból, hogy tudom élvezni az életet, olyannak amilyen. Hogy nem kezdek el mindenért hisztizni, és hogy nem arra várok, hogy jöjjön egy pasi. Élvezem a órákat, a napokat, a heteket, a hónapokat, és mindent elfogadok olyannak, amilyen. Elfogadom, hogy minden okkal történik, és ha megtörtént (még ha rossz is) okkal történt. Örülök annak, hogy találtam igazi barátokat, akikre mindig számíthatok, örülök annak, hogy kizártam az életemből azokat, akikre tán néha számíthattam, de inkább arról szólt az egész, hogy nyaljam körbe őket. Örülök, hogy meg tudom különböztetni az embereket, hogy el tudom dönteni pár szó alapján, hogy rendes-e, vagy sem. Örülök, hogy senkinek nem mondom el, milyen vagyok, és aminek még ennél is jobban örülök, hogy nagyon sokan meg akarnak ismerni, teljesen. Örülök az életemnek. Minden egyes percének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése