Az utóbbi hetekben elgondolkodtam a múltbéli dolgokról, arról, hogy mennyire odavoltunk a Japán kultúráért, hogy mennyi minden volt, mennyi cikket írtam; nem is csak egy helyre. Nem is értem, hogy maradt el ez. Jó mondjuk talán érettségi előtt volt az, hogy befejezem, mert nincs rá időm, aztán nem is tartott sokáig, viszon most olyan jó visszagondolni erre az egészre, meg olyan jó látni a cikkek alatt, hogy "beküldte: Butterfly" - fuu, komolyan, nagyon jó érzés. Csak kár, hogy már kiestem ebből az egész Japán dologból. Meg az élménybeszámoló a Gackt koncertről, itt is fent van ugye blogban, és 225 ember tekintette meg, és ez is annyira jó érzés.
És így akkor már engedem tovább a gondolatmenetet, annyira durva dolog, hogy egyetlen egy ember, hogy meg tudja változtatni az életünket. Hogy csak egy tanárváltás mit tud kihozni, vagy kiszorítani az emberből. Újságíró/író akartam lenni, vagy fotós, erre most itt vagyok, mint leendőbeli kisgyermek gondozó. Nem mondom, azt, hogy ez nem jó, mert jó, ez is jó, ez is én vagyok, kedvelem a kölyköket, meg valahogy ők is engem.
Na csak ennyi. Még jelentkezek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése