#447

Lehetséges, hogy egy kicsit kifordultam magamból, lehetséges, hogy túlzásokba estem. Megesik, ilyen az ember, de minden megy tovább a maga módján. Azt hiszem most már tényleg, teljesen összezavarodtam, nem tudom eldönteni, hogy mit akarok, vagy, hogy kit, csak azt tudom, hogy minél előbb akarom, szeretném. Talán az egészben az a legrosszabb, hogy míg ébren vagyok minden jó, aztán éjszaka lehunyom a szemem, és össze álmodok mindent, mindent a két, vagy talán három jelenleg legfontosabb emberről. Jelen esetben csupán" két emberről, de ez is épp elég. És álmomban annyira igazinak tűnik, és annyira szeretném, hogy valóra váljon, mondjuk nem pont kettővel, hanem egyel, de ha most hirtelen fogná magát mindenki, aki egy kicsit is fontos, és el kellene döntenem, hogy kit akarok, lehet, hogy nem tudnám megmondani, lehet, hogy nem is kell senki, csak érezni akarom a szeretetet, az ölelést, a csókot. Érezni akarok valaki iránt valamit, ami erős, és mély megfogalmazhatatlan szeretet, és azt akarom, hogy valaki ugyan ezt érezze irántam.