#487. Régi zenék ❤

Mennyire furcsa, hogy az idő múlásával csupán néhány nagyobb ismeretséget szert tevő bandára emlékszem, holott, rohadt sok olyan bandát hallgattam, akik annyira nem népszerűek, mégis nagyon jó az amit, és ahogy csinálnak. Meg persze az is furcsa, hogy régen folyamatosan ment a visuel kei, meg j-rock, j-pop, mostanra meg már szinte el is felejtettem, hogy mit miért hallgattam, vagy, hogy miben, mi tetszett. Most is csak azért írom ezt, mert épp böngésztem a zenéket, mikor eszembe jutott, hogy csináltam még anno egy word doc-ot, hogy mindig emlékezzem a bandákra, és így előszedtem, megnéztem, és kicsit le is sokkolódtam, hogy mennyi jó rock zenét hallgattam, amiket ma már nem, vagy ritkán hallgatok. Úgyhogy úgy gondolom, kell egy post ezeknek a zenéknek, igaz, hogy csak fel vannak sorolva, ismeretségi dátummal, de megosztom itt. Ha itt vagy és olvasod, akkor kukkants bele, hátha megtetszik valamelyik. :) 

Hinder: 2011. Január 6 | The Post War: 2010. November 10 |
Zeromancer: 2010. ‎Április 28.  | Three Days Grace: 2010. Szeptember 1 |
30 Seconds to Mars: 2010. Január 5 | Linkin Park: 2010. Július 25 |
Skillet: 2010. Június 13 | Marilyn Manson: 2009. Április 26 |

KAT-TUN: 2008. Július 2 | NEWS: 2008. Október 12 |
The GazettE: 2009. September 9 | Girugamesh: 2010. Május 16 |
D’espairsRay: 2010. Április 23 | Hyde, Gackt: 2008. Szeptember 13 |
Matenrou Opera: 2010. Junius 26 | 

#486.

Megint egész régen írtam utoljára s azóta, be kell valljam, jó sok miden történt. Először is lett munkám, jelenleg a CCC cipőbolt a második otthonom. Tizenkét órás munkák vannak, egésze szeretem. Vásárlókkal foglalkozni, polcokat pakolni, jó a társaság is, tehát ez rendeződött. Santival kibékültünk, beszélünk, megvagyunk. Persze már nem lesz soha semmi olyan, mint ezelőtt volt, de ez talán nem is baj. Patrikkal is beszélünk, jól megvagyunk. Mindenkivel minden meg van beszélve, van munkám, vannak szabadnapjaim. Minden rendeződött úgy néz ki.

Viszont...

A mai napig hiányzik, pedig még júliusban volt, hogy együtt buliztunk. Hiányzik az, amit akkor éreztem, mikor vele voltam, az együtt töltött percek-órák. Hiányzik az a megnyugtató érzés, amit akkor éreztem, mikor csak feküdtünk egymás mellett, mikor a szemébe néztem, mikor megérintett. Hiányzik a mosolya, a nevetése, az a komoly beszélgetés fűszerezve egy kis humorral. Az utóbbi két hétben minden éjjel vele álmodtam, minden éjjel vele voltam. Folyton ő ölelt. Láttam magam előtt azt a ragyogó kék szemét, azt a mosolyt. Egész rossz, mivel csak álmok...

Tehát jelenleg talán ez az egyetlen dolog, érzés, ami hiányzik.

Ezt leszámítva, tényleg minden jóra fordult. 

#485.

Néha nem is tudom mi van az emberekkel, mindenesetre, mostanában sok furcsasággal találkozok, amik nem is lennének annyira furcsák, csupán rohadtul nem vagyok hozzászokva ezekhez a dolgokhoz. Ellenben nem mondom, hogy nem örülök neki,mert természetesen tök jó, de ettől függetlenül csakis a furcsa kifejezés takarja be teljesen. Egyenlőre ennyit erről. 

!! Nem szoktam ilyet, de a szöveg miatt (elsősorban) rohadtul megfogott ez a zene, úgyhogy kedves idetévedő, ha gondolod csekkold le a jó kis Rock muzsikát itt.

#484.

A hétvégén megint egy csomó mindent átrágtam magamban, újragondoltam mindent, és kijelenthetem, hogy rohadtul nem hisztizhetek azon, hogy nincsenek barátaim, mert igenis vannak. És velük tényleg mindig szuperül érzem magam, akármit csinálunk, az jó, de olyan szinten, hogy, ha csak egy kis szobában ülünk/fekszünk akkor is jól érzem magam.
Bevezetésnek ennyi épp elég is, egy szupika hétvége volt most is. Előbb említett név nélküli személyekkel történt a kiruccanás, csupán a helyi kocsmába, kis csapatban, kevés pénzzel, de remek kedvvel, és persze folyamatosan emelkedett az a remek kedv (ez egy elég hülye megfogalmazás, most így újraolvasva és elképzelve van egy "Remek Kedv" felirat, ami folyamatosan megy magasabbra, na mindegy...) :D Rövid lényegbe történt egy csomó olyan dolog, amiket megint alig birok felfogni, mert annyira furcsák, annyira jelek, hogy jele(k)ebbek nem is tudnának lenni. De ezt még nincs kedvem kifejteni, megvárom, míg jobban kibontakoznak a szálak..

Jaa és voltunk sétáálni, vagyis igazából gombászni, ugyebár, de mivel gomba nem volt, meg én alapból is fotózni megyek csak, nem gombászni, na mindegy a lényeg, hogy inkább séta volt, mint gombászás. 

#483. Things

Olyan furcsa az egész... Éveken át epekedni valakiért, aki folyamatosan csak elutasít. Köré építeni az életedet, és várni a csodát, folyamatosan. Várni, hogy egyszer majd hiányzol neki, hogy egyszer majd talán Te fogsz neki kelleni. Várni arra a mágikus pillanatra, mikor felkeres, mikor találkoztok. Eltelnek évek azzal, hogy a személyes találkozások nem következnek be, csupán - a mai technika segítségével, online - írtok egymással. Írásban minden sokkal egyszerűbb tud lenni, de írásban nem tudhatod, hogy mi az ami komoly, s mi az ami csak poén. Persze, hatalmas káoszt tud okozni egy félre olvasott (vagy inkább rossz hangsúlyba kiejtett mondat), de mégis más. Viszont, most térjünk vissza a lényegre. Csak képzeld el, hogy bekövetkezett a mágikus pillanat. Izgatottan készültél a találkozásra, féltél, rettegtél, nem tudtad mit várj az egésztől. Ám végül minden jól alakult. Vedd hozzá, hogy mondjuk nem egy egyszerű barátról van szó, hanem egy amolyan első szerelemről. Tehát jól végződött az este, sőt átcsúszott hajnali háromra a hazaérkezésed, viszont másnapra valami megváltozott. Mit teszel akkor, ha eléred életed egyik célját? Gondolkodsz, hogy gondolkodtál-e azon, hogy mi lesz majd, ha eljön a csoda? Reménykedtél, hogy eljön ez a nap, de soha nem gondoltad tovább. Soha a büdös életben. Nos mint ahogy kiderült, nekem eljött a pillanat, és te lehet, hogy tovább gondoltad, de én nem. Tehát most itt ülök, írom a blogom, és azon tűnődöm, mi legyen most. Mi legyen az életcél? Mit kezdjek ezzel a valóra vált álommal? Hogy folytassam?

Össze vissza cikáznak a gondolataim, és még mindig olyan, mintha csak álom lett volna az egész. Azóta minden nap beszélünk, de már nem olyan, mint azelőtt. Már teljesen megváltozott, nem ő, én. A hozzáállásom. Az, hogy régen még ciki voltam a szemében, hogy inkább letagadta, hogy találkoztunk, most meg nem... És ez annyira furcsa. Mi változott ezek alatt az évek alatt? Persze, mindketten változtunk, én is felnőttem (állítólag) és ő is.
Van az az idézet... "Végül nem azt szeretjük, amire vágyunk, hanem magát a vágyat." Mi van, ha én is csak a vágyat szerettem, mi van, ha soha nem is voltam odáig érte, csak úgy gondoltam, mivel nagyon... nagyon ragaszkodtam hozzá. Viszont, most, hogy szinte itt van, nem tudok mit kezdeni vele, a gondolattal, hogy újra itt van, a ténnyel, hogy a múlt találkozott a jelennel, és kétségbe estem, hogy lehet-e belőle jövő, vagy kellene-e, hogy jövő legyen belőle, vagy mégis mit várjak.

És az a sok "elmélet", hogy valamilyen úton, módon, mindig kereszteztük egymást az életben... valami, mindig volt. Jelek, melyeket nagyobb jelentőségűeknek véltem, vagy valóban nagy jelentőségűek voltak.

#482.

Vajon én egy rossz ember vagyok? Vajon azért veszítettem el magam körül mindent és mindenkit, mert rossz vagyok, valamit nagyon rosszul csinálhatok. De nem, nem lehet minden az én hibám, mindenhez két ember kell, vagy nem? Tényleg az egész az én hibám? Az én hibám, hogy naivan gondoltam, hogy a barátaim nem hagynak cserben, hogy nem szúr senki se hátba, az én hibám, hogy megbíztam bennük, és ezáltal át tudtak baszni...? De... ha meg soha senkiben nem bízhat meg az ember, akkor meg soha nem tud élni. Minden bajjal, rossz kedvvel, jóval egyedül kellene megbirkózni? Senkire nem lehet számítani? Ha így van, akkor valóban az egész az én hibám, elvégre én bíztam, reménykedtem, én engedtem közel magamhoz az embereket. De ettől még nem lehetek rossz... Lehet, hogy tettem rossz dolgokat, sőt biztos, de... ezt azért szerintem nem érdemeltem ki. Azért... én ilyeneket soha nem csináltam, hogy ott szúrom hátba az embert, ahol a legjobban fáj ... na jó, egyszer. De megbántam. Vagyis, nem tudom... most mondanám azt, hogy az más volt, de nem. Vagy most ezt kaptam vissza az élettől...? Duplán, triplán...?

#481.

Soha nem gondoltam volna, hogy valaha még fogunk találkozni, hogy végre betartod az ígéreteidet, hogy onnan folytatjuk, ahol befejeztünk, hogy a múlt találkozik a jelennel, hogy úgy fogunk beszélgetni, mintha mindig is itt lettél volna. Hogy bocsánatot fogsz kérni a faszságaidért, és, hogy mindezt láthatóan őszintén teszed. Soha nem gondoltam volna. Csak reméltem, és megérte remélni.

#480.

Jézusom. Komolyan nem tudom mi fog most történni. Annyira vártam ezt a napot, és most (eddig úgy néz ki) hogy valóban összejön, nem tudom hogy álljak a dolgokhoz. Hogy mi fog történni, hogy amikor meglátom, azt mit fog kiváltani belőlem. Már már szinte rettegek a találkozástól. 

#479. He.

Életem egyik legszebb, legjobb napja lenne, ha netalántán mégis írna... ha írna, hogy találkozzunk, de annyi be nem teljesített ígéret után, valahogy már nem tudok hinni abban, hogy írni fog. Remélem, de valamiért már inkább azt sem. Nem is tudom, hogy érzek ezzel a dologgal kapcsolatban. Egyszerűen tényleg csak jó lenne. De úgysem lesz semmi sem ugyan olyan, mint anno régen, a múltat soha nem lehet már visszahozni, mert ugyebár elmúlt. És tényleg örülnék, ha a múlt kapcsán összejönne egy újabb jövő, de már-már fakónak látom ezt a lehetőséget. 

Hiányzik, rohadtul, az a sok együtt lógás, minden. De félő, hogy most, hogy újra itt van, ismét nem fog keresni, pedig tényleg, annyira jó lenne, csak kettesbe elmenni valahova, érezni az illatát. 

Maybe. 

#478. Love?!

Mi is igazából a szerelem? Honnan tudjuk eldönteni hogy ki iránt mit érzünk, és, hogy az, amit érzünk, az mégis micsoda? Hogy ki fontosabb a másiknál, hogy az érzelmek hány lépcsőfokkal vannak feljebb az egyik embernél, és a másiknál? El lehet egyáltalán ezt dönteni?

#477. Kapu

Vannak az ember életében lépcsőfokok. De a lépcsőfok kifejezés annyira nem is jó, mert abból az ember csak azt fogja fel, hogy ugye folyamatosan felfelé kell(ene) menni. Most nevezzük inkább egy nagy kapunak. Az valahogy szebbnek tűnik a képzeletemben. Nos ugye ilyen kapukon akkor lépünk át, mikor egy fejezet bezárul az életünkbe és egy új megnyílik. Megnyitjuk, vagy mások nyitják meg, ez szinte mindegy, a lényeg, hogy adódik egy új lehetőség. És mindenki tudja, hogy, ha belép egy ilyen kapun, akkor valami megváltozik az életében, valami új és ismeretlen helyzet fog előállni, függetlenül az eddigi élettől. Persze itt is sokat kell majd küzdeni, harcolni a célért, álmaink valóra váltása miatt, de mivel szükségünk van egy új fejezetre, tudjuk, hogy be kell lépni ezen a kapun.

Nos, azt hiszem a kapu előtt állok.

Mostanában nagyon sok minden változott meg körülöttem, velem kapcsolatban. Ugye végeztem a sulival, munkát keresek. "Összevesztünk" a legjobb barátnőmmel, - azért az idézőjel, mert igazán nem lehet összeveszésnek nevezni, mivel megbeszéltük, hogy inkább csak hagyjuk egymást, járjuk mindketten a saját utunkat. Mióta összevesztünk ugye nem járok le kocsmázni se, ha esetleg vendégek jönnek, akkor iszunk itthon.

De mi van, ha a kapu előtt állsz, és hirtelen megtorpansz?
Mi van, ha tudod, hogy mikor belépsz életed lehetőségeivel kell szembenézned, az álmok valóra válhatnak, és minden gyökeresen megváltozhat.

Nos én most így hirtelen úgy érzem megtorpantam, viszont mindenképp be/át kell lépnem, mert ugye csak így van igazán értelme az életnek.
Lesznek új barátok, új sikerek, új lehetőségek, új árulások, új csalódások - de ez az élet része.
De hát itt az idő, megnyitom az új fejezetet, belépek a kapun, feljebb lépek a lépcsőn is, a hegyet is megmászom, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.

#476. Awkward

Ugye van ez a sorozat, a kínos, ami ha jobban belegondolok annyira nem is kínos... -na jó, néha akadnak olyan részek, ahol tényleg kínosnak érzem, de javarészt csak az "elszólások" miatt. Nem is ez a lényeg. A sorozat szépen viseli a Kínos címet, aztán amikor jobban belegondol az ember (én) rájön, hogy néha a saját élete szarabb, mint Jennáé.
Kifejtem.
Ugye az örök sztorija a Janne/Matty párosra épül (5. évadban is), nagy neheze összejönnek, elvannak, szakítanak, barátok maradnak, veszekednek, nem beszélek, aztán a végén lehet, hogy újra összejönnek (folyamatban). Szuper sorozat persze, sok benne a szál, gyakran van olyan, hogy úgy gondolom, hogy "Hű, ez velem is így van". Igazság szerint úgy érzem, hogy ha például rólam szólna a film, akkor rögtön meg tudnám mondani, hogy ki lenne az és Matty-m - a valóságban. Aki sokat olvasott régebbi bejegyzéseket az is. :D

*Folyt köv.

#475.

Ismét megváltozott a blog kinézete; 

kicsit szürkésebb, kékebb 

téliesebb. :)

Amúgy továbbra sincs semmi új hír, amivel 'szolgálni' tudnék.
Várom a csodát, annyi helyre írtam már (9) e-mailt, telefonálgattam, de sehonnan semmi biztató visszajelzés nem jött. Úgyhogy most várok, de már herótom van a várakozástól. A napi tevékenységem mármár lassan egyenlő a semmivel, legalábbis javarészt... Felkelek, kávézgatok, cigizek, majd felöltözök és elmegyek anyával boltba, hazajövök, kockulok, zenét hallgatok, délután felé nekiállunk szkájpolni, 22-23-00 között abbahadjuk, fekvés, és ismétlődik, sorba sorba.
Mióta Santival nem beszélek azóta nem is iszok annyit, csak hétvégente egy üveggel (oooh, ez most olyan, mintha alkesz lennék - de nem ! ).
Javamra válik ez az egész, érzem.
Rend van a szobámba, át lett rendezve (rohadtul tetszik) . Tegnap előszedtük húgommal a régi naplónkat, hét voltak visítások az biztos. :D

Nem tudok mi mást írni.
Pasi nincs, kiszemelt nincs, munka nincs,
barátok (irl) nincsenek, csak onlájn !
dekitééé?! jóezígy.

