Imádok úgy felkelni reggel, hogy süt a nap. Remélem már rég véget ért a tél, mert már nagyon hiányzik a jó meleg időjárás, mikor nem kell kötözött sonkaként beöltözni a hideg elől, és mikor már simán lehet tornacipőbe sőt balerina cipőbe járni, elég egy hosszú farmer/cicanadrág, elég egy póló és arra felvenni egy vékony pulcsit. Jajj, de hiányzik. Bár a jelek már megvannak, tegnap hazafelé tapasztaltam már pér vadmotorost, ami elengedhetetlen ilyenkor, tavasszal. Ráadásul a Launer már a parkban olvasta a könyvét. Senki nem volt idegbeteg, mindenki mosolygott, talán már valóban jön a tavasz.
És ismét csak rájöttem, hogy tán a Valentin napnak itt, Magyarországon semmi értelme nincs, de mégis olyan jó volt nézni, még így szingliként is, hogy a fiúk/férfiak/idős bácsik lufikkal, rózsacsokorral, csokival, és üdvözlőlapokkal várták kedvesüket. És persze, nem az ajándék a fontos, ahogy karácsonykor sem az lenne a fontos, de az embernek - főleg, ha nem számít rá-, ez olyan nagy örömet tud jelenteni. (:
Tehát remélem minden szerelmesnek jól telt a pénteki napja, és azt a köteléket, ami köztük van, egy február tizennegyedikei napon kicsit megszorították, s talán a már-már kihunyni látszott láng, újra lobog. ^^
/díszítősor - más téma/
Február 22. Szalagavató. Most már biztos, hogy megyünk, bár nem annyian, mint az elején terveztük, de 4 fő megmaradt. A napokban nem volt nagy kedvem menni, de végül mégis kedvet kaptam hozzá. Több okom is van; egyrészt, most biztos nem fog senki egyedül hagyni, másrészt; régen voltam bulizni, harmad részt; velük (<3 b="">) még egyáltalán nem voltam bulizni, és negyedrészt; mivel Deákos szalagavató, biztos lesznek jó faszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése