Hihetetlen, hogy egyetlen egy dolog, milyen emlékeket tud visszahozni a múltból. Hogy egyetlen egy sál, ami átveszi valakinek az illatát mennyi emléket idéz fel egy bizonyos sálról. Mennyi kellemes, kacagtató, pozitív emléket. És amikor egy emlék visszajön, akkor hirtelen az összes többi előtörik a semmiből, és ez annyira jó dolog. Annyira örülök neki, hogy ezekre az akkor hatalmas dolgokra ennyire emlékszem. És visszagondolva, még a kellemetlenebbek is jó emlékként törnek elő.
Mert megesik, hogy egy sálról eszünkbe jut egy másik, aztán a nyolcadikos tánc, az a bál, hogy milyen ruhába voltam, az a közös kép a lányokkal, hogy mi zajlott eközben a tornateremben, hogy ottmaradtunk utána, hogy mennyire jó volt Velük lenni. Aztán a szilveszter, mikor átmentem hozzájuk, mennyit beszélgettünk, az a csók, a hóesés, az a kellemes hangulat, azok a régi találkozások, a bogár-támadás, a sok nevetés és kacagás, a sok évázás, ami akkor zavart, de már örülök, hogy így történt. Az a milliónyi film, az ölelések, az a vigyor, a hógolyózás, az esti séták a parkban, na meg a vasútállomáson, az az álom a hídról, s a valóság ugyan erről a hídról. Amikor szomjas voltam és bementünk a Magdihoz innivalót venni, a bmx-es trükkök, azok az arcok, mikor vele voltam, az a sok balfaszság. A hegyi party-k, a séták, amikor odaadta a pulcsiját, mert fáztam, aztán az a másik pulcsi ami még máig nálam van...
Annyi, de annyi csodálatos emlék, amit soha nem fogok, soha nem akarok elfelejteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése