Eldöntöttem, hogy nem fogok utáni senkit, nem fogok haragudni senkire, nem fogok foglalkozni azzal, hogy ki utál, s ki nem. Kidobom az 'úgy állok az emberekhez, ahogy ők hozzám' hozzáállásomat. Több okból. Egyrészt nem, én nem az az ember vagyok aki azért bunkózik másokkal, mert ők is bunkóznak velem. Én élvezni akarom az életet, a barátaimmal lenni, vagy, ha kell egyedül, de nem akarok időt pazarolni arra, hogy utáljak valakit. Az nem megoldás semmire. Persze, ez még nem azt jelenti, hogy elfelejtek minden sérelmet, de nem fogok azokon gondolkodni, emlékeimben ott lesznek, de 'elhagynak' és esetleg vissza akarnak jönni, azt nem fogom kéz-pénznek venni. Szóval igen a megbocsájtok, de nem felejtek mondat megfelelő lesz, elvégre nincs minden elfelejtve annyival, hogy 'ne haragudj', s természetesen azért nem az az ember vagyok aki hagyja, hogy játszanak vele, már nem.
incs kedvem napokat azon agyalni mi történt a múltban; mit tettek ellenem, mit tettem én emberek ellen, mit rontottam el, minek mi lett a következménye, hogy kinek a hibája volt. Nem érdekel. Aminek vége van annak okkal van vége, ám, nem tudhatom hogy mit is jelent a vége. Ellenben azért, mikor '
Mellesleg csináltam muzsikát, fent van. :D
Visszatérve, vegyes ám inkább kellemes érzés visszaolvasni a livejournalos f.szságokat (:
Visszatérve, vegyes ám inkább kellemes érzés visszaolvasni a livejournalos f.szságokat (:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése