2014. szept. 15.

#456.

És akkor, ott egy ponton megint megtörik minden és beindul a szerencsétlenség sorozata. Azok a dolgok kerülnek elő, amik jó régóta mélyen lakoztak, és persze, még így az elején elnevetünk rajta, de mindenki tudja, hogy ez később komplikációkhoz fog vezetni, mindenki tudja, hogy fog ez még némi kellemetlen helyzetet okozni nekünk. De ne adjuk fel a reményt, később minden jobb lesz. Mindig minden jobb lesz, később. Utálom már lassan azt a szót, hogy később... miért nem lehet most? Miért kell mindig várnunk...?
Hiába hagyjuk figyelmen kívül a dolgokat, attól még ott vannak. Rövid ideig persze mindenről meg lehet feledkezni, minden érzelemről, minden okról, mindennek a miértjéről, mindenről. Ám hosszú távon nem, újra és újra elő fog jönni minden. Menekülni képtelenség. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése