Időnként minden széthullik, minden darabokra törik,
minden tönkremegy, s a remény is meghal.
Bent ülsz egy szobába, és csak vagy, és csak vársz, és csak gondolkodsz.
Azt hiszed ő hiányzik, aztán, hogy ő, aztán, hogy valaki más, és nem azért nem tudok eldönteni, mert balfasz vagy, hanem mert megfoghatatlan dolog, érzés hiányzik, nem pedig valaki.
Most itt az ideje várni, valamire, valakire, valamikor, valahogy.
Undorító dolog a várakozás.
A tehetetlenség. A kifogás. A találgatás. Az érzés, ami ilyenkor körülvesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése