- Mostanában megint el vagyok tűnve, nem csak innen, hanem úgy összességében mindenhonnan, illetve igazából ott vagyok, szinte mindenhol, de, hogy úgy lélekben nem igazán, az biztos, a gondolataim másfelé szárnyalnak, biztatom magam.
- Keresem, kerestem, hogy legyen valakim, mert úgy gondoltam, hogy nem bírom ki egyedül de már egy hónapja keresem, és egy hónapja is bírom, tehát továbbra is ki fogom bírni. Nem mondom azt, hogy jól van, mert nincs jól, nem akarok sokáig egyedül lenni, főleg így hogy kaptam egy kis ízelítőt abból, hogy milyen amikor kapcsolatban van az ember, és nekem erre szükségem lenne. Viszont, ha jobban belegondolok a dolgokban, akkor igazság szerint nem akartam kapcsolatot, nyár elején, a kitűzésekét most hagyjuk, egyedül egy dolgot akartam, és azt ezzel a kapcsolattal megkaptam, tehát ez így megvolt, ennyi értelme volt legalább, ha más nem is.
- Szóval lezárult ez a szakasz, tényleg teljesen, meg ez a balf*szkodás is, hogy kell valaki. Majd lesz valaki, majd akkor amikor itt lesz az ideje, mikor a legnagyobb szükség lesz rá, akkor. Vagy amikor nincs is szükség rá. Mellesleg meg amúgy is lassan neki kell állni készülni a vizsgákra, meg rendesen odaállni a tanulás mellé, mondjuk nem most kellene, de jobb később mint soha. Adok magamnak egy hetet, hogy tényleg mindenkitől bocsánatot kérjek, hogy mindenkitől "megszabaduljak" és aki maradni akar az marad, a többit meg leszarom. Nem is akartam ezt csinálni, nem is értem miért tettem. Mindegy, ilyen is kellett, az élet ezt hozza, majd hoz szebbet, jobbat és talán ezekből többet.
- Meg hát elvégre kevesebb, mint egy hónap és 20 éves leszek, és azt hiszem itt az ideje, hogy benőjön a fejem lágya, hogy ne csináljak több hülyeséget, ez alatt nem a szórakozást értem, hanem mindegy, én értem az a lényeg.
- Aztán ja, várunk valakire, valakire aki tényleg szeret, valakire aki elfogad olyannak amilyen vagyok, valaki aki speciális, valaki aki nem kacsingat az ismerőseimre, valakire aki komolyan gondolja majd a dolgokat, valaki akit igazán megszeretek, valaki aki megfog, és őszinte, és igazi. Valakire aki lehet, hogy nem is létezik, de nem baj, van időm... várok én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése