#446.

Mégiscsak szörnyű, hogy milyen nehéz túltenned magad múlton, hogy hiába jó most minden, akkor is eszedbe jutnak még az emlékek, a hazugságok, az ígéretek. Minden ami jó volt, minden, ami rossz. Rossz rá gondolni, hogy milyen volt akkor, s milyen most. Hogy milyen hamar változtak a dolgok, hogy hány új esélyt adtál valakinek, s, hogy ezeket az esélyeket hányszor utasította vissza, hányszor basztak át, hányszor néztek hülyének. Hányszor piszkáltak valaki miatt, aki csak szimplán fontos volt neked. Mert ismerted, tudtad minden gondolatát... és akkor hirtelen egy pillanatba, mikor nem számítottál rá vége lett. És mégis, minden rossz ellenére, minden elmaradt ígéret ellenére, nehéz elengedni az embert. Nehéz, kibaszottul nehéz azt mondani, hogy jó, felfogtam, nem próbálkozok többet. Elengedem. Illetve, nem mondani könnyű, de így is tenni, így élni a mindennapokat. Az már nehéz. Nehéz, hogy ne jusson eszedbe egy könyvről, egy zenéről, egy együttesről, egy eseményről, egy közös ismerősötökről. Kibaszott nehéz.
..In these promises broken / deep below
Each word gets lost in the echo
So one last lie / I can see through
This time I finally let you
Go! .. 

Ezt leszámítva, viszont úgy gondolom, hogy tényleg minden rendben van. Augusztus hónapra megkaptam a melót. Lesz pénzem szeptemberre. Szabival is jól megvagyunk.Egyedül annyi még, hogy hihetetlenül unalmas ez a nyár, és hihetetlenül de semmit nem csináltam. még a tóra se nagyon tudtunk lemenni, mondjuk ez inkább az időjárásnak köszönhető. Egyenlőre azt hiszem ennyi. még jelentkezek.