#389. past-present: new chapter I.

A gondolatomban magamnál tartott könyvet, szerintem ideje becsuknom, majd kinyitni egy másikat. Azt hiszem befejeztem az olvasását, nem tudom lesz-e következő része, nem tudok róla semmit. Azt sem tudom, hogy az új könyv jobb lesz-e, de a régit már nem érzem jónak. Pedig valóban szép könyv volt, -nevezzük el, ha már úgyis végére értem. Legyen a címe, ’Maradni’- de ez már használhatatlan a ragacsos, gyűrött sárga lapjain néhol még kávé foltok is vannak. A lapok között érezni a cigifüstöt, a könyvjelzője is gyönyörű, egy lapos, és vékony fa. Talán két centiméter vastagságú, és tizenöt centiméter hosszú, szép barna, s bordó írás van rajta, de a szavakat már nem lehet kivenni, lekoptak róla. A borítása sem olyan, mint egy egyszerű könyvvé. Bordó bőr, barna szegélyes, ezüstösen csillogó címmel. S hogy miért akarom lecserélni, miért akarok ehelyett a gyönyörűség helyett egy újat? 

Mert nem tesz mindent a külső, a sztorija elég fájdalmas, elég sok rossz emléket foglal magába.

Az új könyv sztorija kezd kibontakozni előttem, persze ebben is lesznek rossz dolgok, ez egyértelmű, de fő a változatosság. A címe 'Ugrani' mint beleugrani valami másba, valami újba, valami jobba. 

De jelenleg, még csak a szakadékhoz közelítek, még nem ugrottam le, még nem lehetek biztos benne, hogy az ugrás során nem törik ki a nyakam. Még csak átmenet van. 

#388.

Itt ülök már egy ideje, bámulom a képernyőt, újra és újra elolvasom, hogy #háromszáznyolcvannyolc. Azon gondolkodom, hogy hogy lehetne leírni ami most van, hogy hogy lehetne megfogalmazni, hogy ennyire ügyeljek a részletekre, hogy mit tegyek, mert amit leírok, azt be szeretném tartani, de nem tudom hogy leszek rá képes. Hogy mennyire tudom magam tartani valamihez, hogy mennyire fontos most döntenem ezzel kapcsolatban, hogy miért zavarnak ennyire a dolgok, hogy miért nem vagyok képes leszarni bizonyos helyzeteket, hogy miért nem tudok a jelenben élni, hogy miért siratom a múltat, hogy miért szopat a sors, hogy mi értelme van az egésznek, hogy miért van, az, hogy mikor azt hiszed, tényleg teljes az egyensúly, akkor miért remeg meg hirtelen egy, kettő, majd az összes dolog, minden. Hogy hogyan tudom túltenni magam a dolgokon, hogy hogy tudnám elfelejteni a múltat, vagy, ha elfelejteni nem is hogy tudnám elérni, hogy ne legyen ennyire fontos, hogy mikor meglátok embereket, ne érezzem magam hülyén, még akkor is, ha nem az én hibámból szakadtak meg a barátságok. Hogy hogyan teljesíthetnék jobban, hogy hogyan bízzak meg az embereknek, s ha megbízok bennük mennyi információt osszak meg magamról. Hogy talán, egy kicsit legyek jobban kiismerhető, hogy azért néha jó lenne, ha az emberek látnák rajtam, mikor valami problémám van. Mert nem látják, mert mikor valami problémám van, akkor nem mimikázok, nem lehet leolvasni rólam, csak akkor mikor megszólalok, mert a hangom remegését nem tudom megállítani. És ezzel a postommal sem vagyok előbbre, hisz nem írok konkrét dolgokat. Nem segít, ha 'elvándorolok' képzeletembe, mert ott is fel-fel bukkan egy kép, egy írás, egy emlék, egy gondolat, ami bizonyos emberekhez köt. Ám mindennek ellenére, ez nem a depressziós post, nem, mert van dolog, ami viszont még mindig pozitív, mert vannak mások, újak, akiket szeretek, és akik szeretnek, és elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, csupán a régiek hiánya; néha elviselhetetlen. És ezen kell tovább lépnem, hogy e sajnáljam a múltat, hogy ne akarjam visszakapni, hogy igenis éljek a jelenben, s közbe a jövőre gondoljak. Nem is olyan egyszerű ez a helyzet, mint amilyen egyszerűnek tűnt, mikor nekiálltam leírni. A helyzetek mindig túl bonyolultak, mindig. És mindig azok okoznak csalódást, akikben megbíztál, akitől nem várnád, aki fontos. Aki annyira nem fontos, az bezzeg mindig veled van. Nem mintha ez olyan nagy baj lenne...

