#424. Egyveleg

Nos, igen csak felpörögtek az események a héten. Nem is tudom miért, de valahogy most mindent pozitívan fogok fel, akármi történt is, mint suli, mint minden más. Kivételesen nagyon jól telik ez a hetem, és remélem nem is lesz semmi rossz, vagy valami negatív dolog. Nem is tudom hol kezdjem a dolgokat, vagy, hogy mik azok amikről képes vagyok írni. Az biztos, hogy minden kezd egyenesbe jönni, kezdem úgy érezni magam, hogy egyik 'körömben' sem vagyok felesleges személy, hogy igenis vannak olyan emberek, akiknek fontos vagyok, és, ha arról van szó képesek küzdeni értem. Ismeretlen érzés, de jó. Ellenben kezdem azt hinni, hogy bele fogok esni a szokásos hibámba, ami a szerelmet illetni, bár egyenlőre csak győzködöm magam arról, hogy ez nem fog átalakulni szerelemmé, mivel egyenlőre csak vágy és rajongás vesz körül. S, ha már felhoztam ezt a szerelem(?) dolgot... a lányok egyre inkább mondogatják, hogy nekem kell valami faszit szerezni, és közbe-közbe én magam is így gondolom, de valami visszatart. Nem tudom, hogy a csalódások-e, vagy csak szimpla félelem, de valami nagyon visszahúz. Bár valóban örülnék neki, ha végre találnék valakit, akinek fontos vagyok, meg ilyenek. Akinek van valakije az úgyis tudja, hogy mire gondolok. Ha már említettem a lányokat, ugye Encsinek 12-én lesz a szülinapi bulija, mindenki ott lesz akit bírok, vagy viszonylag bírok, és persze én is megyek. Remélem jó lesz, először náluk iszunk, aztán bemegyünk Egerszegre bulizni egyet, ami jó lesz, mert buliba se voltam legalább 4-5 hónapja, tehát rám fér egy kis kikapcsolódás. Most próbálom viszonylag összekapcsolva írni azt, amit szeretném, úgyhogy szerintem a buli után jöjjön egy kis suli. :) Nos, neki kell állnom lassan az életútinterjúnak, majd szólnom kell a maminak is, hogy készüljön fel, elevenítse fel az emlékeit, mert tavaszi szünet végére mindenképpen el kell készítenem, át kell néznem, anyagot is kell hozzá gyűjtenem, és a 15 oldalas (word-be) dokumentumot el kell küldenem a tanáromnak, hogy nézze át. Egyenlőre úgy gondolom, hogy mivel valamennyi tapasztalatom van az írásban, simán megcsinálom 1 hét alatt, de azért félek, hogy mi lesz, ha mégsem sikerül időre megcsinálnom, bár mondjuk az idő az május 31-én jár le, tehát csak sikerül. Ja, meg ugye megcsináltak a bizonyítványunk, és mivel én gimibe jártam újat kapok (a szakiskolásoknak van még hely, ők abba kapják..)... Szóval idén már lesz rendes jegyünk, és ha úgy összességébe nézem a jegyeimet, azt hiszem, hogy talán, ha a közeljövőben nem rontok el semmit, akkor idén lesz a legjobb a bizonyítványom, amibe belegondolni amúgy vicces, mert ez ugye érettségire épülő, tehát érettségi felett lévő iskola, és most lesz a legjobb... pedig nehezebb. Ám, az is igaz, hogy mindennek ellenére ez érdekel a legjobban. Szóval suliról ennyit *szerkesztve* Na jó, nem bírom magamban tartani, ami egyenlőre (egy másik dolgot leszámítva) a legérdekesebb, hogy unokatesómékkal ugye összevesztünk még nyáron, és egyáltalán nem beszéltünk, nem is akartam, a maminál, ha találkoztunk, akkor azért viszonylag megerőltettük magunkat, de kellemetlen volt mindig. Ellenben most vasárnap (azaz múlt héten) szintúgy mamánál tök jót beszélgettünk, meg úgy összességében tök jó volt. Aztán most újra beszélünk, inkább beszélgetünk. És olyan furcsa igazából, talán még kicsit kellemetlen is, de valahogy mégiscsak jó érzés. Örülök neki, hogy nem kell balfaszkodni ha találkozunk, meg ilyenek.. Egyedül annyi a bajom, hogy a bizalom, az valahogy lesüllyedt a részemről az emberek iránt... a sok minden után. Aztán még ki tudja mi lesz, akárkinek képes vagyok megbocsájtani (ami néha-gyakran rossz), szóval tényleg nem tudom. Aztán maradt egy dolog, amiről még hallgatok. De összefügg a most következő idézettel! :)

"Becsukhatod a szemed,
hogy ne lásd, amit nem akarsz látni,
de nem csukhatod be a szíved,
hogy ne érezd, amit nem akarsz érezni."
(Johnny Depp)