Életem egyik legszebb, legjobb napja lenne, ha netalántán mégis írna... ha írna, hogy találkozzunk, de annyi be nem teljesített ígéret után, valahogy már nem tudok hinni abban, hogy írni fog. Remélem, de valamiért már inkább azt sem. Nem is tudom, hogy érzek ezzel a dologgal kapcsolatban. Egyszerűen tényleg csak jó lenne. De úgysem lesz semmi sem ugyan olyan, mint anno régen, a múltat soha nem lehet már visszahozni, mert ugyebár elmúlt. És tényleg örülnék, ha a múlt kapcsán összejönne egy újabb jövő, de már-már fakónak látom ezt a lehetőséget.
Hiányzik, rohadtul, az a sok együtt lógás, minden. De félő, hogy most, hogy újra itt van, ismét nem fog keresni, pedig tényleg, annyira jó lenne, csak kettesbe elmenni valahova, érezni az illatát.
Maybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése