múlt: random

Régi emlékek kísértenek,

a múlt gyakran felmereng előttem.

Régi jó barátok, s rosszak, 

egyaránt pozitív emléket hoznak.

Néhány kimondott ígéret, s szó

mely tettlegességet nem hurcolt,

fájdalmas emlékként derengetek,

de mára már nem bánom, hogy így lett.

A múlt elmúlt, csak néhány fakó emlék dereng...

s ezek azok, mit emlékezet soha-soha nem felejt.

beszámoló:

jó kis pénteki nap: 

kastély-élet:

Kastély-Élet:

Felépítek egy kastélyt, szépen lassan. Ügyelek minden részletre, megvédem a behatolóktól. Amit lerombolnak visszaépítek, és újult ötletekkel felépítek egy gyönyörű kastélyt. Néha, megtámadják, olykor nehezebb visszaépíteni, de végül mindig sikerül. Aztán mikor kész az egész, és elkezdenek támadni, fogom magam, és saját magam rombolom le az egészet, minden munkát, minden egyes ablaküveget széttörök, ezer meg ezer darabra. A fát, ami megmarad belőle forgács nagyságúra darálom, a vasat beolvasztom, és elajándékozom. A kincseket beledobom a folyóba, hadd vigye a víz más településekre. Aztán, miután kitomboltam magam, egy kicsit megbánom. Újra építek egy kastélyt, az előzőnél jóval nagyobbra, jóval több munkámba telik. Végül felépítem, gondozom a bent élő virágokat, ételt adok a kastélyt őrző állatoknak, gondoskodok mindenről, amire van időm. Néha megfeledkezek egy-egy szárnyról, időnként egy emelet takarítása elmarad, de utólag mindig bepótolom. Ide is jönnek támadni, de visszaverem őket. Mindent megadnék a kastélyomért, de egy idő után megunom. Megunom, és újra lerombolom, tönkre teszem az egészet, megbánom, és folytatódik tovább. Építés, rombolás. Szebbé építés rombolás. 

Talán mindaddig folytatódik ez, míg egy kastélyba nem szeretek bele teljesen, míg a kastély nem lesz a legkülönlegesebb, s talán elérem azt is, hogy megközelíthetetlen legyen, és ne tudják megtámadni... 

Viszont addig még több-milliószor rombolok, majd építek újat.
*kastély-élet hasonlat: Blue Butterfly*