Az ember sok hülyeséget, sok hibát követ el az élete során, ám ezek a hibák ösztönből jönnek, s az ösztönök soha nem hazudnak - legalábbis ezt mondják a bölcsek. Hogy nekem hazudtak-e, azt nem tudom, azt tudom egyedül, hogy egy kicsit összezavarodtam. Bár, lehet, hogy nem is ezek miatt a hibák/hülyeségek miatt, hanem egyszerűen csak azért, mert bár úgy érzem élek, ez csak egy érzés, de igazi valóság alapja elég alacsony százalékon van. Nem tudom magam miatt-e, vagy inkább a társadalom alakulása, a társadalomban felvett helyzetem miatt van-e. Lényeg a lényeg, kibököm, mért nem élek; társ. Kellene egy társ, egy olyan ember, akivel megoszthatok mindent. Azt hiszem már csak ez az egyetlen dolog hiányzik, és teljes életet élek. Ám így, mintha félig élnék. Nem tudom, lehet, csak beképzelem, de így gondolom.
Na azt hiszem mára ennyi voltam.
Egy idézet itt a végére:
"Find someone who isn’t afraid to admit that they miss you. Someone who knows that you’re not perfect, but treats you as if you are. Someone whose biggest fear is losing you. One who gives their heart completely. Someone who says I love you and means it. Last but not the least, find someone you wouldn’t mind waking up with you in the morning, seeing your wrinkles, and you gray hair, but still falls in love with you all over again."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése