Soha nem fogom megérteni, hogy mi értelme az életnek, soha nem fogom megérteni, hogy mi miért történik. Hogy miért van az, hogy az egyik nap még minden jó, aztán minden tönkre megy. Persze, tudom, hogy ez nem csak rajtam múlik, hanem mindenkin, aki a környezetemben van, és annak a környezetében van, aki az én környezetemben van, és ezt tovább folytathatnám. Tudom, hogy minden valakin múlik, és végül úgy jut el egy emberhez, de mi van, ha az az egy ember ártatlan? És rajta csak csattannak a dolgok? Talán nem is akarom megérteni, sőt biztos, hogy nem akarom. Ismerve magamat, ha érteném ennek az egésznek a logikáját, próbálnék mindent megtenni, hogy ne legyen ez, hogy változtassak a dolgokon, de ez lehetetlen. A legegyszerűbb, amit tehet az ember, hogy elfogadja, hogy ez a helyzet. Nem tud változtatni, vagy ha egy dolgon tud is a másodikon, vagy a harmadikon... már nem. Van egy pont, ahol már nem tudsz változtatni. Például nem vonhatod vissza azt, amit egyszer kimondtál. Ha valakinek azt mondtad szereted nem tudod visszavonni, ez már egy tény, de az is, ha azt mondod utálod, vagy akármi mást. Soha nem felejted el se te, se az akinek mondtad. És akármit mondhatsz, mert nem tudod, hogy melyik szó az, amivel akár meg is bánthatod az embert. Én azt hiszem, sok embert bántottam már meg. Sok olyan tettem vagy szavam volt, amit már nem vonhattam vissza, amik miatt a legnagyobb "visszavonás" egy bocsánatkérés volt, amivel nem biztos, hogy sokra megy az ember. És mondhat, akárki, akármit. Beismerem, teljesen mindegy, hogy dühből, vagy átgondolva mondod-e vagy épp teszed, ami megtörténik. Teljesen mindegy. Megteszed. Sokan azt mondják, hogy amit dühből teszel, azt nem gondolod át. Ez nem igaz. Amit dühből mondasz, az a sok felgyülemlett gond, amit már régóta el akarsz mondani, de nem akarod megbántani az embert. És akkor egy adott pillanatban előjön belőled minden. Persze, ha valamit átgondolsz, akkor finomabban fogalmazva mondasz dolgokat az embernek, de csak finomabban. Ugyan azt mondod el, mint amit dühösen, és teljesen mindegy, hogy milyen állapotban vagy. Az adott ember, tudni fogja, amit elmondtál neki, és meg is jegyzi. Sőt, ha megbántod, élete végéig magában cipeli a terhet, de te is. És nem tudhatod, hogy mikor összejön neki minden, akkor hogy fog csattanni. Én például, mikor ki vagyok készülve, mindene egyes sértést előkeresek a gondolataimból, és egy ideig, egy hosszú üvöltés, vagy sírás hatására kiürül belőlem. De visszajön... minden kimondott szó, vagy megtett cselekedet visszajár kísérteni.
