Jelenleg nem a nyárral van bajom, és nem is a bizonyítvánnyal (elég jó lett, egyetlen egy 2-esem lett, a többi 3-as, 4-es...) Egyszerűen mintha valami hiányozna... ilyenkor arra gondolok, hogy egy fiú, de aztán eszembe jut, hogy lehet lenne lehetőségem egy olyannal összejönni akit én is bírok, meg ő is bír, de mikor ebbe belegondolok, akkor rájövök, hogy én nem is akarnám... hogy nem ez hiányzik. Elgondolkodom, hogy lehet, hogy nem egy pasi, hanem a pasi kell.. de valahogy mintha már vele sem lennék olyan boldog... mintha megmaradna ez a fura hirtelen rám jövő melankolikus szomorúság... Barátok. Oké, abból nincs sok, és nem is tudom, de nem..
Olyan, mintha elveszítettem volna önmagamat, mintha tudnám, hogy mi, de egyszerűen nem akarnék kitérni rám, mintha tudnám, mi a bajom, de nem akarom beismerni, és mikor ráösszpontosítok újra csak nem jut eszembe... Nem tudom mi van velem. Mintha lenne egy rossz előérzetem, mintha félnék valamitől, de nem. Mintha leszarnám a dolgokat, de nem. Mintha tényleg elveszítettem volna magamból egy darabot... és ilyenkor megszólal a hang a fejembe: ez marhaság! Nincs semmi bajod. -, de valami mégse kóser...
Egyszerűen megint sikerült teljesen összezavarodnom, megint nem tudom mit csináljak, megint csak sodródni akarok az árral, megint nem akarok senki újat a közelembe engedni, megint úgy érzem, hogy magányos vagyok, megint úgy érzem, hogy nem ismernek el. Nem is, tudom, hogy nem ismernek el, tudom, hogy mindenki mást gondol rólam, mint amilyen valójában vagyok, tudom, hogy mindenki a külsőről ítél, és bevallom, néha én is, de én ettől függetlenül képes vagyok megismerni az ember belsőjét is, és meg is ismerem, sajnos... és ismétlem, sajnos, az ember nem olyan kívülről, mint amilyen belülről, soha senki. Mondjuk én még nem tapasztaltam olyat, hogy valaki nagyon más legyen belülről, mint amilyennek mutatja magát, de én tudom, hogy valaki biztos, hogy így van vele. Tudom, mert én magam is így vagyok az egésszel, és az utóbbi hetekben próbáltam egyre jobban a világ tudtára adni, hogy milyen is vagyok, de rájöttem, hogy ez nem ilyen egyszerű, hogy inkább nem. Mert még rossz embernek mondom el a dolgaimat, rossz embernek mutatom meg magamat és én nem akarom ezt. És sajnálom, ha valakiben valami fura érzést váltott ki ez, de le kellett írnom. Már nem bírom magamban tartani a dolgaimat, ezért vettem egy "új" naplót. Abba fogok írni, ide is, de inkább oda, vagy majd kiderül. Nem is tudom, hogy mit csináljak, nem tudom mit kéne kezdenem magammal. Néha már úgy érzem, hogy egy időzített bomba vagyok, aki nem tudja, mikor van itt az idő a robbanásra... és arra várok, hogy mikor fogok felrobbanni, mikor jön ki belőlem minden harag, minden, ami zavar. 
