Elegem van!
Egyszerűen csak tényleg ki akarok szakadni ebből az egészből, valahogy nem tudom összeszedni magam. Nem bírom a folyamatos változásokat, azt, hogy leszarnak az emberek. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy azt szeretném, hogy én legyek a középpontban, csak egy kicsit... Rohadtul utálom, hogy nekem sosem sikerül elérnem a céljaimat, elvesztettem már az önbizalmam, az is lehet, hogy soha nem is volt, az is lehet, hogy csak hitegettem magam azzal kapcsolatban, hogy igenis van önbizalmam. Próbáltam magamnak is bemagyarázni, hogy igenis sikerülhet valami, és, hogy igenis ki kell tartanom valahogy. De nem megy.. sehogy se megy. Valamit mindig elcseszem. A suli sem megy, egyszerűen nem. Akármennyire próbálkozom annál jobban elcseszek mindent. Hiába minden erőfeszítésem, ha tanulok, az sem megy, ha próbálkozok valamivel elcseszem, ha leszarom pláne nem megy. Próbálok túllépni rajta, és magamban elfognom a hülyeségeimet, de már egy éve tudom, hogy ez nem fog menni. Előre tudom, hogy egyszer kitör belőlem minden, és annyira félek, hogy pont olyan embere töltöm ki a dühömet, aki igazán fontos számomra. Az élet nehéz... Elveszítettem a céljaimat, elveszítettem a régi barátokat, elveszítettem a bizalmamat önmagamban, elveszítettem az írásba vetett hitemet. Nem akarom, hogy szeressenek, nem akarom, hogy én legyek a megváltó, egyszerűen csak magam akartam lenni, önmagam. Azt akartam, hogy ha kimondják a nevem, akkor emlékezzenek arra a sok jóra amit kihoztam magamból. Azt, hogy a nevem ne vesszen el a semmibe. Valami maradandót akartam alkotni, és mindig hittem magamban. Reménykedtem. De most az a kicsi kis esély is, ami eddig megvolt, valahogy szertefoszlott. Nem akartam, hogy mindenki megtudja mi a bajom, nem akartam, hogy az emberek azzal foglalkozzanak, hogy mi van velem, viszont elegem van abból, hogy el kell fojtanom magamban a dolgokat.
