Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, akiről senki nem tudta, hogy királylány. Mindig elment a bálba, de soha nem történt vele semmi különleges, ivott egy kicsit, beszélgetett a barátaival, aztán mikor elfáradt hazasétált. Nem jött érte a hintó, vagy a herceg, saját két lábán ment haza, minden egyes bál után. Néha elkísérte egy barát, de semmi több.
Aztán egyik nap a bálban leszólította egy herceg... A herceget mindenki ismerte, mindenki a barátjának vallotta magát, de igazából csak pár vele egykorú barátját érezte igazán a barátjának. A herceg az életében tapasztalt jót, s rosszat is, de tulajdonképpen mindig is kiszolgálták. Odament a lányhoz, beszélgettek, nevettek együtt, s a herceg azt mondta a lánynak, hogy nagyon csinos a mai bálon. A lány pirulva megköszönte és kezdte érezni, ez a herceg nem is olyan, mint a többiek...
Aztán jött az a pont, mikor a herceg kijelentette, hogy magáévá tenné a királylányt.
A királylány összezavarodott, azt hitte lehetne valami más is, azt hitte nem csak erről fog szólni az egész, csalódott volt. Majd egy nagy levegővétel után azt monda:
- Sajnálom, de ez így ebben a formában nem lehetséges
A királyfi megkérdezte tőle hogy hány éves, s a lány rávágta, hogy 17. A királyfi filmekből idézett, mely egy kicsit oldotta a feszültséget. Ekkor a királyfi azt mondta, hogy vár egy évet, s majd utána.
***
A következő bálba megint találkoztak, sokat beszélgettek, a királylány megtudott pár sötét dolgot a hercegről, s azt is, hogy már 24 éves, de ez nem zavarta. A herceg el akarta csábítani a királylányt, és a királylány bele is ment volna, de félt, hogy csak egy éjszakáról szólna az egész, ezért nem ment bele. A herceg szorosan átölelte a királylányt, s azt mondta, "nem baj, tudok várni"...
A királylány csak olyanra vágyik, ki tiszta szívéből őt szereti, s kit tiszta szívből szerethet. Olyanra, akivel hosszasan ölelkezhet. Nem kell hogy herceg legyen, az sem hogy gazdag, hisz nem ez a fontos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése