#341. Mit tennél, ha....

Mit tennél ha a mai (vagy holnapi) nap lenne az utolsó nap az életedben? 

Ha pontosan tudnád, hogy 2012. szeptember 26-án lenne az utolsó napod, s a 27-ét már nem élnéd meg? Mennyivel lennél kevesebb, vagy épp lenézőbb? Vallanál szerelmet annak, aki után hosszú ideje koslatsz? Szexelnél egy vadidegennel? Elmennél egy koncertre? 

Kíváncsi vagyok, hogy néhány ismerősöm, miként cselekedne ennek az információnak a tudatában... 

#340. más lesz..

Hiába leszel jóban egy régi baráttal, hiába beszélsz vele, ugyan azokról, mint régen. 

Hiába akarod, hogy minden ugyan olyan legyen, már nem lesz. 

Ami egyszer megváltozott, az megváltozott, s nem tehetsz ellene semmit. 

Minden megy tovább, találkozhatsz régi ismerősökkel, barátokkal, de már nem tudtok olyan jól elbeszélgetni, már nincs az a különös, erős kötődés köztetek.

"Már csak két ismerős vagyunk, kiknek volt még közös múltjuk."

#339. sötétségből, fénybe, s fordítva.

Hogy mondjam el mit érzek? Eszembe jutott egy hasonlat.. 

Gyalogolsz a sötét alagútban, már már fel akarod adni, ám mégis tovább mész. Út elágazódáshoz érsz, két út van, mindkettő sötét, mint az éjszaka. Behunyod a szemed pörögsz párat, és elindulsz egy irányba. Bár falnak ütközöl, kitárod két kezed, s amelyik nem falnak ütközik azt az alagutat választod. Behunyt szemmel folytatod utad, hisz úgy is mindegy, sötét van, semmit nem látsz. Már fel akarod adni, úgy gondolod, hogy benn maradsz, de akkor egy fényes kis pontot fedezel fel. Elindulsz felé, s megtalálod a kiutat. Kiérsz a ragyogó napfényre, a madarak csicseregnek, érzed a bőrödön a szelet, s a friss levegő illatát. Élvezed, hogy kijutottál. Ám mire megszoknád, hogy mily jó is a szabadság, hirtelen beborul feletted az ég, s sötét fellegeket látsz csak. Hiába tudod, hogy egyszer elmúlik, nem tudod, mikor. Hiába tudod, hogy a felhők felett mindig kék az ég, látni is kívánod. Egyszer majd eloszlanak a felhők, egyszer újra érzed a napsugarat, de, hogy mikor következik be ez a pillanat, nem tudhatod. Talán holnap, talán egy vagy két hét múlva. Ám, előfordulhat, hogy több évet kell várnod. S lehet benned egy félelem érzés, és olykor inkább visszamennél, vagy vissza is mész az alagútba, ami az utóbbi sok fény után, sokkal rosszabb, mint mikor bekerültél. 

Blue Butterfly

#338. mikor a szárnyaim helyét megtapogattam...

Miért is hitem, hogy akármi meg fog változni? Miért is hittem, hogy most majd jobb lesz? Miért is reménykedtem benne, hogy végre lesz valami extra is; egy új barátság, vagy akár egy szerelem? Miért is hittem, hogy más lesz, hogy nem ugyan az mint eddig volt, hogy valami  más, különlegesebb? Ah, még mindig túl naiv vagyok ezekhez a dolgokhoz. Vagy minden annyira megváltozott, és még mindig nem szoktam hozzá a változásokhoz. Annyira örültem, annyira boldog voltam. Teljesen mindegy, hogy egyedül, vagy barátokkal voltam, ha eszembe jutott akár ő, akár amit írt, mosolyra húzódott a szám... Csak úgy, mint eddig mindenkinél, akivel ilyen kaliberű voltam, ennyire őszinte. De ha őszinte vagyok, miért hagynak ott? Azt mondom, hogy oké, ha nagyon rájuk nyomulok részegen, mondjuk, akkor megértem. De így, hogy tulajdonképp vele sem tettem semmit. Csak úgy mint a többiekkel. És azt sem mondhatom, hogy szerelmes voltam, mert az más. Ez inkább a sok csalódás után, egy önzetlen barátság, ami igazi, és erőteljes, mindaddig amíg valamiért el nem romlik. 

Fogjam ezt is az időre? 3 hetet fogjak az időre, ennyit nem lehet, lehetetlen. 

Meg, ha még csinálok valamit, akkor azt mondom hogy oké, de így, hogy egyik nap még, tök jól elbeszélgetünk, másnap pedig nem is köszön, meg semmi. Ha írok neki megnézi, de nem ír vissza. Annyira rossz... 

What am I doing? :/

#337. Érzések.

Voltatok már úgy, hogy egyszerre voltatok boldogak és szomorúak, hogy egyszerre örültél az eredményednek, és voltál szomorú miatta? A hét elején "összebalhéztunk Annával, meg Petrával. Úgy volt, hogy velük megyek le busszal, és bennmaradunk, de azt mondták, hogy mégis az előbbi busszal mennek haza, mondom, oké, akkor visszamegyek a suliba és megvárom az unokatesóimat. Erre két órával később megyünk be a Mekibe, és ott ülnek... (Megjegyzem, még ha 20 percel előbb is indult volna a busz, akkor is elérték volna..) Aztán beültünk, és azért mondtam nekik, hogy "látom elmentetek a negyed kettővel"... erre jön a válasz, hogy lekésték... ja, mondom "persze"... 

És ez még oké, elöntöttem, hogy leszarom őket.. Erre másnap nem is köszönnek, hozzám se szólnak, semmi. Na mondom fasza.. még ők vannak megsértődve, nem? 

Egyébként, minden oké. A napjaim manapság remekek. Boldog vagyok,, meg minden. De azért tuti velem van a baj, ha eddig mindkettő iskolámban az utolsó évben összeveszett velem mindenki.. :/

#336.

Szia. Megint itt vagyok. Gondoltam rakok fel egy új képet, magamról, mert miért ne. Megint szőkítve lett a hajam. Azt hiszem, ez a szín áll a legjobban. Én is, és mások is így gondolják, úgyhogy szerintem maradok a szőkénél. ^^ Már legalább fél éve szőke vagyok, csak ugye nekem ilyen hamvas*ezüstös szőke kell, nem pedig az, ami inkább vanília.. ^^" Tegnap elmentünk moziba Bettivel (húgom) és Marcival. Nagyon jól elvoltunk. A Step Up4-et néztük meg, 3D-ben. Ugye én már láttam a múlt héten online, magyar felirattal. És mit ne mondjak, a magyar szinkront nagyon elrontották. Olyan dolgokat fordítottak le, amit nem kell (neveket, zenei idézeteket).. de azért nézhető volt. A 3D pedig egyedül a pénzhullós jelenetnél volt élvezhető. Mozi után elmentünk Zala parkba, a New Yorker-ben ettem egy szép kék sapit, úgyhogy megvan az örömöm is. Aztán mekiztünk, és 20:15-el jöttünk haza. :) Az első hétnek is vége, és nem is volt olyan rossz. Sőt, egyenlőre olyan, mintha semmi nem változott volna, mintha még szünet sem lett volna, de nembaj. Nem is viseltem volna el, ha mindenki odajön jópofizni, vagy valami. Nem az osztályban találom meg az igazi barátom/barátnőm, ebben biztos vagyok.. főleg, hogy már megtaláltam. ^v^ Erről eszembe jut... Este megyünk inni Santival.. húú de jó lesz végre *___* Már nagyon hiányzott.. nem az alkohol, hanem Santi. : DD Azt hiszem egyenlőre ennyi, legetek rosszak.

xoxo Blue Butterfly

#335. változások.

Csak az a lehetőség van, hogy a sok átbaszás, csalódás, szopatás, piszkálás miatt, olyannyira visszafejlődtem, hogy ha egy ember akár egy kicsit is kedves hozzám, és segítőkész már furcsállom a dolgot, és gondolkodni kezdek, hogy mi az oka. De nem úgy, hogy 'úristen, lehet tetszem neki'... már nem. Két hónappal ezelőtt még ez volt, de mára már nem. Most valahogy tök más a közérzetem, azután, hogy beszélek egy ilyen kedves emberrel. Nem értem. Vagy csak annyira kezdek a padlón lenni, hogy egy kis kedvesség miatt két méternyit visszarepülök? oO Nem tudom, nem is érdekel, de ez így jó. Jó, mikor jól elvagyok az emberekkel, mikor érzem a törődést, még hacsak rossz megjegyzések által is, de érzem, hogy tudják, létezem.. 

#334. Szeptember

Megvolt az első nap az iskolában. Úgy gondoltam, hogy borzalmas lesz, de pozitív csalódás ért. Mindenki normális volt, mint a diákok, mint a tanárok. Bár, furcsa leírni azt, hogy 12. a osztály, de megszokható. Kicsit ijesztő lesz ez az év. Sok tennivaló; szalagavató, ballagás, érettségi... de szerencsére utóbbiban már van tapasztalatom, mivel tavaly előrehozottat tettem földrajzból. Így már nem fogok azon aggódni, hogy hogy van a folyamat. Csinosan felöltöztem ma az évnyitóra.. bár csak egy fekete farmert, egy fehér trikót, és egy csinos kardigánt vettem fel, mindenki azt mondta, csinos vagyok. Nagyon sok új órám lesz, filozófia, média, társadalom ismeret; de ezek jók. Viszonylag lazák, és érdekesek is egyben. Szeretem az ilyeneket, főleg, hogy a tanár aki tartja jó fej. Nem fogok aggódni. Angolból visszakaptuk a legjobb angoltanárt, aminek nagyon örülök. (*´ー｀*)

Az órarendem sem annyira húzós, rosszabbra számítottam, szinte minden nap öt órám van, leszámítva a fakt.-okat. 

Na jelenleg búcsúzom.

xoxo Blue Butterfly **