Úgyhogy most ennyi.
Köszi, ha olvastad!

#474

Tudod, az életben nincs olyan, hogy Ctrl A - hogy mindent kijelölj és Ctrl X - hogy mindezt kivágd.
Mint ahogy Ctrl Z sincs, hogy mindent visszavonj, úgy, mintha ott sem lettek volna. Az életben amit kimondtál, leírtál, vagy megtettél, az már megmásíthatatlanul ott marad.

De persze, egyszer kétszer elfelejthetünk sérelmeket, megbocsájthatunk egymásnak, de ez nem megy a végtelenségig. Amit egyszer megtettél, az ott marad, örökre. Ezért kell meggondolnunk, kétszer, sőt háromszor is, hogy mit mondunk, és mit teszünk, mert ahogy az eltört pohár, tányér, úgy a megtört ember sem lesz újra egész, ha azt mondod "bocsánat" "sajnálom". Még akkor sem lesz ugyan olyan, hogyha megpróbálod összeilleszteni a törött darabokat. 

#473. Autumn

Úúúj dizájn, őszi, kevésbé színes, de hiperszuper. :)
Egyébként, még mindig nem tudom eldönteni, hogy melyik a kedvenc évszakom, de még mindig az ősz és a tél között vacillálok leginkább. Mondjuk, egyértelmű, hogy az embernek mindig az áll a legközelebb a szívéhez, amelyik évszakban született, ergo nekem a tél, de mivel manapság silány telünk van, hó nélkül már régen elveszítette azt az igazi varázsát, így azt hiszem maradt az ősz.
Igazából, ha arra gondolok, hogy a legjobban egy farmerba, egy kötött pulcsiba, nagy sálban, vékony kabátban és csizmában érzem jól magam, akkor is csak az ősz tud eszembe jutni, semmi más. Meg igazából annyira szép, sok sok színes lehulló falevél, az utak tele vannak velük, erdei állatok az út szélén... (jó, ez persze veszélyes is!) jó séták, napsütés, na meg persze eső is... de akkor is annyira szép!

morning leaves - autumn

_ _ _ _
Értem én, hogy minden okkal történik, csupán szeretném tudni azokat az okokat. Ha már egyszer az életembe 'kötnek' bele. Mert tényleg értem, hogy ha valami nem történik meg, az azért van, mert, hogy a sors, mást tervez nekem, de tényleg, nagyon nagyon ott lennék már annál a másnál, mert meg őrit ez a semmi. Mert most tényleg semmi van.
Képzésre minden bizonnyal nem vesznek fel, mert a lányt, aki velem volt, már tegnap hívták, engem meg ugye nem, jó oké, ma van a határidő, de esélytelennek tartom hogy hívjanak, hiába ugyan azt a tesztet írtuk... Az ő 'körzetéből' egyedül ő jelentkezett, az enyémből vagy 30 ember, 15 a maximális fő és összesen 38-an voltunk... Lehetetlen mindenkinek bekerülni. Sajnos.
Pedig tényleg érdekelt volna, szívesen beletanultam volna ebbe a TB-s szakmába, bérszámfejtés és a többi, meg persze jó lett volna a 3 havi nettó 52 ezer forint is. No, de mindegy, majd jön a más.

#472. 2015 Nyár.

Néhány nagyobb élményű programot kiemelnék. Ettől függetlenül minden (szinte) minden egyen nap nagyszerű volt. Köszönöm mindenkinek, aki jelenlétével emelte a színvonalat. Pacsi.

Május -  18 hete megnyitottuk a nyarat Santival... egy Punnany Massif nagy'koncerttel.

Június - 14 hete meglett a vizsga, Adri, Betti, Noncsi lejöttek. Goldba -rántottsajt, Tón pancsi, este Lyuk.
10 hete anya lánya napot tartottunk, Körmenden voltunk vásárolni.

Július -  9 hete Székesfehérváron voltunk, állatkertbe.

8,5 hete megindultunk Zamárdiba nyaralni. Hallottuk (!) a Sound zaját'

6 hete Hungaroring.

5 hete Viszákon bagolytúráztunk.
Augusztus - 3 hete Zalamenti napok

2 hete Horváthország ! Rogoznica. Hatalmaaas volt!
Szeptember -  4 napja elmentünk apuval & anyuval a tóra sétálni.

A nyárzáró; 2 napja volt, mikor ugyanis elmentünk bulizni fiúkkal.

#471. Zalamenti napok

Végre  megéltük, hogy a Zalamenti napok teljesen visszafejlődött egy falusi búcsú szintjére. No, de mindegy. Pénteki buli egész jó volt, fáraó. mulatós zene; igaz nem a kedvencem, és igaz, hogy 1300 forintos belépővel drágának (!) tartottam, de hát egyszer van ilyen, egye fene menjünk. Egész jó volt. Lementünk lyukba 'melegíteni' aztán felmentünk a buliba, utána húgomékkal lementünk a presszóba, ott egy másik társorággal remekül éreztem magam, aztán visszamentünk a buliba, táncoltunk, aztán pedig volt egy laza két órás filozofálás. Szombat ellenben már borzalmas volt, illetve annyira nem, mert elvoltam unokatesómékkal, eltáncolgattunk, de a háttér sztori az kurva rossz volt, tehát erről így ennyit szeretnék írni. Vasárnap? Nem tudom, le se mentem már, se koncertre, tűzijáték elmaradt, úgyhogy inkább csak pihentem, filmeztem, próbáltam megfogalmazni az érzéseimet, hogy mennyire szarul esett a hétvége alatt miden, nagyjából sikerült is úgyhogy most jöjjön a háttérsztori fele.

 De az egészben az volt a legjobb, hogy szombaton lementem Anyuval körbenézni, és mivel egy kiszott fagyis sem volt bementünk a boltba és vettünk egy-egy Calippot

#470 one year ago

Of all the things I still remember

Summer's never looked the same

The years go by and time just seems to fly

But the memories remain

(...)

Now the days are so long that summer's moving on

We reach for something that's already gone

#469. Summer *

Végeztem ugye sulival, elkezdődött a nyár, persze, pár dologról már írtam, de úgy érzem muszáj magamnak rendesen összefoglalni, mert jelen álláspont szerint eddigi életem egyik legjobb, legpörgősebb legeseménydúsabb nyara ez a 2015-ös nyár.

Ami a kifejezett kezdés az az volt, mikor az osztálytársaim (3-an) lejöttek hozzánk... Lementünk a tóra, strandoltunk, vízipipáztunk, söröztünk, beszélgettünk. Aztán volt egy nyár indító kerti party, egy "mindenkinek megvan minden vizsgája" buli, egy kiruccanás Székesfehérvárra, állatkertbe menni, egy nyaralás Zamárdiba, 2015-ös Hungaroring, Egy Viszáki bagolytúra, egy szülinapi party és egy random összejövetel. És persze közben milliónyi jó program, haverokkal ivás, beszélgetés. :)

Tehát, eddig fantasztikus volt, ami pedig ezután következik, az mindent vinni fog. Tudom.

#468

• Helyesírási hibákért elnézést, telefonról írok!

Tudom magamról, hogy hihetetlenül nagyon -nem mondom, higy jól- tudok kombinálni. Valójában ez senkit nem fog érdekelni, meg ugyan kinek lenne joga arra, hogy emiatt beszóljon, tehát leírom.

A minap volt egy álmom. Nem szokványos álom volt, mivel én általában jókat álmodok, meg általában csupán minimális az összefüggés az álmom és a valóság között. Most máshogy történt.
Az álom röviden egy csatáról szólt. A kedvesemmel éltem egy kis faluban, ahol is támadni kezdtek minket a farkasok, hatalmas harc volt, sok sok halottal. Aztán engem kedvesem kérésére elvittek onnan, hogy nehogy bántódásom essen...-itt volt egy minimális váltás- egy házban voltam anyuval, de rettentően féltem, sírtam, aztán álmomban, felébredtem a sírásomra és átfeküdtem anya mellé -ez mondjuk cuki, de jött is a visszaváltás..- Ismét a csata helyén voltam, de már nem volt csata. Lopakodva mentem át a falun, és felmásztam egy Mogyoró fára -WTF?- ahonnan belàttam a boss házát, aki persze farkas volt, féltem, nem tudtam a csata kimenetelét, bár a sok farkasból rájöttem, vesztettünk... Nem láttam egy ismerőst se, aztán egyszer csak felettem elkezdett hullani a mogyoró, vagy inkább makk, nem tudom és felettem lebegett egy barátom -s jött a váltás, ami évekkel később lehetett- ezzel a baráttal voltam, mikor ugyanis küldött egy linket, -nem faszbukon, de olyasmi volt- a kedvesem volt a képen, élt, valahol Németországban. Aztán írtam neki, hiányzol.. Mindjárt sírok. - és felkeltem. Nem volt egyszerű, az biztos.

