#452.

Zajlanak az események. Nincs is szükség hazugságokra, mint ahogy azt az elején hittem. Tegnap találkoztunk, visszaadtam neki a cuccait, és beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy ugyan úgy találkozhatunk, beszélhetünk... (és kicsúszott a számon az is, hogy rosszabbul érezném magam, ha nem beszélnénk.) Az elején úgy gondoltam, hogy lehet, hogy rossz döntés volt ebbe belemenni. De el kellett hitetnem vele, hogy annyira nem is zavar a dolog. (dee, dehogynem zavar, kurvára zavar..) És miután beszéltünk tényleg nem zavart annyira. Aztán csak arra tudtam gondolni, hogy ugyan azt fogom játszani vele, mint anno a Patrikkal, annyi különbséggel, hogy anno a Patrikkal nem jártam, nem volt még egy szájra puszi sem. Na de vissza a jelenbe. Miután elment fészbukon is dumáltunk, mondta, hogy megy buliba, én meg mondtam hogy megyek lyukba... tehát este lementem lyukba. Elvoltam, hihetetlen jó volt. Lent volt egyik volt osztálytársam, nosztalgiáztunk, előjöttek a wowos témák. Fasza volt. Hihetetlenül jól éreztem magam. Fel voltam dobódva. Aztán mikor feljött ez a szakítós dolog, Kuci mondott pár dolgot, ami beindította az agyam. Felelőtlen döntés, de felhívtam, hogy mizu, merre van, de nem vette fel. Úgyhogy mondom, akkor nem ment buliba, mindegy, hagyjuk. Aztán visszahívott. Hogy mizu.. beszélgettünk. Kérdeztem mikor ér haza... és az alkohol hatására megkérdeztem, hogy nem-e találkozunk. Erre rávágta, hogy de, ha hazaért, csörget, és akkor összefuthatunk (érez még valamit, éreznie kell, ha nem érezne rávágta volna valamelyik kifogást). Hazaért. Hívott. Hazakísért. Megöleltem. Visszaölelt. Megsimította a hátam. Semmi puszi, csók ilyesmi, de nem is akartam. Csak meg akartam ölelni. Én ittam. Rendesen. Ő nem sokat. Legalábbis két whisky kóla az nem sok. Azt hitte én vagyok a parkba, és odament egy csajhoz. Ezt ő mondta. 

Nem tudom volt-e értelme ennek a találkozásnak, vagy rosszabb lesz-e később, de így most jobb, mert így tényleg azt érzem, hogy valamit érez, hogy fontos vagyok neki, csak valami ott lebeg a szeme előtt, és inkább azt mondja, hogy nem, mintsem megpróbálná. Valami ott motoszkál, ami miatt most nem akar kapcsolatot, de szeret. És ha jól érzem, akkor most van az a szituáció, hogy kicsit flegmáznom kell. Mert, ha azért talákozott volna velem az éjszaka közepén (inkább hajnal), hogy megdugjon, akkor úgy közeledett volna, de nem úgy közeledett. Máshogy. És nem is úgy, mint egy barát. 

Szóval ennyi történt, és azt hiszem, hogy ez még nem veszett fejsze nyele... Majd kiderül mi lesz a folytatás... sok ismerősöm van, akik szakítottak már, és pár hét után újra együtt voltak. 

Ellenben ha most felmerülne, nem ugranék egyszerre, de a harmadik alkalmat sem várnám meg.