#077. B.Ú.É.K.

Összegezzük ezt az évet. Először is, annyira jó volt a tavalyi szilveszter a csajokkal, hogy húú, bármikor megismételném azt a sok GazettE-re nyálazást. A 'mit csinál' és a 'hova nyúlnál' gondolatokról meg ne is beszéljünk sokat, mert agybajt kapnék. 

Aztán az év elejéről nem tudok túl sokat elmondani; kibontakoztunk egymásnak az osztállyal, ami nagyon jó volt. Nem voltak külön 'klikk'-ek, meg hasonlók, tényleg mindenki elvolt a másikkal, nem voltak olyan nagy viták, meg kiközösítések. 

Volt egy kibebaszott jó nyaram, amit nagyon élveztem. Egy csomó új barátot szereztem, olyanokat akikről soha nem fgondoltam volna, hogy barátkozni fogok velük. 

Volt egy pasim talán 5 napig... Nem is tudom már, hogy mit gondoljak róla. Szeretem, meg minden, és semmit nem bántam meg, de ennek már vége. Volt 5 nagyon csodás napom. Talán még legbelül most is szeretem, de hát most mi a fenét csináljak?! Ami nem az nem.. és különben is, a remény hal meg utoljára. 

És ami még külön mondatokat igényel. A Zene. Egy csomó új bandával ismerkedtem meg, és még mindig a zene teszi ki az életem 80%-át

Hm.. Sok jó dolog volt. Sok rossz. Csak a jóra emlékezem. Akarok emlékezni.

Hát... nem is tudom...

Fogadalmak:

Nem fogok senkiben sem megbízni, senkiben aki illetéktelen elmondani a titkoimat. Akkor inkább megszakadok, de nem. Maximum leírom ide. ^^

vagy a naplómba. :DD (mert igen, néha napján bizonyos infókat, csak Vele osztok meg)

Jah, izé... Elbaszódott a kedvem.

Ricsi, Szandi letudva. Kérdőjeles, hogy mindenkinek mondjak-e még pár dolgot. szerintem fogok. Lehet elbaszok mindent. De inkább most, mint 2011ben. :)

Lesz egy tiszta lapom. ^^

Disznó visít,

petárda robban,

 részeg feje a padlón koppan. 

Róka család a wc-ben,

Lagzi Lajcsi a tv-ben.

 Több rímet nem vágok 

Boldog Új Évet Kívánok! ♥

#076. gondolatok...

"Shame. For a second i actually thought you loved me."

"I don't know why but when I look in your eyes I felt something that seems so right."

"When you think about him, you start to cry...When he gets online your tummy gets that feeling and your heart beats ten times faster...When you see him you smile without even knowing it...That means there's something that wont let you give up!"

#075. álmok

Húú, azt álmodtam, hogy Geri az apáczaiba volt tesitanár, és én mentem le a tesi terembe és a Bukics bemuttta nekünk, hogy ő a helyettes, mert, hogy a Ganz egy szerződést kötött az Apáczaival, hogy kiképezi a diákokat, tesi szakon. Na mondom fasza. Amúgy elég jól kibírtam a tesit, de a végén odamentem hozzá és megöleltem, amit ő egy csókkal díjazott, és azt a jelenetet észrevette a Csoszi. Akkor felfutottam az öltözőbe át akartam öltözni, de utánamm jött a Csoszi, megbeszéltük, hogy több ilyen nem lesz, mert akkor alamelyikünket ki kell rúgnia. Lementem megmondtam a Gerinek, de ő nem igazán akart szótfogadni... Mire visszaértem az öltözőbe mindenki avval fogadott, hogy miért smároltam a tesitanárral... (nem mondtam meg nekik, hogy ő Geri volt.. ) Aztán átöltöztem és bejött Geri és megint lesmárolt...

*helysziváltás*

Valami zala menti napok szerüség volt, sátorokkal, és ott volt Vastag Csaba. Vele voltam végig, kézen fogva mászkálzunk meg minden, és tök jó volt.. A többi már homályos meg bonyolult.
***
Még rémlik valami, hogy ellógtunk a suliból és a telekünkön úsztunk, mert víz volt rajta és Julival voltam, és találtunk egy Zizit, meg egy Szandit. És bandáztunk. :D
***
Meg valami, hogy a szomszédban vagyok, de megsértődök, mert Csabi lelépett egy szó nélkül, és elmegyek otthonról boltba, és vettem egy forintból chipset, energiaitalt, meg egy cerbona szeletet.

Szóval elvoltam éjszaka. :''D
*demostnembasztamsenkivel* :ooo

#074. visszahoz egy régi perc, megidéz egy fénykép

A karácsony sikeresen elmúlt, aránylag minden tök jó volt. Bár a vendégeket, még mindig nem bírom, főleg, mikor egy nap jön mindenki, de annyira nem gáz, ki lehetett bírni. Csak kár, hogy nem igazán tudtam semmi extráról beszélni a Zsoltival, mer itt volt apja is meg mindenki úgyhogy nem lehetett. Viszont már megbeszéltük, hogy január közepéig itthon lesz, úgyhogy majd megyünk sörözni. : D

***

Ma lementem apa elé a buszra, mert be kellett menni boltba. Sokkal előbb leértem, mint ahogy terveztem, és volt egy kis időm. Miközben mentem le messziről kiszúrtam A Patrikot és jajj, hiperventilláltam egy jó nagy adaggal. Még mindig nagyon imádom, nem tudom, hogy szerelem-e, de mikor meglátom, - csak meglátom-, máris jobb kedvem lesz.
(Nem tudom... 2008. június 14.-én találkoztunk először, előtte nap vettem fel msn-re és beszélgettünk, megbeszéltük, hogy honnan ismerem, meg minden. Aztán 14-én hozott le nekem valami filmet.. Na itt egy kicsit megváltozott az életem. Nem volt sok ilyen pont, de mióta ismerem; film mániás lettem, foci mániás lettem, feljártunk foci edzésekre - mer focizott-, és teljesen oda voltam érte. Voltak olyan jó pillanataim, amiket nem akarok elfelejteni, - és amikre, mikor visszagondolok jobban ugrálok, mint a szeptember 11.-ére-, szóval nem tudom.)

Mindenesetre, most megint ő jár az eszembe, és annyira vissza akarom kapni azt a barátságot, hogy csak na. *-* És meg is fogok próbálni *-* ésés jahhj.

Na, de bementem gyógyszertárba irodalom füzetemért, és mikor jöttem ki akkor ott ment el előttem, és köszönt, meg vigyorgott, és húú de jó segge van  ja, szóval aranyos. :D

Jóó kis napom volt..

Boldog karácsonyt...

...mér akinek ez boldog...

Annyira jó lenne, ha minden ugyan olyan lenne, mint amilyen régen volt. Szenteste kimentünk a mamához, néha benéztünk a misére, ott néztük a tv-t, aztán hallottuk a Jézuska csilingelését, és mire kimentünk a karácsonyfa alatt minden tele lett ajándékokkal. Mindenkinek be volt csomagolva az ajándéka valami színes papírzacskóba és egy címkén rajta volt a neve. Hatalmas kíváncsisággal bontottuk ki az ajándékokat és meglepetten láttuk a szebbnél szebb dolgokat; plüssjáték, baba, játékautó, puzzle, és sok más játék. Később kimentünk hógolyózni az unokatestvéreinkkel, és úgy kellett minket bekönyörögni, hogy menjünk már be, mert tiszta vizes a ruhánk.

Aztán később jött értünk anya, hogy menjünk haza és mire hazaértünk már otthon is fel volt díszítve a fa, és ott hevertek az ajándékok. Mindenféle vita nélkül megvoltunk, mindenki örült annak amit kapott…

Kár, hogy ez elmúlt, és már teljesen negatív dologként gondolunk a karácsonyra. 

***

#071. X-factor

Na, már régóta akarok írni, de sajnos eddig soha nem volt elég időm rá. Viszont most végre eljött a leszámolás ideje. Először is kezdjük az elején. Saját véleményemmel jellemezném, azt a 3 bennmaradt embert, majd kitérek a végeredményre, meg, arra, hogy én kinek szurkoltam, stb.

Nikolas:

Tényleg jó hangja van, tényleg benne van az a bizonyos 'X' DE én mégis azt gondolom, hogy ez a magyar X-Factor. Ha már egyszer magyar, akkor magyar nyerjen. Különben is, 100%, hogy ad ki lemezt... Egyet biztos, lehet, hogy kettőt is... ki tudja.

Norbi:

Nincs hangja. Csak nyekereg. A produkciója valóban hibátlan, nagyon élvezhető, de ennyi nem elég. Igaz, a legtöbb magyar azt is élvezi amit Győzike produkál... akkor majd lesz mostantól Norbika is. : ) Ne értsetek félre... bírtam nagy arc, de nincs benne X. 

Csabi:

Nálam elejétől fogva ő a befutó... sőt, már 2004 óta (ugyanis akkor volt a RapSzinHáz-RapCity..) Azóta még volt a popdarálóban is, és mikor meghallottam a hangját mindig kirázott a hideg. Örülök neki, hogy ő nyert, örülök, hogy végre hivatalosan is befutott. 

És lehet lázadni, hogy fúúj Csabi..., meg bunda, de héé' Szavaztál? Nem?! Akkor meg... szavazzá' aztán akkor nem lesz apelláta. ;)  Amúgy is LESZ lemeze... szinte mindenkinek... aztán majd kiderül mi lesz... mert nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mondjuk: 

Torres Daninak is volt egy lemeze.. meg rengeteg koncertje... de most hol van? - én nem találkoztam vele.  Brash Bencével mizu?...  Oláh Ibolya? Mennyi lemeze van már?! ... Tóth Vera, Tóth Gabi? Befutottak... de egyszer úgyis eltűnnek. 

Addig megvannak az előadok, míg veszik a lemezüket, míg szeretik amit csinálnak... de egyszer mindenki megunja. Vagy a zenét, vagy a 'rajongókat' 'paparazzókat' Hamis újságcikkeket... 

Ennyi a szerény véleményem, kommenteket elfogadok. 

#070. nem jött össze

 a    v á l a s z    e g y é r t e l m ű e n :    n e m  !

#069. összekelljönnie

Muszáj, meg kell mondanom neki... Megmondom neki *-*

- 'Játék az élet...'

- Komolyan? Akkor ezt a Barbi babát, most összehozzuk az ő Ken-ével. ;) <3

#068. fuckfuckfuck.

Elegem van... komolyan kikészültem, komolyan nem tudok már semmit, aminek örülnék - pláne a mai napban-, régen volt ennyire, és Tényleg Ennyire szar napom. Sajnos tényleg szembesülnöm kell azzal, hogy nincs senkim... nincs igaz barátom, nincs olyan, akire támaszkodhatok, nincs olyan aki valaha is komolyan szeretett volna. nincsenek barátaim... nincsenek... egyedül vagyok ebben a mocskos világban...

- Uram, itt végre adhatnám magamat, csinálhatnám azt, amit akarok, ugye?
- Nem hiszem, hogy ez az a hely...
- Dehogynem... hisz itt senki nem ismer.
- Nem-e? Drágám, körbenéztél?
- Igen, Uram. Körbenéztem... mindenkinek meg tudom mondani a nevét, de nem erre gondoltam.
- Hanem mire? Nem értelek.
- Igaza van, mindenki ismer... Mindenki ismer, de senki... Senki nem tudja, hogy ki vagyok.
- Értem... Azt hiszem felnőttél, büszke vagyok rád. Add magadat, de senkibe ne bízz meg.
- Ne fogok még egyszer ebbe a hibába esni.
- Most menj aludni, jóéjszakát.
- Jóéjt'.

(Bluebutterfly94)

Legalább írni még tudok... Csak evvel is az a baj, hogy kell hozzá inspiráció, s, ha az nincs meg, akkor az egész nem ér semmit se. : (

#067. szeretem

Annyira jó lenne ezt most elújságolni valakinek, de nincs senki akinek lehetne... annyira szar ez így... Eddig is amikor mesélek valamit a "barátnőimnek" azt látom, hogy le se szarják, hogy mit mondok, csak meghallgatnak, az meg úgy nem jó. Én akarom látni az ő szemükben is a lelkesedést, azt, hogy örülnek annak, hogy én örülök... - de Évii, mit is képzelsz, ilyen soha nem lesz-, wake up!

#066. füstbe ment terv

Valahányszor elszánom magam valamire, - abbahagyom a facebook függést, nem futok a fiú után, nem akarok visszaszerezni a barátokat, leszarom a világot-, akkor mindig az a valami/valaki keres... jön utánam, és egyszerűen nem tudom otthagyni...

Nem jó ez így. xD

#065. things...

Hmm... úgy érzem tényleg tovább kellene lépnem, tényleg el kellene felejtenem a régi barátaimat és tovább kéne lépnem. Csak magammal kéne törődnöm, illetve még magammal sem, csak sodródni az árral. Meg akarok változni, viszont, ez nem az a pont, mint amit más oly sokszor ecseteltem. Most nem arról van szó, hogy olyan akarok lenni, mint régen, vagy valami hasonló. Most teljesen más akarok lenni. És tudom, hogy sikerülhet, tudom, hogy képes vagyok arra, hogy kizárjak mindenkit; kivéve a családot. 

Nem akarok olyan lenni, mint ők. Nem akarom, hogy bármi rájuk emlékezetesen, mert mindig felhúzom magam, mikor rájuk gondolok.

Valamit tennem kell..

#064. mert kell.

Ez a nap megint furán alakult, azt hiszem egy kicsit sokat gondolkodtam, sőt, ha visszagondolok... egész nap az álomvilágomba voltam, olyannyira, hogy a suliban is tényleg csak testileg voltam ott. Sok minden jár most az eszembe, és egyszerűen úgy érzem, hogy egy csomó döntést kellene meghoznom, de egyszerűen tudom, hogy amint eldönteném, nem sikerülne... Rajtam kívül álló dolgok miatt. 

Először is: Barátok.

Komolyan nem értem már, hogy mi van, egyszerűen csak nem. Rosszul érzem magam, amiért nem kerestem Nikit, mikor kórházban volt... Viszont úgy gondolom, hogy ő is leszart a napokban. Én nem akarok senki után futni. Gondolkodtam róla, hogy írok neki, hogy észrevette-e, hogy mostanában le se szar... de ilyenkor mindig eszembe jut az, hogy eddig sem érdekeltem annyira. Padtársam volt, imádtam, adtam neki tanácsokat, de egyszerűen megváltozott. Az is zavart, - persze-, hogy hanyagolt. Ezt úgy kell érteni, hogy reggel leült mellém, és ha látta, hogy hiányzik valaki, akkor elült az ő helyére... szóval csak néhány órán ült mellém. Lehet, hogy gyerekes, meg minden, de akkor is zavar... nem vagyok féltékeny, meg semmi. Csak nem értem... velem van talán a gond? ...  : s nem tudom.

A Fanniból is elegem van... nagyon. :/ utálom, hogy ő mindig avval van jóban, akivel én. -.- Tényleg nem bírom. Tényleg jobbnak látom elvágni a kapcsolataimat a külvilággal... tényleg csak az álomvilágomban akarok élni...

Bandage: 

Most minden okés... jól érzem velük magamat, tök jól elhülyülünk mindenen, még akkor is, ha tudjuk, hogy a másiknak valami problémája van... De valamiért mégis úgy érzem, hogy ... nem is tudom, valami negatívumot...

'A Banda':
Pff... szép kis álom volt... az egész összeomlott. Teljesen totálisan... talán soha nem is létezett. 

Csak volt egy társaság, akikkel mindig jól éreztem magam, akikkel mindig tök jó volt, akikkel volt programom, volt hova mennem péntek-szombat esténként, ls ami nem feltétlenül a 'basszunk be'-ről szólt.

De már nincs többé... egyáltalán... vagyis csak egy kicsi része... nem tudom mi múlt el, nem tudom, hogy múlt, el, csak azt tudom, hogy elmúlt...vége van. : (

Az a sok dolog, amit nyáron leírtam... Elltünk. Megszűnt. Nincs többé.

Én igen is hiszek abban, hogy az emberek nem véletlenül kerülnek bele, - és ez esetben kerülnek ki-, az életünkből... csak kíváncsi lennék, hogy mi, miért történik. 

Social Network:
Megnéztem a filmet... tetszik... de az utolsó negyed óráján már bőgtem, hogy lehetnek ekkora egy gecik... Mellesleg tényleg nem tudom, hogy miért, de az 'átvert fiú' helyzetét annyira az enyémnek éreztem., és annyira éreztem hogy van közöm ehhez, holott nem...

#062. Első nap a munkahelyen

Hát igen, mivel tegnap betöltöttem a 16. életévemet ezért ma már mehettem dolgozni a suli mellett. Az elején iszonyatosan izgultam, főleg amiatt, hogy fogalmam nem volt, hogy még kik lesznek ott, akik Lövőiek, de végül volt egy csaj, Anita, aki segítőkész volt, és vele voltam egész nap.

Meg kell mondani, nem is olyan rossz. 4-re kellett mennem, sikeresen beértem a portán beírtam az adatokat, betaláltam az épületbe. Ott viszont volt egy kis gond, mert senki nem volt ott.. Szerencsémre egy bácsi pont kijött és tőle kérdeztem meg, hogy merre vannak a diákok, ő segített és megtaláltam őket. 

Első feladat az volt, hogy térképet kellett ragasztani a könyvbe, gagyiság volt. Még szép, hogy egyszerre picsákkal kerültem össze. Szerencsémre Anitát és engem felküldtem a "padlásra" - ami mellesleg csak emelet-, hogy fenn nagyobb szükség van ránk. Fogtuk a cuccost, felmentünk emeletre. Elmondták a feladatot; egy fekete noteszba kellett pakolnunk... ketten csináltunk összesen 360 db-ot, aztán átraktak mindet a pántolóra, ahol könnyű dolgunk volt (elmagyarázni nehéz) Minden simán ment; ott 15 60dbos dobozt csináltunk ketten, 2 óra alatt. :D 

Tetszett.... volt szünet is 6-kor... 10-re meg jött értem anya...

Na álmos vagyok. 

Oyasumi minna san!

#061. wtf?! -__-

Hihetetlen, hogy anyám ennyire fel tud húzni. -_-" Ez már komolyan művészet. 

Az oké, hogy ÉN néha szarok az egészre, és utálok mindenkit, 16 évesen,

 de Basszameg, ő 42... -____________-"""""""""""

KIBASZOTTUL SZAR, HOGY NEM LEHET VELE NORMÁLISAN BESZÉLNI.
-________________-

#060. miss you.

Nagyon-nagyon-nagyon hiányzol... Annyira bennem vannak az emlékek, bennem maradt minden... és talán eszem ágában sincs elfelejteni. Nem, mert jó volt, és ami jó azt az ember nem szívesen felejti el. Mert tényleg kibaszottul jól esett az egész, mert már tényleg szükségem volt valakire... és annyira jó volt, hogy kaptam valakit... ráadásul Te kerültél bele az életembe, nem én kezdeményeztem, hanem Te. Annyira jó volt, mikor hívtál, hogy menjek el a buliba. Nem, igazából el sem volt tervezve, hogy lemegyek. Nem akartam. Meg voltam sértődve, és nem akartam lemenni, de rábeszéltek. És megérte... Mert annyira....

Amíg odaértünk... mikor a fotelban ültem az öledben... mikor lementünk és már fogtad a kezem... mikor kérdezték, hogy mi van köztünk és csak rám mosolyogtál... mikor a bolt előtt először megcsókoltál... mikor a busz megállóban voltunk... mikor hazamentünk... mikor kézen fogva mentünk... mikor elvonultunk... mikor hazakísértél... mikor másnap találkoztunk... mikor a szakadó esőben álltunk a házunknál... mikor a kaputokban álltunk, és nem akartalak engedni, és felkaptál, hogy akkor bemegyek veled... mikor rám mosolyogtál... mikor együtt mentünk haza....

Aztán megtudtam, hogy nem akarsz semmit... vagy magad sem tudod...

DE még mindig ugyan úgy nézel rám! Akkor most mi van?! Én többet akarok. Nem akarlak elfelejteni, mert iszonyatosan megfogott benned valami... Valami, amiről fogalmam nincs, hogy mi... de nagyon erős. Túlságosan. Folyton rád gondolok... és nem tudom mit csináljak....

#059. party

Péntek reggel úgy indult, hogy bementünk busszal... * Suliban voltunk 3 órát és hazaküldtek minket, mert bejárósok vagyunk, és hátha nem lesznek járhatóak az utak... jöttem ki óráról, hát még szép, hogy a Zsolti jött velem szembe. Nagyon örültem neki, bár elég kanos volt, de már hiányzott. Jó rég beszéltünk... dumáltunk egy kicsit... Aztán mentem vártam a buszt (elkísért) .. de a busz nem jött. Félkor volt az ideje, de 47-kor még sehol nem volt úgyhogy bementünk megkérdezni, és mondták menjünk fel a másik megállóhoz. Gyorsan felmentünk, de csak 55-re ért oda a busz, és már nem értük ez az egészkor induló buszunkat, úgyhogy bementünk a plázába, és ettünk kínait, meg vettünk Monstert. 

~

Mikor hazaértünk szórakoztunk a parkban, csúszkáltunk, sétáltunk, pankrátorkodtunk a hóba...

Eredetileg mentünk volna bulizni, de anya lefújta, mert sok volt a hó, és hátha szar lett volna... úgyhogy felmentünk unokatesómékhoz és náluk folytattuk a bandAge-elést. :D Jó volt, elvoltunk, ittunk vodkacappy-t. Aztán éjfél előtt elmentünk sétálni, és hirtelen elment az áram. Kicsit megijedtünk az elején, de tök jó volt. : D

~

És most vissza x-factor. Vastag tesók, ohjeeah~ !!

#058. Polyvore

Csináltam magamnak ilyet... ilyeneket akarok. Tök jók. *-*

Get your own Mini Editor from Polyvore

#057. ahj. :/

Komolyan már kezdtem örülni, hogy lesz egy jó hetem, erre még szép, hogy elcsesződik... de ugyan, mit is reméltem. Már a tegnapi ősi beszéd (anyámék nagy szövege) után gondoltam, hogy szar lesz. Eddig is elég volt az a gondolat és tudat, hogy a húgommal szemben nagyobb a nem is tudom hogy fogalmazzak... mondjuk elkényeztetés... igen, ez a jó szó. Szóval drága hugicám eddig is el volt kényeztetve ma meg eltörte a lábát, szóval erről ennyit. Most majd én leszek a köcsög, ha nem csinálok meg neki valamit... mondjuk eddig is így volt, de akkor is. =/ .__."

Szóval erről tényleg ennyit.

Amúgy ezt leszámítva jó napom volt, suliban is törhető volt. Bár, már nem volt annyira jó, mint tegnap, de ez is tetszett...

Húztunk karácsonyra, Annát húztam. Még nem tudom mit fogok neki adni, de remélem kitalálok valamit. Arra is gondoltam veszek neki egy extrább cigit azt cső. Annából kiindulva nem is rossz ötlet. xD

***

És ezaz, anyám pont egy perce volt benn a szobámba, hogy de rendes lesz, ő most felköszönt szülinapomra, de basszus, a szülinapom 6-án lesz... Tudtam, hogy úgyis megkapom előbb... jó mondjuk egy kibaszott jó felső, és örülök neki, de akkor is. Annyira utálom, hogy én mindig csak turiban kapok csizmát a hugom meg mindig 4-6000 ft-osokat. =/

Tévedtem, már nincs jó kedvem... =/ :(

#057. other

Egyik ismerősöm blogjánál találtam a videókat (itt) és úgy érzem nekem is meg kell osztanom. Annyira igaz, annyira ott a pont, és húú. :)

Antifaces - Mi kell ma a nézettséghez:

George Carlin - Saving the Planet

#056. good day

Hát ma is nagyon jó napom volt... bár most nem volt reggeltől fogva olyan jó, mint tegnap... Sőt reggel úgy gondoltam, hogy szar lesz, de nagyon örülök, hogy nem úgy lett. Egyetlen dolog árnyékolta a napom, mégpedig az hogy zavart a kontaktlencse. ^^" 

A suliban el voltunk. Viccből mondtam a Krisztiánnak, hogy ölelje meg a Petrát, erre a Krisztián, mint az őrült futott a Petra után... Petra sikítva kimenekült az osztályból a wc-re és bezárta maga mögött a wc ajtót. Nagyon nagyot röhögtünk rajtuk...

Suli után meg maradtunk bandázni; Letti, Juli, Geri, Misi, én. ^^ Az is nagyon jó volt, sőt még annál is jobb volt. Ilyen napokat, hajajj, de nagyon szeretek. ^^ Sok ilyet még. 

Jah, meg volt valami előadás a suliban, ahogy a faszi megszólalt egy olyan mondattal, hogy:

"- követhetőek vagyunk facebookon... tudjátok mi az?"

Erre az egész iskola kiröhögte... nem csodálom, fele társaság a bácsika dumája közben is böködött. :)

#055. snow

Olyan jó napom volt. :) Elmentem suliba, egész nap nevettem. Szó szerint végig röhögtem az egész napomat. Jó volt az összes órám... és komolyan az óránkénti 45 percben 20 percet röhögtem, de úgy, hogy a tanár is röhögött velünk.

Reggel a Dani úgy jött be az osztályba, hogy 

"- Ugye ma mindenkinek 6 órája lesz?

- Jah, mért?

- A lányoknak is?

- Igen.

- Akkor megyünk fürdetni"

Ebből persze nem lett semmi, 6. óra után mindenki sietett a buszra, és el lett felejtve az egész. 

2:10-zel mentünk haza. A hazabuszozást szokás szerint végigröhögtük a csajokkal. Aztán, mikor leszálltunk a buszról Ricsivel beszéltem... És mikor végre el akartam indulni haza hívott apa, hogy várjam meg a tesóm...

Elindultam elé, ekkor meg szembe jött velem a Tibi (bátyó) még szép, hogy elkezdtünk hógolyózni, és még szép, hogy nem volt nálam kesztyű... de azért jó volt. Imádom. Tényleg örülnék neki, ha ő lenne a bátyám. Én mindig is akartam. : DD Na de nem lényeg. Szóval mindent összevetve nagyon jó napom volt, szép volt minden. A mai napon is élveztem a kontaklencse pozitív tulajdonságait. :)

Most meg meccset bámulunk. Tök vicces, hogy tényleg nem kellene néznem a tv-t, mert minden ki van írva facebook-on. : )

#054. what's this?

Ezt már tényleg nem vágom... Elegem van abból, hogy nem tudom, mi a bánat folyik körülöttem... ha körbenézek, és egy kicsit tényleg odafigyelek az emberekre azt látom, hogy mindenki ki van készülve. Ráadásul már mindenki úgy van vele, hogy nem zavarja őket, ha meglátják rajtuk ezt az emberek... már tényleg nem érdekli őket semmi se. Dobálóznak ostoba kifejezésekkel, mint például: 'már élni sincs kedvem' holott fogalmuk nincs, mi is valójában ezeknek a szavaknak a jelentésük. Ilyen szavakat mondd egy barát, egy barátnő egy férj, egy feleség, egy gyermek, egy öregasszony, egy tinédzser, egy anya... egy apa... És már komolyan így is gondolják. Ők is tesznek mindenre egy hatalmasat, és nem figyelnek arra, hogy mi van körülöttük. Csakis kizárólag magukra figyelnek...

Komolyan én vagyok az egyetlen, aki észreveszi, hogy nem csak Neki vannak problémái, hanem mindenki másnak... mert eddig úgy néz ki...

Hogyan mondhat egy édesanya olyat a gyermeke előtt, hogy már nincs kedve élni? Ezek után meg csodálkozik, ha a gyermek elzüllik...

Ami pedig a másik... A szülő oktatja a gyereket, hogy ezt meg azt hagyja abba, és ne csinálja többet. Hogyan hagyja abba a gyermek az ilyesmiket, ha látja, hogy a szülő is csinálja... Annak ellenére, hogy nap mint nap mindenki azt mondja, hogy káros... mégis... mindenki csinálja... Mindenki cigizik, mindenki elárulja a barátját... S mindezek után még ők adnak tanácsokat... hogy Ne.

#053. first snow.

Tegnap este esett a hó *-* úgyhogy most mindenki hűűde örül. :) <3 

És most is esik *-* Én imádom a telet, úgyhogy hajajj, de jó.  ♥
: DD

#052. ennyi volt..

Mi van akkor, ha az ember totálisan megbízik a barátaiban... komolyan azt hiszi, hogy igaz barátok.. önfeledt nevet velük, élvezi minden pillanatát az életnek, ám ekkor valami elszakad. Mindenféle előre jelzés nélkül eltűnik ez a remek érzés, s a helyét átveszi a gyűlölet. Ráadásul pont akkor, amikor más gondjai is vannak az embernek... Bár ezt már megszokhattuk. Ha baj/gond van, akkor csőstül jön.. 

De tudod az az érzés... Mint mikor távra nyitva vannak az ajtók az ablakok, nagy a huzat, de nem csukódik be semmi... élvezet a huzatot. Aztán megunod, és becsukod az ablakot. Aztán már csak azt veszed észre, hogy alig van nyitva az ajtó... és mindez belül iszonyúan fáj, de nem tudsz ellene semmit tenni. Ilyenkor már csak vársz... vársz a sorsra... Arra, hogy kinyílik-e az ajtó, vagy becsapódik. Ilyenkor egy pillanatra azt érzed, hogy van remény. Van remény arra, hogy újra kitáruljon az ajtó, sőt talán még az ablakok is... Talán... Talán az ajtó még ki is nyílik, és meglátod a szomszéd szobából áttörő fényt. Aztán pillanatok alatt eltűnik az egész és egy hatalmas csattanással becsukódik az ajtó. A szoba pedig, melyet az ajtó bezárt sötét, halvány pislákolás sincs. Csak Te vagy. Te, egyedül... a sötétben, csukott ajtóval... 

Nincsenek barátok, nincs zene, nincs számítógép, nincs könyv, nincs Semmi. Te vagy, a kőkemény padló, és a sötétség...

... és a könnyeid. Melyek megállíthatatlanul folynak.

#051. ilyen még életemben nem történt...

... komolyan nagyon rossz ez. Jézus úr isten. Teljesen ki vagyok bukva, nem tudom mi történt. Még soha, tényleg Soha nem volt példa erre, és annyira megalázónak érzem. Még jó, hogy csak anya tudja. :$ Nem, ide sem fogom kiírni, hogy mi... pontosan. Csak körül-belül. 

Komolyan arra gyanakszom, hogy valami lelki bajom lesz, és ez is amiatt történt, nagyon remélem, hogy ez volt az első és utolsó alkalom. :$ 

Ezt leszámítva jó napom volt. Beszéltem Patrikkal. Tényleg visszament a suliba, visszament a foci csapatba, és most még BMX-ezni is tanul. *-* Remélem jól fog menni neki. ^^ Komolyan a végén még újra beleszeretek. Annyira büszke vagyok rá, hogy Magától visszament a suliba. *-*  <3 

#050. i don't know

Ez a hetem nem is tudom milyen volt. Összességébe elment, -legalább is túléltem-, amúgy a hétvégi dolgokat leszámítva nagyon tetszett. Csak kár, hogy hétvégére megint görcsbe rándult a szívem, miközben a múlton derengtem. Meg kell szoknom. 

***

A suliban minden jó volt, kivéve a matek, és a fizika (ofő)-vel voltak gondok. Komolyan az az ember egy őrül. Az egész iskola panaszkodik rá... minden tanár. Az igazgató is beszél vele, de semmi. Semmit nem változik. Mikor meséltük a másik osztály ofőjének, hogy kivételesen a pénteki órán rendes volt; -"rendes" igazából a nő is mondta, hogy ha nála ez a rendesség, akkor mi az amikor szívat...-, na de mindegy. Az az új heppje, hogy dogát írtunk fizikából (egy 3-as lett, öt 2-es, a többi mind 1-es... 26-an vagyunk az osztályban) és, hogy ő most megengedi, hogy kijavítsuk a dogát, ezért feleltet minket. Persze mindenki kap egy újabb 1-est. Kérjük, hogy magyarázza el, szarik ránk, és mondja, hogy jövő órán újra felelünk. Egy tantárból nincsenek olyan szar jegyeim, mint matekból ( 3,1,1) és fizikából (1,1) - asszem nincs több egyesem, remélem. o_o 

Ezeken kívül még föciből van egy 1-esem, és ENNNYI! Az is ki van javítva melléje 5-ösre. ^^

***

A barátaim meg már nem érdekelnek. Hanyagolok mindenkit. Rokonokat is... f.szom beléjük. El vagyok én a netes haverokkal, meg pár osztálytárssal... nem kell nekem sok barát... megvagyok egyedül is. Olyan meg pláne nem kell, aki csak kihasznál... ; )

***

Pénteken kaptam kontak lencsét. Iszonyatosan örültem neki, erre ma reggel elhagytam... aztán megtaláltam, de hiányzott belőle egy darab. Remek, mondom. -_-" elment a kedvem az egésztől.

Anyám meg nem, hogy segítene, még basztat. Hogy úgy sem fogok tudni odafigyelni... meg blabla. 

***

Ráadásul megmondta, hogy nem akar nekem venni gitárt, mert úgyis tudja, hogy nem fogok gitározni, porfogónak meg nem kell. (Még csak 3 éve könyörgöm, ugyan.)

gyönyörűséges férjemnek új haja van *-*

Na, most megyek Harry Pottert nézni. ^^ *-*

~ legyen már 25-e. *____* és akkor nézhetem a hetedik részt is. *-*

fotóim

Hello! Úgy döntöttem ezentúl ide felteszem a fotóimat, amiket csinálok. :) Megjegyzem nagyon imádok fotózni, körülbelül két éve. Eddig nem volt olyan jó a telefonom, meg fényképező gépem sem volt, de apu vett magának egy jó kamerájú telót, így már jobban tudok képeket csinálni. :D Hogy jók-e, döntsétek el ti. Mellesleg olvassa valaki amit írok? ^~^ o_o

tovább a képekhez!

Gondolatok: 2010. november 15

Először is, jelentem félretetettük a jegyeket a Harry Potter hetedik részére, így már be vagyok zsongva; november 25 (csütörtök) 14:15 go mozi~ Biztos nagyon jó lesz a film, már nagyon várom. 

***

Egész hétvégén filmeket néztem/néztünk. Szombaton megnéztem a Séta a múltban című filmet, amit azt hiszem végigbőgtem.

Utána pedig a Cry Baby-t ami szintén nagyon nagy film. Amúgy is imádom Johnny Depp-et, de ahhww *____* 

Vasárnap meg húgommal Utolsó Dalt néztünk; Miley Cyrus főszereplésével. 

Csak ajánlani tudom, nagyon jó volt. 

***

Ma meg megnéztem az I love you, Philip Morris-t. Hát ez egy isteni film. Imádom. Kedvenceim közé ugrott, de mint az állat. Jim Carry-t is nagyon imádom, *főleg yaoi függő is* úgyhogy ez hatalmas élmény volt.

képet én csináltam... *úgylopj,,*

- Nézd egy póni! Te mit látsz?
- Egy Gőzmozdonyt!
- Én egy madarat! 
- Én egy kukit!
...
- Mi van? Milyen kukit?
- Maradj már, nincs ott kuki.
- Nem, nincs.
- Látom! Ott van!
- Még mindig nem látom.

Érzelmek:

~ Ha eldobtad, akkor ne foglalkozz avval, hogy ki találja meg... Te dobtad el, csak magadat minősíted. ;) S így nevetséges, és szánalmas leszel... ,, ; DD xDD

~ Azért vártam volna egy beszélgetésre, Veled. Elvártam volna, hogy te mondd el a szitut, s hogy ne tőle halljam... de te nem tetted, sőt megfutamodtál és direkt kerültél... -.-" Mondhatnám, hogy gratulálok, és hogy leírtad magad... de még így is az a helyzet, amit akkor írtam... *két emberre vonatkozik. remélem mindkettő magára ismer.*

~ Mért akkor közeledik felém mindenki, mikor hátat akarok fordítani a világnak... mikor tényleg eldöntöm, hogy most elhatárolódok... S ilyenkor jönnek vissza a barátok, akik elfordúltak.

~ Miért azok szúrnak hátba, akiktől elvárod a tiszteletet, megértést, és szeretetet? ... Miért azok árulnak el, akikben megbízol? :/

Az ofő meg totálisan felhúzott már a második órában, a felesége biztos nem elégítette ki, vagy csak csalánba pisilt... :/ Komolyan, ő élvezi az 1-esek kiosztását. Kihívott a táblához, hogy felelek, tényleg tudtam, hogyan kell megcsinálni a feladatot, erre nem volt kréta és nem feleltetett. Megcsináltam a házit, de nem azt csináltam, hanem másikat (állítólag nem az volt...) ezért karót adott (megj.: matek, fizika szakos ofő. Múlt héten fizika dogát íratott evvel a megjegyzéssel: az elsőt vettük, a másodikat, és harmadikat viszonylag, az utolsót azt nem. szabályokat nem mondtam, hogy tudni kell, de azért írjátok le :'D előtte gyakoroltunk pár feladatot... Petra kérdezi: 

- Tanár úr, ilyenek lesznek a dogában?

 - Nem, te normális vagy? De, majd megcsináljuk a dolgozat feladatokat. 

- Nem úgy értem, hanem, hogy ilyen, de más számokkal. 

- Dehogy is, ennél az sokkal nehezebb... 

- De tanár úr, ezt sem értjük. Szóval ennyit erről... -_-"")

 Ami meg a másik, akiknek megvolt a házijuk azokkal íratott egy dolgozatot, hogy ők is kapjanak karót...

Na mondom, zsíííír.

Ma egész nap ezt hallgattam:

11. 08- 11. 13-ig. + álmom.

Olyan jót álmodtam ma, hogy komolyan oda meg vissza vagyok tőle. Sokszor szoktam álmodni, sokfélét *felnevet* volt olyan, hogy Aoival, és Hyde-al feküdtem le. Volt olyan, hogy GazettE koncert volt itt, és mi voltunk a segítők, de a focipályán volt a koncert, és Aoinak kellett helyettünk kivinni a sátrat, mert nem bírtuk el... szóval mindenféle hülyeség. Volt olyan is hogy Piton üldözött minket, és én mentem megmenteni az embereket... Nem is ez a lényeg...

Ma Nonóval álmodtam. Igazából az volt a lényeg, hogy a barátjával jártam, és az öltözőben voltunk. Tesink lett volna, és fenn voltam velük. Smároltam a barátommal, és ő meg kiakadt és nem akart már semmit. Nonónak mondta, hogy mi a szitu, és én meg ott voltam, (nem látták, hogy ott vagyok) aztán Nonó észrevett, és odajött. Megölelt, meg minden. Mondta, hogy rá bármikor számíthatok. Annyira jó érzés volt. 

Meg ott volt Hoolie is. :) Tetszett, és most ez után, úgy érzem nagyon ragaszkodni fogok Nonóhoz. :S :$

Amúgy jól telt ez a hetem. Totálisan fel voltam pörögve,folyton beszéltem, be se tudtam fogni a számat. Úgy éreztem magam, mint aki tényleg megnyílt az emberek előtt. Anno az a lány voltam, aki mindig kussolt, de ez most tetszett. És egy csomó élményben, és pozitív dologban volt részem.

Plusz dolog:

Úgy döntöttem elfelejtem Gerit. Még mindig szeretem, de már nem akarom szeretni... eddig sem akartam, de most pláne nem. Inkább újra odafigyelek Karcsira, Mukira (és az álmom után) Nonóra. :)

Na megyek x-faktort nézni.

Hajrá Csabi! Tomi!

lábadozás part1, 2

A történtek után... egy kicsit nehézkes lesz újra élőnek érezni magam. ^^ a történteket még nem vagyok képes leírni. : )

Első nap halottak napjára esett, itt volt a család úgyhogy egész jól eltelt a napom. Röhögtünk az unokatesókkal, oltottuk az embereket. Szívattuk egymást, de lényegében mindannyian élveztük. Szétröhögtem a fejem ezeken a hülyéken, de a nevetések közben még mindig belém-belém hatolt a 'semmi kedvem nevetni. :( ' érzés. :)

[megjegyezném, mostanában szokásom a :( - szomorúfej-, helyett a :) - mosolygósfej-t-, használni.]

***

2. nap.:

Egész jól sikerült, bár a nap végére kiakadtam. :S Nagyon. :/

de remélem jobb lesz...

my family.

Itt volt a család, és elfoglaltál az msn-em. ^^ Sújtottunk egy csajszit.  (évií vagyok én. )

évií.♥: kocka vagyol?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: kocka vagy te bazd meg

évií.♥: pedig de

[b]ωιя∂zѕιι. * :: fazsom beléd

évií.♥: kocka vagyol

nem is tudsz írni

[b]ωιя∂zѕιι. * ::  koska a büdös picsád bazd meg

évií.♥: nagyon ideges vagy

ne stresszelj

nyugodjál le

[b]ωιя∂zѕιι. * :: te tod mi a legnagyobb baj??

évií.♥: nem :'(

[b]ωιя∂zѕιι. * :: az h megszülettél low hahahah

évií.♥: low?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: és todf mi a legnagyobb??XDD

évií.♥: nem vagy kocka ?

[b]ωιя∂zѕιι. * :: az h anyuci h mert még világra is hozni heh

évií.♥: ennél jobb nincs? :'(

szerintem sokat stresszelsz

nincs igazam?

ne idegeskedj

évií.♥: nyugodj meg.

A lufi...

Tudod milyen érzés, mikor nagy nehézségek árán végre felfújsz egy lufit... Ilyenkor azt gondolod, hogy a tied a legszebb, legjobb, legnagyobb.. és mikor körbenézel, hogy megnézd a barátaid lufiját, meglátod, hogy tényleg a tied a legjobb.

És akkor történik valami... valami amit nem tudsz megakadályozni. Nem arról van szó, hogy annyira felfújod, hogy kipukkad... valami teljesen más, - rajtad kívülálló dolog-.

Aztán csak azt veszed észre, hogy nincs lufid... nem csak kipukkadt, hanem eltűnt az egész. Annyi a nyoma, hogy sírsz utána. Ekkor körbenézel, és látod, hogy mindenkinek milyen nagy a lufija... neked meg egyáltalán nincs. S ilyenkor jönnek az emberek... hogy 'nézd, milyen szép a lufim' 'tök jó, hatalmas a lufim' te pedig körbenézel és sehol nincs a lufid...

Hosszú idő elteltével elfelejted, aztán majd' kapsz egy új lufit.

(évií, bluebutterfly, silverarrows, nyuszifül.)

Moonlight- Holdfény

Végre végeztem a sorozattal, és mg kell mondanom az őszintét nagyon tetszett. Bár az elején még durva volt, mert nem ehhez a stílushoz voltam hozzászokva, vagyis a nyomozós meg a vámpíros eddig csak külön szerepelt, de így egyben még jobb volt. Tetszik a főszereplő, és nem csak azért, mert jól néz ki a színész a filmben, hanem az egész karakter. Nagyon bejön, hogy segíteni akar mindig mindenen, és az is jól áll neki, hogy a szerelem terén félős. Jó, hogy nem engedi el a múltat, viszont az nem egészséged, hogy folyton arra gondol, és hogy mindent a múltra vezet vissza... A riportest és bírom és Joseph-et is. Nagyon nagy arc...

Az utolsó rész is tetszik, ahogy összejönnek.... és az utolsó mondatok annyira rám illenek:

"Tudod engem mire ébresztett rá Emma és Jackson? Hogy igazad volt. Mindvégig igazad volt.. ez nem arról szól, hogy vámpír vagy, vagy ember. Ez rólunk szól, arról, hogy mit érzünk egymás iránt itt, és most. "

"- Amikor éljel előszőr találkoztunk, vagy ismét, mindegy... Mi volt rajtam?

- Kék farmer, fehér csíkos póló, világos dzseki.

- És a Cipőm?

- Mezítláb voltál.

- Hogy emlékezhetsz erre?

- Úgy, hogy szeretlek."

Furcsa (?) érzések 1

Jelenleg ott tartok, hogy sehol. Nem tudom igazából mit is érzek... egyedül annyi világos, hogy negatív...

Talán hiányt... mert hiányzik az a pár nap... talán szánalmat, mert átvert... talán leszarom, mert mért törődjek vele... talán-

Nem tudom. Nem tudom mit kezdjek az érzéseimmel... Az biztos, hogy az utóbbi egy hónapban csak Rajtuk jár az eszem... Főleg Rajta...

Próbálok a zenéhez menekülni, de már az is olyan fura. Eddig, mikor valami bajom volt, zenét hallgattam.. most viszont nem tudom mit hallgassak. Végig nézem a zenéimet és egyik sem szimpatikus...

Nem tudom hogy kezeljem a helyzetet.

Viszont ~~Mástéma~~


Lesz Girugämesh koncert. *-*
2011 Március 12 Budapest; Diesel.
Menni akarok. : )

Barátság. ♥

Tudod annyira jó, mikor azt érzed, hogy tartozol valahova...

Valahova, ahol szeretnek, és ahol te is egy alkotó elem vagy.

Ahol tényleg foglalkoznak veled, s éreztetik; szeretnek.

Ez az értelme a barátságnak; hovatartozás.

Tudod, hogy rájuk bármikor számíthatsz, s nem csak kihasználnak.

Sírhatsz a vállukon, s fordítva... Nevethetsz... nem rajtuk; velük.

S ami a legfontosabb, nem számít, hogy hol vagy, mennyien utálnak...

Mikor velük vagy, csak az számít, hogy ti jól érezitek magatokat. 

2010. október 23.

Anyuéknak házassági évfordulójuk volt (17.), így elmentünk vacsorázni. Nagyon jó volt, finom volt a kaja. Tényleg ilyen jó estét nem lehetett kívánni. 

Ráadásul utána még mikor hazajöttünk, lementem még haverokkal Egérlyukba. 

Eredetileg nem úgy terveztem, hogy Velük megyek le, de így is jó volt. Karaokéztunk, meg ittunk. Jó volt a hangulat, és már hiányoztak a régi haverok, már több mint két éve nem is találkoztam velünk. Éjfélre haza is értem, neki álltam netezni, aztán apa szólt, hogy megy az a kedvencem... Mondom mi? erre ő: tudod, amelyikben a kedvenced játszik...