Persze, utána néztem mindenneky azóta meg úgy az agyam által is rájöttem felére.

Tegnap volt az ún. Kék Hold jelenség. -a 13 egyébként szerencse számom.- Azt mondják ilyenkor, hogy akire vágyunk, és akit el akarunk felejteni, az ilyenkor jobban 'teljesül', vagy mi a megfelelő kifejezés. Nos, persze kívántam mindkettőt, a felejtést is, meg a megkapást is, ugye külön két ember...

Aztán, ma meg épp olvasgattam, mikor a lámpám felmondta a szolgálatot, elsötétült, majd mikor apa ki akarta cserélni az égőt, az egész lámpa fej/bura a padlóra zuhant... Erre mi jutott eszembe... "Hogy törhesd aztán ezer szilánkra..." - Mes, Kincsem.

Úgyhogy ezek után már csak aludni akarok, és felébredni.

Nem írom le a konkrét összefüggést, megvárom, míg valóban összefüggővé válik.

#467. Frissült nézet !

Kicsit vidámabb hangulatba került a blog az új sablonnal! 

#466. Move

Ami azt illeti a múltból már semmit nem bánok, senkit nem hiányolok (na jó egy valakit igen!), de őt sem azért amiért egy ember valakit annyira hiányolni szokott, elvégre folyamatosan beszélgetünk a mai napig, szinte naponta órákat, aminek ugye nagyon örülök. Túl léptem szinte minden sérelmet, minden hazug szót, tényleg azt mondhatom, hogy a múltamat magam mögött hagytam, jócskán. De persze mindig lesznek olyan pillanatok, olyan napok, amikor még valami hirtelen eszembe villan, és biztos vagyok benne, hogy fájni fog, mint ahogy abban is biztos vagyok hogy újra és újra túl fogom tenni magam rajta. Tudom, mert ennyire már ismerem magam.
Ha már önismeret, én valahogy soha nem tudok megmaradni sokáig egy barátnő mellett sem, nem, mert én valahogy annyira nem kötődök senkihez sem, mondjuk ez nem annyira igaz akkor, ha az illető neme férfi. Velük azért alapból is jobban kijövök, rájuk soha nem tekinthet az ember vetélytársként. De ez nem is igazán erről szól, az én szememben legalábbis nem - de a többiekében igen! - nos, általában ugye itt kezdődik a baj.
Szóval, igen, egész sok problémám volt már ilyen miatt, lányok akik ezt meg azt hisznek. Persze mindig is szartam rá, elvégre én tudtam az igazat, ők meg ugye nem.
Mindegy is.

Jelenleg még midig munka után kutakodok, talán a közeljövőben lesz már valami, amire várok, valami, ami tényleg az elvégzett szakmához tartozik... más nem, elmegyek au pair-nek, London közelébe, mondjuk... talán ez lenne a legjobb, csak kár, hogy az angolomban még mindig nem vagyok annyira biztos. 

#465. Sok minden történt - vagy mégsem?

Nos kezdjünk bele, úgy érzem újra szükségem vagy egy igazi blogolásra csak hogy valamennyire össze tudjam szedni magam.
Tehát, ez a nyár egész furcsán alakul.
Voltunk nyaralni, Zamárdiba, ami el kell mondjam hihetetlenül fantasztikus volt, aztán voltunk itt kisvárosomban a tón, egész sokszor. Voltunk 'bulizni' illetve ugye kocsmázni, itthon filmezni, zabálni közbe. Folyamatosan zene szól mellettünk, satöbbi.
Voltam Hungaroringon, ami szintén eszméletlen jó volt, megismerkedtem új emberekkel, új barátokkal.

#464.

Nem haltam meg, még mindig nem, még mindig élek, néha szenvedek, de itt vagyok, ha lelkileg nem is testileg mindig. Telnek múlnak a napok, az évek - na jó ott még nem tartunk, csak pár hónapja nem jeleztem.
Végeztem a sulival; - hello, pillangó vagyok, kisgyermek gondozó, nevelő.
Munka még nincs, talán nem is lesz terveim szerint, mihamarabb lesz, Kanadába. Aztán majd ez kiderül később, a nyaraláson, mikor unokanővérem itthon lesz.
Pasi sincs, minek, felesleges. (na jó kellene, de ... -)
Nyár van újra kressz tanfolyam, talán végre meg lesz.
egyenlőre ennyi voltam, azt hiszem még jelentkezek.

#463.Élek még, csak hosszú időre eltűntem.

Hello mindenki, ha még jár valaki erre. 

Kellemes ünnepeket szeretnék kívánni mindenkinek! :) 

Legyetek jók, és vidámak !

#462.

Időnként minden széthullik, minden darabokra törik, 

minden tönkremegy, s a remény is meghal. 

Bent ülsz egy szobába, és csak vagy, és csak vársz, és csak gondolkodsz. 

Azt hiszed ő hiányzik, aztán, hogy ő, aztán, hogy valaki más, és nem azért nem tudok eldönteni, mert balfasz vagy, hanem mert megfoghatatlan dolog, érzés hiányzik, nem pedig valaki. 

Most itt az ideje várni, valamire, valakire, valamikor, valahogy. 

Undorító dolog a várakozás. 

A tehetetlenség. A kifogás. A találgatás. Az érzés, ami ilyenkor körülvesz.

#461. happy new year !

Először is boldog új évet minden kedves olvasónak. Másodszor pedig visszavonok mindent amit eddig írtam. Enne az az oka, hogy a dolgok nem igazán alakultak úgy, ahogyan én, meg még sokan másik is szerettük volna, így hát  ezen bizonyos dolgokról úgy érzem jobb lemondani. Kijelenthetem, hogy jól vagyok, remekül vagyok, és boldog vagyok. Azt mondják, hiába változik meg az év, minden folytatódik ugyan úgy a régi formájában, ez igaz is lenne, kivéve, ha nem csak az év, hanem a hozzáállásod is megváltozik. És igen, kijelenthetem, hogy nekem most mindezek után megváltozott a hozzáállásom. Nem kell nekem senki, sok ember hiányzik, de az élet megy tovább. Kicsit bontsuk ki.

Visszatérünk a múltba, majd átcsapunk a jelenbe ^^"

Szilveszter: Igazság szerint nem úgy alakult, ahogy én azt elterveztem, de hát ugye soha semmi nem alakul úgy, ahogy azt eltervezzük. (Viszont, talán, ha ez nincs, akkor a hozásállásom sem változott volna meg.) Tehát, adott volt egy kis családi hangulatban létrejött házibuli, iszogatás, beszélgetés, nevetések, kacagások. És ezzel véget is ért az év. A hajnali órákban adva volt kis idegesség, kis fájdalom, lélekbe, hazaérve kis sírás egyedül, majd barátnővel, majd alvás. 

Elsején reggelre már minden rendben volt, magamban mindent rendbe tettem, megálmodtam azt a befejezést, amit szerettem volna, de felfogtam, hogy igen, ez csak egy álom, és semmi más. :) Az elsejét azt hiszem, végig wow-oztam, beszélgettünk TSen, meg ilyenek. Ennyi volt az év első napja.

Másodikán dél körül felébredtem, anyával elmentünk vásárolni, hazahoztunk a húgomékat, és a nap hátralévő részében velük beszélgettem meg sorozatoztam. :) elkezdtem nézni a Shameless 3. évadát.

Harmadikán rokoninvázió volt, ittunk, beszélgettünk, nevettünk, lementünk szülinapozni, hazajöttünk, lementünk kocsmába... jó kis nap volt. ^^

És a mai nap is jól telt. :) Tehát, ha igaz, hogy olyan lesz az év, mint, ahogy indult, akkor számomra ez tökéletesen megteszi. :)