Folytatás következik.

#387. fuck the lie, tell truth or shut up.

I don't want to lie you, but I can't tell the truth. 

Because I don't know what's the truth, what's real. 

So I have two opportunity: 

I tell the half-truth i didn't know where she was. 

Or I will lie to you that it she was with me.

'Cause if i tell the truth, she will hate me. 

But if i tell the lie, i will hate myself. 

So I make the best opportunity: I keep closed my mouth.

#386. a huszadik (házassági évforduló)

Hétfőn Randevúba voltunk, kedden kávéztunk, mert csak 3 óránk volt megtartva. Szerdán, 23-án megünnepeltük anyuék 20. házassági évfordulóját, a Gyuri csárdába. A kaja finom volt, ilyen gyömbéres-mézes csirkét ettem, hasábbal, kis csípős szósszal, desszertnek karamellízalt banán fagyival. Isteni volt, nagyon jó volt, és ittunk meggysört. Az is volt jó, hogy nem csak a mi hangulatunk és a kaja volt jó, de még a pincérek is közvetlenek voltak, a végén még közös képet is csináltak rólunk. Tegnap is jó nap volt, délutáni randevúval. Már kajak az a törzshelyünk, a faszi még képet is csinált rólunk a faliújságra. Ma meg elaludtam. :/ És igaz, hogy egész héten azt magyaráztam, hogy nem akarok menni, de nem direkt aludtam el. Azt jobban csináltam volna. :)

>>>>>°°°°<<<<<

/A barátság téma, ami itthon 'vár'? Egyenlőre nem tudok mit mondani. Nem tudom mi van. Szerintem semmi, az én részemről már szinte nullára csökkent, az érsekségi jelleg legalábbis biztos. Nem tudom mi van, nem tudom mi lesz, de az biztos, hogy senkinél, SENKINÉL nem leszek szamár, főleg, ha előtte ló voltam. Esélytelen. Nem tudom, majd ha tudom írom. Egyébként, igen, zavar. Már azon a szinten vagyok, hogy arra a napra emlékszem vissza, mikor megismertük egymást. Hogy miért kellett, muszáj volt, volt értelme, lesz még jövője, mi az ami most folyik, miért szar le, miért nem hív, ha írok neki miért ír vissza flegmán, miért csinálja ezt 3 hete...?/

Na, majd írok.

Peace.

#385. Hétfő-kedd-szerda

~vasárnap~

Hétfőn megint beültünk lányokkal randevúba, iszogattunk egyet, bár jobban mint pénteken. A faszi szerintem hülyének is nézett minket, hogy mit "ünnepelünk" hát a single létet, mi mást. Elgondolkodtunk, hogy azért vicces, hogy pont a randevúba, de mindegy. Megittunk pár sört, két bort, meg egy jägert. Vicces volt a haza út. Hazaértem, és le is feküdtem. Kedden nem volt semmi extra, csak úgy, mint ma sem.Gyorsan eltelt a suliban az idő. Bár mondjuk ma szarrá áztam, mert persze én nem nézek tv-t, szóval fingom nem volt hogy esőt mondanak.. Hat szociológiát, és három szociálpolitikát éltem túl, nehezen, de túléltem. Hihetetlen pangás van úgy egyébként, sulin kívül. Hazajövök, körbenézek neten, játszok picit, kajálok, esetleg nézek valami filmet, vagy egyszerűen csak alszok. Kb ennyiből állnak a napjaim. És megint álmos vagyok, de ma már nem akartam aludni, megvárom anyut, és utána alszok.
~Vasárnap~ voltunk a maminál, és hazafelé elmentünk a vasútnál, meg kimentünk a tóra. Annyi fényképet csináltam, mint az állat, de annyira szép az ősz, annyira imádom. 

#384. Péntek-tek-tek.

Pénteken első két óránk a bölcsődében volt, és hát nagyon tetszett, már bemehettünk a gyerekek közé, meg elmondtak mindent, amit tudtunk kell, és hát nagyon hangulatos hely, nagyon tetszett, és az dolgozók is szimpatikusak. Miután ott végeztünk; 9:20kor elindultunk szépen lassan a kórházba, vérvétel miatt. Ugye, kell az alkalmasságihoz. Kicsit vicces volt, hogy rajtam kívül mindenki be volt szarva, de próbáltam mindenkit nyugtatni. Mivel nagyon korán értünk volna oda, közbe beültünk egy parkba ahol megkajáltunk, ám még így is ott voltunk már 10-re, pedig 11-re kaptunk időpontot. Már többször is szóltak, hogy mehetnénk, csak a beutalók az osztály másik felénél voltak. Ők eléggé idegbetegek voltak, mikor visszajöttek, nem tudom az izgalom miatt-e, vagy a bölcsi miatt. Na de lezajlott a vérvétel, utána lesétáltunk és beültünk az Adrival, Noncsival, és Esztivel egy kocsmába sörözni. Jó volt, jól elbeszélgettünk, megbeszéltük, hogy hétfőn is bent maradunk, megnézni a gólyaavatót, meg legközelebb kávézni is maradunk. Még azt is megbeszéltük, hogy egyik hétvégén lejönnek ide, utána meg én megyek Szentgrótra. :)

#383. Egy szuper szerda.

Szerda. 

6:50-kor jön át a húgom ébreszteni; egy picit elaludtam. Tulajdonképpen csak annyira, hogy szinte semmire nem volt időm. Csak felöltözni, innit elrakni és gyorsan inni egy kávét. Töltöttem 7 szál cigit, és elindultunk. A buszmegállóban a busz, kicsit odébb állt meg, és majdnem nem lett ülőhelyünk, de végül lett. Álmosság és unottság volt jelene mindaddig, míg be nem értem a suliba. Aztán szépen lassan megjött mindenki, és a második óra után már minden jó volt. 3. Óra után folyamatosan kijártunk, minden óráról késtünk pár percet, szórakoztunk, fotózkodtunk, nagyon jól elvoltunk.

 

#382. október

Egy hónap telt el a suliból, de még mindig ugyan azon a véleményen vagyok, mint az elején; szeretem, jók a tanárok, jó az osztály. Itthon is minden okés, és teljesen jól érzem magam a bőrömben. A héten nem történt szerintem semmi extra, elvoltunk, beszélgettünk a lányokkal, itt aludt Santi szinte egész héten, reggelente vidáman keltem fel, vidáman mentem suliba, jól éreztem maga ott, utána lányokkal lementünk boltokat jártunk, vásároltunk, beszélgettünk. Pénteken elmaradt a 6. órám, úgyhogy már délután kettőkor itthon voltam. Tegnap elmentünk Lettivel meg Santival studióba. Jó buli volt, mondjuk kicsit zavart, hogy hozzám egy srác nem jött oda, hozzájuk meg folyamatosan, de mindegy. Összefoglalva ne volt rossz, de az biztos, hogy nekem ez volt az utolsó buliba menésem egy időre.
Nem igazán tudok mit mondani, de azt még leszögezném, hogy ugye mindenki azt kapja, amit megérdemel, és szerintem én most nagyon kiérdemeltem, hogy minden rendben legyen, és megkaptam, és nagyon hálás vagyok. Meg persze remélem, hogy nem romlik el minden hirtelen. Jövő héten meg be kell jelentkeznem diákmunkába, mert szükségem lesz valami pénzre.