A gondolatomban magamnál tartott könyvet, szerintem ideje becsuknom, majd kinyitni egy másikat. Azt hiszem befejeztem az olvasását, nem tudom lesz-e következő része, nem tudok róla semmit. Azt sem tudom, hogy az új könyv jobb lesz-e, de a régit már nem érzem jónak. Pedig valóban szép könyv volt, -nevezzük el, ha már úgyis végére értem. Legyen a címe, ’Maradni’- de ez már használhatatlan a ragacsos, gyűrött sárga lapjain néhol még kávé foltok is vannak. A lapok között érezni a cigifüstöt, a könyvjelzője is gyönyörű, egy lapos, és vékony fa. Talán két centiméter vastagságú, és tizenöt centiméter hosszú, szép barna, s bordó írás van rajta, de a szavakat már nem lehet kivenni, lekoptak róla. A borítása sem olyan, mint egy egyszerű könyvvé. Bordó bőr, barna szegélyes, ezüstösen csillogó címmel. S hogy miért akarom lecserélni, miért akarok ehelyett a gyönyörűség helyett egy újat?
Mert nem tesz mindent a külső, a sztorija elég fájdalmas, elég sok rossz emléket foglal magába.
Az új könyv sztorija kezd kibontakozni előttem, persze ebben is lesznek rossz dolgok, ez egyértelmű, de fő a változatosság. A címe 'Ugrani' mint beleugrani valami másba, valami újba, valami jobba.
De jelenleg, még csak a szakadékhoz közelítek, még nem ugrottam le, még nem lehetek biztos benne, hogy az ugrás során nem törik ki a nyakam. Még csak átmenet van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése