Hogy lehetséges az, hogy álmodsz, de mégis annyira életszerű...? Az arcok, a hangulat, a kérdések, az érzések, a félelmek, a vágyak... minden annyira életszerű tud lenni. Félelmetes az egész. És ami még félelmetesebb, az az, hogy reggel felkelsz, és emlékszel mindenre, minden arcra, és érzésre, és, hogy ezekkel az érzésekkel kelsz fel. Hogy veled volt, hogy vissza ment hozzád, hogy teljesen beleillik a történtekbe, mintha az új cselekményre nyitná fel a szemed... Hogy ott vagy, vele... és, hogy félsz... attól, hogy mit fognak gondolni a barátaid, a szüleid, hogy majd megkapod a "pizzát is újra megmelegíted?" szöveget. Annyira életszerű, és annyira jó, hogy az már rossz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése