#484.

A hétvégén megint egy csomó mindent átrágtam magamban, újragondoltam mindent, és kijelenthetem, hogy rohadtul nem hisztizhetek azon, hogy nincsenek barátaim, mert igenis vannak. És velük tényleg mindig szuperül érzem magam, akármit csinálunk, az jó, de olyan szinten, hogy, ha csak egy kis szobában ülünk/fekszünk akkor is jól érzem magam.
Bevezetésnek ennyi épp elég is, egy szupika hétvége volt most is. Előbb említett név nélküli személyekkel történt a kiruccanás, csupán a helyi kocsmába, kis csapatban, kevés pénzzel, de remek kedvvel, és persze folyamatosan emelkedett az a remek kedv (ez egy elég hülye megfogalmazás, most így újraolvasva és elképzelve van egy "Remek Kedv" felirat, ami folyamatosan megy magasabbra, na mindegy...) :D Rövid lényegbe történt egy csomó olyan dolog, amiket megint alig birok felfogni, mert annyira furcsák, annyira jelek, hogy jele(k)ebbek nem is tudnának lenni. De ezt még nincs kedvem kifejteni, megvárom, míg jobban kibontakoznak a szálak..

Jaa és voltunk sétáálni, vagyis igazából gombászni, ugyebár, de mivel gomba nem volt, meg én alapból is fotózni megyek csak, nem gombászni, na mindegy a lényeg, hogy inkább séta volt, mint gombászás.