Voltatok már úgy, hogy egyszerre voltatok boldogak és szomorúak, hogy egyszerre örültél az eredményednek, és voltál szomorú miatta? A hét elején "összebalhéztunk Annával, meg Petrával. Úgy volt, hogy velük megyek le busszal, és bennmaradunk, de azt mondták, hogy mégis az előbbi busszal mennek haza, mondom, oké, akkor visszamegyek a suliba és megvárom az unokatesóimat. Erre két órával később megyünk be a Mekibe, és ott ülnek... (Megjegyzem, még ha 20 percel előbb is indult volna a busz, akkor is elérték volna..) Aztán beültünk, és azért mondtam nekik, hogy "látom elmentetek a negyed kettővel"... erre jön a válasz, hogy lekésték... ja, mondom "persze"...
És ez még oké, elöntöttem, hogy leszarom őket.. Erre másnap nem is köszönnek, hozzám se szólnak, semmi. Na mondom fasza.. még ők vannak megsértődve, nem?
Egyébként, minden oké. A napjaim manapság remekek. Boldog vagyok,, meg minden. De azért tuti velem van a baj, ha eddig mindkettő iskolámban az utolsó évben összeveszett velem mindenki.. :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése