Megint egész régen írtam utoljára s azóta, be kell valljam, jó sok miden történt. Először is lett munkám, jelenleg a CCC cipőbolt a második otthonom. Tizenkét órás munkák vannak, egésze szeretem. Vásárlókkal foglalkozni, polcokat pakolni, jó a társaság is, tehát ez rendeződött. Santival kibékültünk, beszélünk, megvagyunk. Persze már nem lesz soha semmi olyan, mint ezelőtt volt, de ez talán nem is baj. Patrikkal is beszélünk, jól megvagyunk. Mindenkivel minden meg van beszélve, van munkám, vannak szabadnapjaim. Minden rendeződött úgy néz ki.
Viszont...
A mai napig hiányzik, pedig még júliusban volt, hogy együtt buliztunk. Hiányzik az, amit akkor éreztem, mikor vele voltam, az együtt töltött percek-órák. Hiányzik az a megnyugtató érzés, amit akkor éreztem, mikor csak feküdtünk egymás mellett, mikor a szemébe néztem, mikor megérintett. Hiányzik a mosolya, a nevetése, az a komoly beszélgetés fűszerezve egy kis humorral. Az utóbbi két hétben minden éjjel vele álmodtam, minden éjjel vele voltam. Folyton ő ölelt. Láttam magam előtt azt a ragyogó kék szemét, azt a mosolyt. Egész rossz, mivel csak álmok...
Tehát jelenleg talán ez az egyetlen dolog, érzés, ami hiányzik.
Ezt leszámítva, tényleg minden jóra fordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése