bánat

Az embert oly könnyen meg lehet bántani, még akkor is, ha úgy néz ki nem fáj neki ez. Ha csak egy percre körbenézünk magunk körül, láthatjuk, hogy minden lépésünkkel megbánthatunk valakit. Még akkor is, ha nem szándékosan tesszük, ha csupán magunkat adjuk. Viszont, ha csupán avval bántjuk meg az embert, ha magunkat adjuk, és jól érezzük magunkat, akkor komolyan el kell gondolkodnunk azon, hogy vajon ez biztos..., hogy a mi hibánk? Talán néha fontos az önzés, főleg, ha igazából egyikünk hibája sem, nem? Vagy mindkettőnké.

Valószínű, hogy én megbántottalak, viszont komolyan, fogalmam sincs, hogy mit tettem, ami neked bajt okozott volna, ami miatt így kellett volna hozzám szólnod. Ez esetben tényleg nem tudom, mit tehetnénk. Te is megbántottál engem, - bár nem tudod, mert nem látszik rajtam -, és én is téged. Ezek után hogy maradjunk igazi barátok, ha folyton megbántasz... megbántjuk egymást? Nem hinném, hogy menne. Ne haragudj, de így nekem nem megy, mikor már sokadszorra bántasz meg. El kell, hogy engedjelek... el kell, hogy vágjam a kötelet, ami meglazult. Mert így már nem tudok megbízni benned. Nem hiszem, hogy csupán a te hibád lenne. Azt hiszem ez a mi hibánk volt... már nem először. Te sem mondhatod azt, hogy csak az én hibám. Nem!

Most elolvasod, elgondolkozol... aztán rádöbbensz, hogy ki is írta ezt és legszívesebben a képembe röhögnél, ugye?

Vélemény? Túl dramatizáltam? 

Nem hiszem... lehet. Leírtam amit gondoltam mikor szólt a zene...