Itt lenne az ideje egy rendes hosszú bejegyzésnek, de olyan szinten el vagyok szokva ettől, hogy az valami hihetetlen, meg hát ugye, nem a legegyszerűbb dolog összeszedni a gondolataimat. Valahol máshol vannak, távolt tőlem. Az biztos, hogy változásra van szükségem, önmagammal kapcsolatban, azaz nagyon rám férne. Tehát változások sorozata következik.
▬ Az első aminek véget vetek az az önzetlenségem. Elég volt abból, hogy mindig másokat helyezzek magam elé, hogy mások céljai, érdekei, és minden egyéb fontosabb legyen, mint önmagam. Pedig mindig másokat helyezni magunk elé, önzetlennek lenni... jó dolog, de nem ebben az eltorzult világban, ahol visszaélnek ezzel a mellesleg nagyszerű tulajdonsággal.
Tehát ez az egyik dolog, aztán van ám itt még minden, túl sok(k) minden.
▬ Mostanában nem vagyok a toppon, olyan cselekedeteim vannak, hogy magam sem hiszem el néha, ezen is változtatni kellene, de egyenlőre nem megy. Teszem, amit teszek, az én dolgom, lehet, hogy nem helyes, sőt, biztos, hogy nem cselekszem helyesen, és az is biztos, hogy meggondolatlan vagyok. Aztán egyenlőre sodródok az árral, aztán majd valahol kikötök, csak nehogy akkor már túl késő legyen.
▬ Egyébként suliba is halál van, az osztály az most viszonylag kezd összetartani, mondjuk talán a jellemezni kellene az ottani kialakult helyzetet, akkor azt mondanám, hogy az ellenségem ellensége a barátom. Tanulásilag sem vagyok igazán eleresztve, nem teszem magam oda megfelelően.
▬ Ami még zavar, az az, hogy mostanában nem megyünk sehova (csak hétvégente buliba), de most nem ilyenre gondolok, hanem, hogy elmenni a tóra sétálni, vagy valami. Nagyon régen volt ilyen. Senkinek nincs ideje semmire.
Azt hiszem egyenlőre ennyi, nem mondom, hogy normális lett ez a poszt, annyi minden van amiről nem beszél(het)ek, legalábbis nem szívesen. Meg amúgy sem tudom összeszedni rendesen a gondolataimat. Az biztos, hogy most viszonylag megvagyok, és hogy tényleg majd alakulnak a dolgok, addig meg élvezzük az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése