Tulajdonképpen nagyon szarul vagyok. Nem, semmi testi látszat nem mutatja, csak lelki, és mivel azt rajta, kívül (s néha még én sem annyira) senki nem ismeri, muszáj "megszabadulnom" tőle, azaz kiírni, elmondani, valamit csinálni. Sajnos, nincsenek olyan ismerőseim, akikkel meg akarok osztani dolgokat, mert sajnos mindenkiben csalódtam az utóbbi (lássuk csak) 16 évben. Igen, 16 vagyok, és igen, mindenkiben csalódtam. Lehet, hogy van, akiben csak egy kicsit, de az is szar. Tényleg szükségem lenne olyan barátkora (vagy csak egyre) akivel feltétlen megbízunk egymásban, akinek elmondhatok mindent és segít, s ugyan ez fordítva. Sajnálom, de Tényleg nincs olyan barátom, akinek elmondhatnám. : (
Pedig tényleg milliószor belém hasít, hogy jajj, akkor most elmondom neki, vagy neki, de a következő pillanatban eszembe jut, hogy úgyis leszarná... úgysem foglalkoztatná, úgyis önző dög és csak a sajátja érdeklni. Az meg, hogy csak a bajainkat beszéljük meg, az nem barátság. Mert van ugye egy lány, akinek eddig (!) mindent elmondtam, és adott tanácsot, és fordítva is megvolt. De, ha csak egy kis hülyeségre, egy sima beszélgetésre vágytam, akkor nem találtam sehol sem. Suliban is másokkal van, és lesz.r... így meg nekem ez nem kell. Ne értsetek félre, nem várom el tőle, hogy folyton velem legyen. Csak egy kicsit. Ami meg a másik, múltkor látszott, hogy valami baja volt, odamentem hozzá, nem mondott semmit, elhívta,m menjünk büfébe, vagy valami "nem, inkább marad egyedül" jó, oké, visszaültem a helyemre, két perc múlva fut be egyik csaj, odamegy hozzá és hú, de nagy mosollyal mennek büfébe... Nem tudom minek tituláljam, de rosszul esett.
Minden elmúlt.
Lementem sétálni, most fél6-kor. Tudniillik, oké, hogy kis város, de a boltok 6-7-ig nyitva vannak. Találkoztam pár idős emberrel, meg pár fiatallal, de az egész "város" ki van halva. : ((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése