Kicsit vidámabb hangulatba került a blog az új sablonnal!
2015. júl. 28.
#466. Move
Ami azt illeti a múltból már semmit nem bánok, senkit nem hiányolok (na jó egy valakit igen!), de őt sem azért amiért egy ember valakit annyira hiányolni szokott, elvégre folyamatosan beszélgetünk a mai napig, szinte naponta órákat, aminek ugye nagyon örülök. Túl léptem szinte minden sérelmet, minden hazug szót, tényleg azt mondhatom, hogy a múltamat magam mögött hagytam, jócskán. De persze mindig lesznek olyan pillanatok, olyan napok, amikor még valami hirtelen eszembe villan, és biztos vagyok benne, hogy fájni fog, mint ahogy abban is biztos vagyok hogy újra és újra túl fogom tenni magam rajta. Tudom, mert ennyire már ismerem magam.
Ha már önismeret, én valahogy soha nem tudok megmaradni sokáig egy barátnő mellett sem, nem, mert én valahogy annyira nem kötődök senkihez sem, mondjuk ez nem annyira igaz akkor, ha az illető neme férfi. Velük azért alapból is jobban kijövök, rájuk soha nem tekinthet az ember vetélytársként. De ez nem is igazán erről szól, az én szememben legalábbis nem - de a többiekében igen! - nos, általában ugye itt kezdődik a baj.
Szóval, igen, egész sok problémám volt már ilyen miatt, lányok akik ezt meg azt hisznek. Persze mindig is szartam rá, elvégre én tudtam az igazat, ők meg ugye nem.
Mindegy is.
Jelenleg még midig munka után kutakodok, talán a közeljövőben lesz már valami, amire várok, valami, ami tényleg az elvégzett szakmához tartozik... más nem, elmegyek au pair-nek, London közelébe, mondjuk... talán ez lenne a legjobb, csak kár, hogy az angolomban még mindig nem vagyok annyira biztos.
Ha már önismeret, én valahogy soha nem tudok megmaradni sokáig egy barátnő mellett sem, nem, mert én valahogy annyira nem kötődök senkihez sem, mondjuk ez nem annyira igaz akkor, ha az illető neme férfi. Velük azért alapból is jobban kijövök, rájuk soha nem tekinthet az ember vetélytársként. De ez nem is igazán erről szól, az én szememben legalábbis nem - de a többiekében igen! - nos, általában ugye itt kezdődik a baj.
Szóval, igen, egész sok problémám volt már ilyen miatt, lányok akik ezt meg azt hisznek. Persze mindig is szartam rá, elvégre én tudtam az igazat, ők meg ugye nem.
Mindegy is.
Jelenleg még midig munka után kutakodok, talán a közeljövőben lesz már valami, amire várok, valami, ami tényleg az elvégzett szakmához tartozik... más nem, elmegyek au pair-nek, London közelébe, mondjuk... talán ez lenne a legjobb, csak kár, hogy az angolomban még mindig nem vagyok annyira biztos.
2015. júl. 27.
#465. Sok minden történt - vagy mégsem?
Nos kezdjünk bele, úgy érzem újra szükségem vagy egy igazi blogolásra csak hogy valamennyire össze tudjam szedni magam.
Tehát, ez a nyár egész furcsán alakul.
Voltunk nyaralni, Zamárdiba, ami el kell mondjam hihetetlenül fantasztikus volt, aztán voltunk itt kisvárosomban a tón, egész sokszor. Voltunk 'bulizni' illetve ugye kocsmázni, itthon filmezni, zabálni közbe. Folyamatosan zene szól mellettünk, satöbbi.
Voltam Hungaroringon, ami szintén eszméletlen jó volt, megismerkedtem új emberekkel, új barátokkal.
Tehát, ez a nyár egész furcsán alakul.
Voltunk nyaralni, Zamárdiba, ami el kell mondjam hihetetlenül fantasztikus volt, aztán voltunk itt kisvárosomban a tón, egész sokszor. Voltunk 'bulizni' illetve ugye kocsmázni, itthon filmezni, zabálni közbe. Folyamatosan zene szól mellettünk, satöbbi.
Voltam Hungaroringon, ami szintén eszméletlen jó volt, megismerkedtem új emberekkel, új barátokkal.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)