#381. szombat, vasárnap

Szombat. Valamikor tizenkettő óra után keltem fel, álmosan. Nem volt annyira hideg, mint szokott lenni, először meg is lepődtem, majd rájöttem, hogy apa betüzelt. Hiába, még csak ősz van a reggeli hőmérséklet könnyedén visszaesik öt-tíz °c-ra, ami azért elég hidegnek tűnik az eddigi megszokott húsz+ fokok után. Talán bal lábbal kelhettem fel az ágyból, minden esetre elég idegbeteg voltam, de ez nem nyilvánult meg kívülről, csupán belső harcokat vívtam magammal, hogy melyik sarokba dugjam el az érzéseimet, a hiányt, a régi képeket, emlékeket, melyek mára megváltoztak. Sikerült végül, olyan fél hat felé, már megnyertem a csatát, de tudom, hogy a háború még hátra van, és, hogy nem lesz könnyű. Lightos este volt a szombati, jött Santi, nálunk ittunk egy-egy sört, youtube-on néztünk vicces videókat, amiken úgy röhögtem, hogy már rendesen fájt tőle a gyomrom, beszélgettünk, aztán lenéztünk lyukba - ami tényleg szó szerint lenéztünk volt, mivel lementünk ittunk egy vodkanarancsot, és jöttünk is el, mert nem volt hely, meg elég sújtás volt az egész. Hazaérve megittunk még egy sört felesbe, meg beszélgettünk, aztán Santi elment, én pedig lefeküdtem.
Vasárnap, azaz ma. 13:51 van. Ma is olyan fél tizenkettő felé ébredtem fel, arra, hogy apa a gitáromon játszik. Ha felébresztett volna ideges lettem volna, de így olyan kellemes volt felkelni. Kimentem kávézni, cigizni, felébredni, aztán hamar kész is lett a pizza, szóval bekajáltam. Nagyon fincsi lett (szokásos módon). Délután kimegyünk mamiékhoz, kicsit segítünk nekik (elvileg, de szakad az eső, úgyhogy nem tudom hogyan, gondolom esőben, de nem baj). Majd érkezem, még este bővítek, ha lesz mit bővíteni.
Puszinyuszi; Bluebutterfly, Vasárnap, 13:54pm. 

#380.

Péntek.
Nyolc óra ötvenhat perckor csörgött a telefon, ránéztem; santi. Elképzelni sem tudtam mit akarhat ilyen korán. Azért hívott, hogy keljek fel, mert bejön, és kérdezte kérek-e kakaós csigát. Természetesen kértem, s visszakérdeztem ő kér-e kávét, természetesen ő is kért. Kikászálódtam az ágyból, bevallom nehéz volt, a puha meleg ágyat lecserélni a hidegre. Kimentem töltöttem magunknak kávét, a szokásos menet, neki sok tejjel, nekem pedig tejjel és cukorral. Kimentem a teraszra, rágyújtottam, és kómás fejjel olvasgattam az ismerőseim kiírásait, melyekre minden bizonnyal nem voltam kíváncsi, de így mennek ezek a reggelek. Nem sok idő telt el, anya is felkelt, majd meg is jött santi. Beszélgettünk egyet, megittuk a kávét, elszippantottunk néhány szál cigarettát, aztán elment, anya is elment boltba, én pedig bejöttem, előbb cigit tölteni, aztán reggelizni, a kakaós csigámat, melynek közben a felét odaadtam a húgomnak. Ugyan olyan péntek volt, mint akármelyik másik nap, mégis olyan szabadnak éreztem magam, olyan jól, semmi teher, minden probléma megoldódott, minden remek (nincs volt! van.). A nap hátralévő része nem tűnt túl érdekesnek, játszottam, wowoztam. Aztán a vacsora előtt (rántott gomba, hasábkrumplival, és tartármártással, nyami-nyami) kimentem ismételten rágyújtani, és elkapott valami-féle ihlet-szerű. A feeling, mikor bent meleg a lakás, a kandallóban ég a tűz, s a teret sárga villanykörte világítja meg, majd a hideg, füstös terasz, szintén sárga villanykörte fényében, s a dió, alma, és körte egy fonott kis kosárkában. Igen, ősz van -jöttem rá. Szebb képet képzelek el magamban, mint amilyen, ha tudnám lefényképezném, de a valóságban teljesen egyszerű, azért majd lefényképezem. Vacsora után ismét jött santi, elmentünk tescoba, vettünk piát, majd felmentünk egyik haverunkhoz, ott ittunk belőle két pohárral, hallgattuk a zenét, aztán hazajöttem. Itthon húgom várt, hogy filmet szeretne nézni, így megnéztünk egyet. Nem volt rossz, csak előre tudtam, hogy mi lesz a vége. S a pénteki nap véget ért, kicsit még át is csapott a szombatba, hisz a filmnek körülbelül fél órája lett vége.
Szombat, 1:59am. BlueButterfly. 

#378. mindenség egyvelege

Úgy gondoltam, hogy el kellene mennem már holnap iskolába, de mivel reggel, még elkezdtem köhögni így mégsem megyek. Az anyagokat megkaptam az Esztitől, szóval szépen majd bemásolom a füzetbe. Elvagyok itthon, teázgatok, gépezek, meg alszok, de mégis hiányzik a sulis társaság, annyira jó fejek! Na de mindegy. Magazinomat újra elkezdtem csinálni, illetve írok cikkeket, meg "él" a magazin, és jól is haladok, meg megint tetszik az egész. Bár már a Japános dologból, zenei téren eléggé kiestem, már csak a JRock vonal megy, de az se 100%-osan, inkább csak 60%-osan, de a kultúra, meg más egyéb dolgok még mindig nagyon vonzanak. Egyre jobban gondolkodom azon, hogy 19. szülinapomra mindenképpen megcsináltatom a tetkómat, mint szülinapi ajándék. Annyira várom már, és olyan jó, hogy olyan nem lesz senkinek sem, max. utánam. Azt meg fosom le. ^^" Hihetetlen, hogy végre minden tökéletes. Kiszakadtam a hülye társaságokból, nincsenek idegbeteg barátaim, csak azok, akikre mindig számíthatok. A suliban mindenki jó fej, nem tanulok faszságokat, amiket az életben nem fogok használni, és 2 hét múlva még a gyakorlat is elkezdődik. Plusz jó dolog, hogy szép idő van, imádom az őszt, imádok mindent, és végre a wow is egész jól megy (meg megfűztem a húgomat, hogy jöjjön játszani ő is) jejeje. :D Kicsit tömény lett most ez így egyszerre, de hát, kiírtam a véleményem mindenről. Na szóval mindenkinek minden jót! Majd még jelentkezek! 

#377. (virtual) love

A napokban valamiért elkezdtem nézni a Voice UK-t, és tudom, hogy nem ő nyert, de szabályosan belezúgtam Vince Kidd-be. Az a hang, isteni, és amúgy is jól néz ki, szerintem. Már most (két nap alatt) rongyosra hallgattam a zenéit. A stílusa kicsit emlékeztet Cher Lloyd-éra.

#376.

Hiába vagyok úgy a dolgokkal, hogy már vége, és már elmúlt, és jobb így, mégis kicsikét talán zavar. Vagy nem is tudom, de mióta megtudtam azóta kicsit furán érzem magam. És mindenki egy időbe jut eszembe, de igazából ár hozzászoktam, hogy ilyenkor mindig ilyen depressziós az ember, a hideg, meg az év végének közeledte, meg gondolom még sok minden rájátszik, főleg az emlékek. Ám most minden erőmmel harcolok a szokásos hisztis depresszióm ellen. El tudom fogadni, hogy minden okkal történik, és ez is okkal történt. S, hogy mi volt az értelme, majd megtudom, idővel biztos.
*
Más téma, iskola. Mivel a memóriám, ilyenkor meg van halva, mert olyan álmos vagyok, hogy olyan a világon nincs, puskázok a twitterem-ről. Kezdjük azzal az igen kevés okkal ami nem tetszik. Szóval egyedüli problémám a a korán kelés és a sok óra, hogy várnom kell a buszt, de igazából nem akkora probléma, mert tök jóban vagyunk a csajokkal, és mindig együtt mászkálunk, csak túl hideg van hozzá. Ennyit a rossz dolgokról. Tetszik minden óra, mindegyik érdekes, és köze van az élethez. Nem tanulunk olyat, amit nem fogok használni az életben, mert mint a pszichológia, szociálpolitika, szociológia, kortan, anatómia, emberi test, elsősegély, munkavédelem, mindnek van értelme, egyik sem hasztalan.
*
Az osztály meg... Annyira hihetetlen, hogy bekerültem egy jó osztályba, 12 év után, végre. Mindenki normális, egy az érdeklődési körünk, senki nem hülye picsa. Persze, vannak akik kihúznak, de ők nem is szimpatikusak. Ami még pluszban rádob, hogy nem én vagyok a nyomorék, hanem kivételesen a 'menőkhöz' tartozom. Örülök, de nem csak én, mindenki. Ez annyira jó érzés. 

*
Más téma. Ma elég pocséknak tűnt a napom, szépen felöltöztem, szakadt az eső, nem szeretem az esernyőt, úgyhogy megáztam, átázott a cipőm, elfelejtettem headsetet vinni magammal, egész buszon csak bámultam, meg hallgattam mások zenéjének keverékét. Aztán a suliban minden jó volt, csak megfagytunk. Volt egy lyukasóránk is. Negyed négykor végeztünk, lesétáltunk csajokkal, körbenéztünk a boltokba. Hazafelé Annával ültem. Csináltunk egy rakatnyi képet, tök jól elhülyéskedtünk. :)

#375. Soha

Soha többet nem iszok pálinkát, az egyszer biztos, se vodka narancsot, fúj!
Egyenlőre nincs erőm leírni a többit. Majd lesz.
Rossz trinketet vettem, és úgy lebasztak.. omg. 

#374. 9/11

Csak egy apróság. 
Most esett le, hogy szeptember 11-e van és igaz, hogy Magyarországon nem biztos, hogy mindenkinek sokat mond ez a dátum, de én azért néztem róla filmeket, dokumentumfilmeket.
Megérdemel egy emlékezést, egy fél perces csendet. 
Mert sok ember halt meg, és elég nagy tragédia volt. 

#373. Új haj

Anya tegnap levágta, meg befestette (újra) szőkére a hajam. Nekem nagyon tetszik, de szerencsére nem csak nekem, hanem eddig mindenkinek (akivel beszéltem). Egyenlőre ennyi, azt hiszem.

Jah, és mostanában ugye nem nagyon voltam se skype-on, se wow-on, (igazából utóbbi 3 napban a gép nagyon be se volt nyomva, telón voltam csak online) és az egyik srác rám írt skype-on, hogy mi van velem, miért nem vagyok, és hogy nincs-e baj. Jajj, hát olyan jól esett.
Na piiisz. Mindjárt péntek! :)

#372. Ősz

Mindennek ellenére azt hiszem valahogy az ősz a második kedvenc évszakom, és most nem azon a téren, hogy szünet van-e, vagy sem. A szüneteket most nem számítjuk. Az ősz olyan gyönyörű, olyan színes, természetes. Bár irodalomban az "elmúlás eljövetelét" jelenti, szerintem ez hülyeség. Letisztultabb, nyugodtabb, szárazabb, már már harmatosabb, sok esővel, mégis annyira nem is tudom milyen, de imádom.

*

Csütörtökön bemegyünk anyuval zegre (mamit visszük be elsősorban), de én tutira megveszem magamnak azt a bakancsot, amit kinéztem a Deichmannba. Imádom *link*. Kabátot most nem hiszem, hogy veszek, bár akartam egy bőrdzsekit, de még mindig mindenhol kurva drága, úgyhogy maradom a szövetkabátnál, meg a kötött pulcsiknál.

Pénteken szerencsenapom lesz *-* 
aaah, de várom már, és ráadásul pénteken lesz az első gyakorlati órám az oviban vagy a bölcsiben, szóval minden összejön!

Na majd még jelentkezek, pusszantás. 

#371. Első hét

órarend. 

Első hét, a helyszín valamennyire maradt, de már közelebb kerültem a belvároshoz. Bár ez az iskola is eléggé a semmi közepén van, mégis közelebb van a valamihez, mint az előző. Legalábbis apa szavaival élve ezt mondhatom el. Az első héten a mai nap kivételével minden nap délután kellett megjelennünk. Hétfőn elmondtak néhány fontos, és alap tudnivalót, bár nem voltak még tisztában nagyon a helyzettel, hiszen teljesen más a rendszer és az "órák" is, mint tavaly. Idén nagyon sok olyan óránk lesz, amit tavaly nem kellett tudni. sokkal szakmaibb lesz, mint eddig, és hivatalosan jelenleg nem is az óra nevet viselik, hanem a modult, és egy modulon belül van több al-modul/témakör. Elég sok az óraszám, és ahhoz hogy mindennel végezzünk heti 35 óránk van. Kedden kommunikációs óránk volt. Elmondta a tanárnő a tudnivalókat, az elvárásokat, és az év menetét; négy gyakorlati óra, és egy elméleti lesz hetente. Nekem nagyon tetszett, bár ez még csak ilyen gyakorlati bemutatkozás, és néhány alap információ volt. Negyed 3-ra kellett menni, és el is értem a negyed 5-ös buszom. Szerdán három szociológiánk volt, ami nagyon tetszetős téma számomra. Tegnap szociálpolitika volt, amiért biztosan nem fogok rajongani, meg egyenlőre a tanár sem valami szimpatikus, de talán később jobb lesz. Ma pedig elsősegély volt, elvileg 6 óra lett volna egybetartva, de elengedtek minket 10 órakor, úgyhogy délre már itthon voltunk.
Az osztály is tetszik, jó fej mindenki, és szerencsére senki nem az az agyonsminkelt picsa. Az órarendet ma kaptuk meg. Hát elég húzós lesz, de túlélem. Muszáj lesz túlélni. :)