Normál esetben nem jöttem volna rá, de mivel tudtam, hogy 23-a van leesett, hogy valószínűleg az 56 Csepp vérre gondol. Utoljára 1 éve láttam, úgyhogy megnéztem most is, és még most is imádom. 

Tudni kell, imádom a musical-eket. :) 

Egyik kedvenc rész:

new layout. :)

Új kinézetet csináltam. :) Mostanában (megint) nagyon oda vagyok a fantasy-ért. Főleg a Final fantasy-ért. Egy fantasztikus grafikájú, csodás történet. Aki nem látta annak nagyon ajánlom. Eddig még csak A Harc Szelleme került megnézésre, de ma-holnap sor kerül az Advent Children-re is. : )

Gomen nasaii

Ehh. Gondolkodtam egy kicsit. Bocsi, hogy tőlem mostanában mindig ilyen nem is tudom megfogalmazni milyen, de az biztos, hogy negatív jellegű postokat kaptok. Tényleg nem csak a rosszat akarok kiírni, de jelenleg még kell, hogy egy kicsit össze tudjam pakolni magamban a dolgokat. És meg kell, hogy mondjam az agyamban elég nehéz rendet rakni... mint egy könyvtárban, ami nem olyan nagy, nem is olyan kicsi, de tele van könyvekkel, de a könyvek nem ABC-sorrendben vannak. 

Remélem érteni a hasonlatot. ^^

most arra lenne szükségem, hogy egy padon üljek egyedül

s gondolkodjak...

pillanatnyi gondolatok

Van egy tulajdonságom, ami néha jó, és néha bizony egész rossz tud lenni. Miután megnézek egy sorozatot, elolvasok egy könyvet, olvasok egy cikket, - ami hosszabb, és az érdeklődésemet fel is keltni-, vagy egy adott emberrel vagyok, azután megváltozom. Ez egy kicsit abnormálisnak hangzik, de tényleg így van. Megváltozik a fogalmazásom, a viselkedésem, a hangulatom, ahogy beszélek, ahogy kiejtem a szavak, ahogy cselekszem, és bármi egyéb extra tulajdonságát átveszem az embernek, akivel voltam/láttam a tv-ben/elképzeltem a karakterét.

Ez az esteben nem jó, mikor olyanokkal vagyok, akik nem képesek arra, hogy normális mondatokat alkossanak, és folyton az 'izé' kifejezést használják. Erre már a szüleim is felhívták a figyelmem. Így ha egy csajjal vagyok - aki ezesetben az 'izé' szót szereti hasnálni-, akkor ha hazaérek én sem tudok normálisan beszélni. S ekkor kapom a 'Fogadjunk, hogy Vele voltál' mondatokat...

Régebben dühös voltam emiatt és letagadtam, de ma már magam is beismerem. Legalábbis a sorozatok nézése miatt én is rájöttem.

Nos, mielőtt még össze-vissza minden szenny sorozatra gondolnál... Jelenleg Holdfény-t vagy angol nevén Moonlight-ot néztem. Igen a vámpír még mindig hódit, mert az a menő... Mondhatod ezt is, de én már a mostanában nagy szelet kapó Twilight előtt is szerettem a vámpíros regényeket, és mellesleg a Twilight sorozat nekem kicsit nagyon nem tetszik. Szóval arról annyit. S ha már egyszer kilyukadtunk ennél a témánál; Vámpírok.

Darren Shan könyveket olvastam, Vampire Knight-ot néztem animébe, Éjféli Operát olvastam mangában, meg még milliónyi más könyvet... Néztem Vámpírnaplót a tv-ben...

Sőt vámpírokon kívül még megfertőzött sok más mágia is. Többek között Harry Potter, Bűbájos boszorkák, és még sorolhatnám.

Tudod mit, hiszek bennük. Miért ne..? Vigyenek elmegyógyintézetbe, hiszek a szellemekbe, meg mindenben... Na jó Óriás láb meg ilyenekben nem. Amúgy meg szabad országban álünk, mindnenki elmondhatja a saját véleményét, nem?

10. 18 (hétfő)

Visszamenőleg. A pénteki Sub Bass Monster 'koncert' nagyon jó volt, még akkor is, ha ez csak egy kis koncert, amin csak 7 számot énekelt. Ettől függetlenül a 3. sorban tomboltunk, és aranyosak voltak a jobb oldalam felől lévő emberek. :)
Szombaton maminál voltunk... :) Azt is nagyon élveztem, eloltunk. : )
Vasárnap murci volt, az is jó volt, leszámítva hogy iszonyat szarul voltam. Szombaton nagyon megfáztam, murcira már le se akartam menni... Nem bántam meg, hogy lementem. (LL)

Ma elmentem dokihoz, megmondta hogy szerdáig mindenképp maradjak itthon, szerdán délután menjek vissza és kiderül mi lesz a hétvégén... :OO Mondjuk már úgy vagyok vele, hogy laszarom, hogy gólyabál lesz. Inkább maradok itthon azt jólvan. :D De majd kiderül.

Köszi annak a pár embernek aki jobbulást kívánt.. ;) <3

job and other..

Na szóval... Ez a hét is borzalmas volt. Most már nagyon remélem, hogy a most következő jobb lesz, mert komolyan robbanni fogok. Ha itthon, meg a ahveroknál marad is ez a helyzet. Legalább a suliban legyen az mint év elején... az, hogy ők tudjanak felvidítani, és felejtessék el velem a mostani gondokat, kérlek!

Úgy néz ki, összejöhet, hogy suli mellett dolgozzak. Lehet, hogy ez egy nem normális dolog, hogy dolgozni akarok, mikor még csak 15 éves vagyok, de egyszerüen szükség lenne a pénzre.. legalább így meg tudnám venni magamnak azt, amit akarok... ruhákat, meg egyebeket. :) Anyunak ma felhoztam, azt mondta menjek el egy munkaszervezőhöz, és ő aláírja a papírt. Mondtam neki, hogy oké. Úgyhogy holnap már megyek is... csak ne felejtsek el kérni beiskolázásit. : )

Talán össze is jönne, bár csak 3-ra vagyok itt, és a munka meg legtöbbször 2-kor kezdődik. De csak meg lehet oldani, nem? :O Hát nagyon remélem. :) És 10-kor meg itthon is lennék, 12-ig tanulnák, és kész. Így végeznék fizikai munkát, keresnék pénzt, talán tudnék tanulni is (bár amugy sem sokat tanulok) és legalább a számítógépet is hanyagolnám. :)

Remélem összejön. : DD

***

Olyan jót álmodtam. Az általános osztály volt benne, és fociztunk, meg futkároztunk az általános suli focipályáján... és valaki meg akart verni, én meg futottam előle, és belebotlottam a Karcsiba. Aztán megvédett. Olyan tisztán láttam Karcsi arcát. Olyan jó volt úgy felkelni, hogy az ő arca volt bennem. : ) Valami még rémlik, de nem nagyon tudom leírni, hogy mi... mindenesetre, nagyon szép álom volt. : )

Ő is rettenetesen hiányzik... és még mindig nem tudom, hogy kamuzott-e, vagy sem. Remélem nem. :)
Volt egy kis Patrik feelingje, az egésznek. Nekem tetszett Ő a haverja meg basztatott Vele. : D

Öcsi is hiányzik... nagyon. Remélem valahogy visszasodródik majd a jövőmbe, és lesz még vele valami.. valami barátságos dolog. : )

Az meg még mindig bánt, hogy a Kikó látott Gerivel. Annyira kibaszottúl bánt. Talán ezt az egyet bántam meg, tényleg. Hogy Ő látott Minket kézen fogva... Ennyi amit megbántam az egészből...

A nyarat sem bántam meg... az Egész ügyet.. NEM!

