Hm. Adrival megbeszéltük, már fixen, hogy Keszthelyre megyünk szilveszterezni. Ami azt illeti nagyon várom már, de kicsit félek is, vagy nem is tudom, ez lesz az első szilveszter, amit nem itthon, a családommal, hanem máshol a barátaimmal töltök. Viszont, ha jobban belegondolok, szükségem lesz arra, hogy ne itthon legyek. Annyi minden történt, annyi embert veszítettem el, hogy jobb is, ha egy másik környezetben ünneplek, ahol biztos, hogy nem futok össze senkivel. Nincs kedvem azon rágódni, hogy hol futok össze valakivel, hogy egy helyen leszek olyan emberekkel, akikkel nem szeretnék, hogy folyamatosan a múlton rágódjak. Ideje véglegesen túllépnem a múltbéli sérelmeken, és csakis a jelenre, s a jövőre koncentrálni.
Viszont ne ugorjunk ennyire előre, még itt van a karácsony is. Jövő héten lesz az utolsó tanítási hét; ismét megyünk szombaton is. A héten még szerintem egy rakat dolgozatot írunk, de azért már minden órán lazítani fogunk, filmezünk, beszélgetünk... bár mondjuk eddig is így volt.
Ezen a héten nem történt semmi nagyon extra, leszámítva talán azt, hogy csütörtökön a hajléktalanszállóra mentünk "gyakorlatra", amit tulajdonképpen a szálló megismerése volt. Elég morbid volt, mit ne mondjak. Ami vicces volt, az talán az, hogy bementünk a tanárunk irodájába, aki a szálló vezetője, hagytunk neki egy cetlit: "Üdv itthon tanár úr! Reméljük jó volt a síelés! Kényelmes a széke. Puszi: 13.b"
Felesége azt mondta, hogy örült neki, úgyhogy szuper. :) Meg pénteken ugye bölcsibe voltunk, de nem menünk be a gyerekekhez, csak megírtuk a Mikulás-napi beszámolót, vagy hogy fogalmazzak.
Hm talán ennyi az amit egyenlőre tudtam írni. Majd jelentkezek. :))
Viszont ne ugorjunk ennyire előre, még itt van a karácsony is. Jövő héten lesz az utolsó tanítási hét; ismét megyünk szombaton is. A héten még szerintem egy rakat dolgozatot írunk, de azért már minden órán lazítani fogunk, filmezünk, beszélgetünk... bár mondjuk eddig is így volt.
Ezen a héten nem történt semmi nagyon extra, leszámítva talán azt, hogy csütörtökön a hajléktalanszállóra mentünk "gyakorlatra", amit tulajdonképpen a szálló megismerése volt. Elég morbid volt, mit ne mondjak. Ami vicces volt, az talán az, hogy bementünk a tanárunk irodájába, aki a szálló vezetője, hagytunk neki egy cetlit: "Üdv itthon tanár úr! Reméljük jó volt a síelés! Kényelmes a széke. Puszi: 13.b"
Felesége azt mondta, hogy örült neki, úgyhogy szuper. :) Meg pénteken ugye bölcsibe voltunk, de nem menünk be a gyerekekhez, csak megírtuk a Mikulás-napi beszámolót, vagy hogy fogalmazzak.
Hm talán ennyi az amit egyenlőre tudtam írni. Majd jelentkezek. :))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése