Nos, mostanában nem jelentkeztem; ennek igen komoly oka volt, mégpedig a semmi. Mármint nem semmi oka nem volt, hanem úgy őszintén semmi nem történt, semmi extra, csak a totális pangás. Kicsit szarul is érzem magam, mert tulajdonképpen most valóban úgy érzem, hogy egyedül vagyok. Mert hiába tök jó minden a suliban, megint eljutottam arra a szintre, hogy észrevettem, hogy soha senki nem figyel arra amit mondok, és mindenki csak azt várja el, hogy én meghallgassam, de én nem tudok senkinek semmit elmondani. Igaz egy ideig úgy voltam vele, hogy nem is érdekel, mert, hogy a saját érzéseimet és dolgaimat egyszerűbb ha nem osztom meg senkivel, de néha kell. Néha nekem is szükségem van arra, hogy elmondjam a problémám, meghallgassanak és tanácsot is adjanak. Kezdek belefáradni ebbe, a baszott nagy körforgásba. Bár gondolom ez mindig így lesz. A másik, nem tudom mi van, de olyan emberek iránt kezdek érdeklődni, hogy magam sem értem. És nem tudom, hogy ez most az "úr isten nem akarok örökre egyedül maradni" - kapuzárás szerű pánik miatt van-e, vagy csak úgy szimplán. Tényleg halvány lila fingom nincs, de ez nem tudom milyen. Jó ebből most gondolom lófaszt nem lehet érteni, de a lényeg, hogy olyanok fognak meg, akik a régi énemet nem fogják meg, meg ez a koncert dolog is zavaros, meg úgy összességében minden az egész cuccos, minden körülöttem zavaros. Az is olyan furcsa, hogy kijött a jó idő, és nincs senki akivel eltudnék lenni. Hétvégente is csak itthon punnyadok, gémelek meg ilyenek, suli után is.. unalmas.
Na de mindegy, majd lesz valahogy biztos.