Na csak ennyit.. :)

I don't know. O.o'

kivesézve:

Nem hiszem el! Megint fogalmam nincs arról, hogy mi a fene folyik körülöttem, félek, teljesen kizökkenek a világból… Csak nem bírom felfogni, hogy miért van ez. Ez, hogy egyik héten minden olyan jó… boldog vagy, jól teljesítesz a suliban, megvagytok a haveroddal… Aztán jön valami, és felborul minden. Nem tudod mi a baja a havernak, nem megy olyan jól a suli, gáz van a családi dolgokkal…

Aztán már csak azt veszed észre, mikor tényleg Minden összejön, nem tudsz mit csinálni, a haverok nem hívnak sehova se… Az életed felfordult, s akiben eddig megbíztál, többé nem biztos, hogy meg tudsz.

Az a rohadt bizalom… mindig avval van valami baj… Nagyon nehéz elnyerni, s ha egyszer elvesztetted még nehezebb visszanyerni… és ha még abban sem vagy biztos, hogy bízz-e benne? El-higgy-e neki mindent? Biztos nem ver át?....

Jaaaaj~ Nem tudom mi legyen. Teljesen fogalmam nincs ! 

megoldom

kicsit más dolog...

És tudod, akkor van a baj, a nagybetűs baj... Mikor már nem tudod, hogy kinek mit hihetsz el... mert egyszerűen mindenki mást mond. És nem lehetsz semmibe se biztos. Nem tudhatod, hogy nem-e csak egy átverés áldozata vagy... esetleg csak egy eszköz az ember kezébe... =/ (N)

helyzetjelentés

Ez a hét is eltelt, végre. Azt hittem nem bírom ki... =/ Folyton Ő jár a fejemben, a történtek, az, hogy hiányzik... és tudom, hogy nem lesz belőle semmi... és nem tudok semmit se csinálni. Mert ha egy pasi azt mondja, hogy nincs ideje egy kapcsolatra, mert dolgozik, meg suliba jár... akkor most mit tudok csinálni? Hiába szeret/szeretem. Nem lesz semmi se... Bár van egy halvány remény... de csak mert Ricsi álmodott valamit. Amit ő álmodik az mindig beteljesül... remélem most is. : ) Meg ami a másik... ha most hagyom az egészet, akkor el fog múlni. De én nem akarom, hogy elmúljon. Most tényleg _nem_ és kész. ^^
Már csak reménykedni tudok.

Amúgy a suli jól telt... mondhatni. Aránylag jók is a jegyeim, már ami van...
(nyelvtan: 3,  3, 4 ; irodalom: 3, 1, 4 ; német: 3, 3 ; matek: 3 ; föci: 1, 5. )
Igen, ez nekem jelenleg jó. Angolból is jó vagyok, a tanár javasolja, hogy menjek középfokú nyelvvizsgára (amit mellesleg akartam is) de így jobb, hogy ő mondja, mert tudom, hogy kinézi belőlem, mert jó vagyok.
Matek, fizikát jelenleg nem vágom... biosz, kémia szakos tanár (jó faszi, 27 éves...) most megy, mert miatta tanulgatok. xD úgyhogy aránylag jól kezdtem az évet... : DD

Ennyi lennék jelenleg. Jó hétvégét mindenkinek. ^^

MondoCon; 2010. 10. 2-3

Iszonyatosan jó buli volt. A Cosplayek, az AMV-k a DDR verseny, a Free Hugs. *-*
Részletesebben:
A vonatozás nagyon jó volt, az elején még féltem tőle, hogy hogy fogunk leszállni, meg lesz-e helyünk, de evvel semmi gond nem volt. Felszálltunk, zenét hallgattam, ettünk. Hamar eltelt az a 4 óra. Aztán Kelenföldén leszáltunk, Kriszi és Balázs szeretettel fogadtak minket, első vásárlásommal egy boltba féláron megvettem egy Mondót. : ) Aztán bepakoltunk a kocsiba és elmentünk egy kisebb plázába, ahol én meg a Balázs kínait, a húgom Mekis kaját, a Kriszti pedig Thai tésztát evett. Fincsi volt minden a tésztát is megkóstoltam, de elég csípős volt.
_
Aztán megindultunk a Hungexpo-hoz, átvettük a jegyeket. Körbenéztünk, AMV-t néztünk...
Leszólítottunk pár embert, hogy csináljunk közös fotókat, megöleltünk pár free hugs - táblás embert, - akik meg kell mondjam, szerintem aranyosak voltak-, szóval én nagyon élveztem az egészet. :)
Ami nagyon zavart... lehet, hogy köcsög vagyok, meg mi egy más, de engem zavart az, hogy a húgom (aki mellesleg eddig utálattal gondolt a japán "szarokra") olyan figurát vett mint én, avval a szereplővel, azt istenítette, holott nem is szereti... na de mindegy. -.-

Meg igazából nem öltöztem be, mindenemet itthon hagytam, és ha több idő, meg olyan szállás lett volna, akkor jobban beöltözök, de nem is gondoltam rá különösképpen... de majd a következőn... :D *ördögi vigyor*

A legjobban akkor is a Kakashi, a Sasuke, és az Akatsuki tetszett. :) Aztán Rem, és az a fiú aki Wikivel volt. :) Meg az a csávó, aki a Mondo-s pultnál volt kiszolgáló. ^^"

Kokiának meg csodaszép hangja van. Őt komolyan élőben kell hallani. Neten nem olyan, mint élőben. *-*

Szóval legközelebb is megyek  !  : DD

pillanatnyi érzelem-kitörés

Elegem van! Nem tudom meddig bírom még. Annyira nem érzem magam idevalónak, annyira hiányzik az az élet, amit még csak ki sem próbáltam. Annyira lennék az aki reggel felkel, elmegy suliba, megfelelően teljesít, hazajön, ledobja itthon a táskáját és elmegy itthonról. Minden szó nélkül, cigivel a kezébe. Nem feltétlenül a barátokhoz, egyszerűen csak menni... egyedül leülni egy padra, elszívni pár cigit anélkül, hogy megbámulnának az emberek... Táncolni járni, élni az életem. Pénzt keresni, és azt venni rajta amit akarok. Hazaérni... megvacsorázni, aztán amikor csak kedvem tartja - akár az éjszaka közepén-, elindulni lógni a haverokkal.


Nem így van. Egyáltalán. Mert ilyen az élet... nem teheted azt amit akarsz... abban a pillanatban amelyikben akarod.


Lassan már komolyan azon a szinten vagyok, hogy mosolygok, : ) - fejeket teszek a közösségi oldalakra és a chat-ekre... viszont bennem pont az ellenkezője látszódik le. :(


Mostanában nagyon feszült vagyok. Nem tudom mitől... talán tényleg serdülök.

2010. szeptember 28

Hát ilyen szar napot sem kívánok senkinek. Bár... igazából jó napom volt, sulit illetően biztos, de ezek az érzelmek amik lezajlanak bennem. Nem értem meg magam... újra.
Földrajzon mostanában társadalom földrajzot veszünk, és akárhányszor szóba kerül az átlagos életkor, ami ugy 67 év, eszembe jut Az a két ember... (meg még több, de ők ketten ! ) akiknek nem hogy a felét, talán még a negyedét sem élték meg. :( Német Bolgárka, Hegyi Lénárd. R.I.P

Amúgy kaptam matekból egy 3-as.
***
Hétvégén meg MondoCon lesz, és hugommal megyünk. *-* már várom..
***
ŐT meg 3 éve imádom. És lehet, hogy még most is szerelmes vagyok belé... Úgy gondoltam, hogy már nem. De mikor megláttam hétvégén... előjött minden... (nem ex, csak első szerelem.)

Édes Istenem... *zokog*

http://www.youtube.com/watch?v=tdAc6t_9-_0

‎"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." 

idézetek.

Szokásomhoz híven most is facebook-ozok, és megnézem a napi ezt azt amazt... a mai napra ezeket mondja:

"Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcoln...i fogsz a legjobb barátaid ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!"

"Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!" 

 "i don't care about you
if you don't care about me
we can go our separate ways
if you want to.." 

"A dolgokat mindig a nevükön kell nevezni. Ha félsz a névtől félni fogsz magától a dologtól is. (Albus Dumbledore)"