2012. febr. 19.

#261. összekuszálódott táj

Mostanában igencsak az jellemzi a hétköznapjaimat, hogy teljesen felborult a rendszer. Teljesen belekeveredtem az egészbe, már nem tudom követni, hogy ki mit csinál, hogy ki mit mond, s hogy mit nem. Valahogy teljesen nem érdekelnek a körülöttem lévők, sem a problémáik. Se a suliban, sem itthon. Az elején úgy gondoltam, hogy lesz időm, hogy kell időt szakítanom magamra, hogy "megbeszéljem" magammal a dolgaimat, de valahogy nincs hozzá erőm... különben is, azt sem tudom mit csinálhatnék. Minden összekuszálódott, teljesen más szemmel nézek a környezetemre, magamra. Néha nem érzem, hogy tényleg lennének barátaim. Tudom, hogy vannak, de ezt nem mindig érzem így, és nem azéért, mert nem mutatják ki. 
Mostanában olyan számomra fontos embereket veszítettem el, annyira tudatosult bennem, hogy soha nem kapom vissza őket, úgy, ahogyan megismertem őket. Hogy annyira megváltoztak, néhányan annyira más vizeken eveznek. És ez annyira rosszul esik, hogy nem tudok segíteni nekik. Mert már rám sem hallgatnak. Senkire és semmire, csak vannak a nagyvilágban egyedül, nem hagyják, hogy a közelükbe férkőzzenek. Talán azért, mert már annyi emberben csalódtak, és nem akarják, hogy újabb embert engedjenek közelebb magukhoz, és veszítsenek el csak úgy, minden ok nélkül. 
Részben nekem is ezt kéne tennem, sőt azt hiszem, már folyamatban is van. NEM. Nem akarok embereket engedni magamhoz, nem akarok tökéletes kapcsolatot kialakítani, mert már annyi embert veszítettem el. Ha még csak saját hibámból lett volna... de utóbbi időben nem csináltam semmit.....
Egyszerűen csak bánt, zavar, könnybe lábad a szemem, mikor arra gondolok, hogy kiket veszítettem el. Hogy kik fulladtak bele a saját maguk által készített árokba, amit maguk körül állítottak fel, de a végére annyira közel ásta magához, hogy ő maga is beleesett a gödörbe. 
Hiányoznak. Nagyon is. De hiába veszem fel a kapcsolatot, megszakad... minden ok nélkül. Persze, van ok. Nem akarnak Senkivel sem beszélni..... :(

S tán magamat is kezdem elveszíteni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése