Nem azért nincs barátom, mert nem akarok, vagy mert ilyen-olyan vagyok. Azért nincs, mert akárhányszor bepróbálkozna valaki elküldöm, mert még mindig azt az egy embert szeretem, akit vagy hat éve szeretek.És amíg nem tudok továbblépni, (márpedig nem tudok), addig baszhatom. Mert akárki fog odajönni hozzám, az nem ő lesz, azaz nem fog kelleni. Oké, hogy alapból is ilyen-olyan vagyok... ha nem olyan lennék amilyen vagyok, hanem valami szupi-dupi csajszi, akkor nem itt lennék, nem wowoznék, nem gitároznék, nem hallgatnék rock zenét, nem káromkodnék, nem lennék önmagam... hanem épp a plázában shoppingolnék, cukcsin beszélnék, három faszim lenne; reggelre, délre, estére. Más lennék.
És nőies vagyok, elég nőies vagyok ahhoz, hogy összetudjak hozni valamit, ha nagyon akarok. DE úgy néz ki egyenlőre nem akarom annyira, csak úgy, mint a cigiről való leszokást sem akarom egyenlőre, mert még szükségem van arra a meggyújtott szálra. Nem akarok megváltozni, azt akarom, hogy olyan embert találjak, aki így fogad el.
És nőies vagyok, elég nőies vagyok ahhoz, hogy összetudjak hozni valamit, ha nagyon akarok. DE úgy néz ki egyenlőre nem akarom annyira, csak úgy, mint a cigiről való leszokást sem akarom egyenlőre, mert még szükségem van arra a meggyújtott szálra. Nem akarok megváltozni, azt akarom, hogy olyan embert találjak, aki így fogad el.
Nem vagyok felkészülve rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése