ezt akkor sem tartom normálisnak, és kurva nehéz szemet hunyni felette. még akkor is, ha csak... akkor is kurva nehéz. és ami a legrosszabb, hogy nem tudom, hogyan kezeljem, hogy mit csináljak. mert persze, az lenne a legegyszerűbb, ha nem törődnék vele, ha csak lennék, de mi van ha mégsem csak... mi van ha van más is ezen kívül, mi van, ha van több... szóval egyszerűen nem tudom, hogy meg merjem-e említeni, vagy hogy mi a faszt csináljak. vagy, ha megemlíteném mi lesz a reakció. mi van, ha olyat mond, amit nem akarok hallani. nem. ez egyszerűen nem lehet normális.
vagy... megemlítsem-e másnak. megkérdezzem-e tőle. de akkor is félek, hogy visszajut a fülébe. mert nem akarom, hogy az legyen, hogy kibeszélem, meg ilyesmi. tudom, hogy ezt nekünk kell megoldani, de ha egyszer nem tudom, hogy hogyan kezeljem, vagy hogy mondjam e akkor mégis hogyan...?
picsába, hogy mindennek ilyen nehéznek kell lennie...
"Fake a smile, yeah, lie and say that
You're better now than ever, and your life's okay
When it's not, no"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése