#097. a szív, mint egy karkötő

Na, hát ugye én ilyen kreatív lélek vagyok, aki nagyon szeret novellákat írni, próbál verseket írni, és imád fotózgatni. S úgy döntöttem, hogy mostantól többet fogok megosztani a "nagyvilággal", bár mondjuk fogalmam nincs, hogy kik járnak errefelé, mert írni senki nem ír, de mindegy is. Én ettől még megosztom, és légyszíves ne lopkodjátok el. Úgyis lehet dátumokat nézni, meg minden képen megvan a gépen, meg lehet nézni a tulajdonságokat, úgyhogy úgyis kiderül, hogy ki-mit-merre-honnan szerzett. ;)

Tudod milyen érzés, mikor a szíved darabokra törik, s egyszerűen bármennyire meg szeretnéd magyarázni az okot, hogy 'miért?' de egyszerűen nem megy? Mert én tudom, sajnos. Olyan, mint mikor kapsz egy gyönyörű karkötőt (vagy nyakláncot), attól akit nagyon szeretsz... Te folyton vigyázol a karkötőre, figyelsz nehogy elszakadjon, mert nem akarod, hogy elszakadjon. Aztán hirtelen rosszul mozdítod meg a kezed és a vékony damil elszakad: s a gyöngyök lepotyognak a karkötőről. Néha előfordul, hogy nem a te hibádból szakad el, hanem valaki, aki rosszat akar neked elvágja, szabotálja. Viszont egy biztos: elszakad, s ezernyi darabra hullik szét. Sajnos. S nem biztos, hogy újra fel lehet rakni minden egyes gyöngyszemet, mert az már nem lesz ugyan olyan.