Csak az a lehetőség van, hogy a sok átbaszás, csalódás, szopatás, piszkálás miatt, olyannyira visszafejlődtem, hogy ha egy ember akár egy kicsit is kedves hozzám, és segítőkész már furcsállom a dolgot, és gondolkodni kezdek, hogy mi az oka. De nem úgy, hogy 'úristen, lehet tetszem neki'... már nem. Két hónappal ezelőtt még ez volt, de mára már nem. Most valahogy tök más a közérzetem, azután, hogy beszélek egy ilyen kedves emberrel. Nem értem. Vagy csak annyira kezdek a padlón lenni, hogy egy kis kedvesség miatt két méternyit visszarepülök? oO Nem tudom, nem is érdekel, de ez így jó. Jó, mikor jól elvagyok az emberekkel, mikor érzem a törődést, még hacsak rossz megjegyzések által is, de érzem, hogy tudják, létezem..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése