A dolgok megváltoznak, egy idő után a rajongás elmúlik.
A rózsaszín köd felszáll és nem maradnak érzelmek.
Vagy, ha meg is maradnak, mélyen, legbelül, már nem érzed.
Talán az idő múlása, a sok csalódás teszi...
Csodálkozva bámulsz, hogy mi történt, hogy régen mennyire örültél volna... most pedig semmi.
S úgy érzed, mintha valamit elvesztettél volna, mintha egy darabka belőled megsemmisült volna.
Nos, ezt teszi az idő. A várakozás. A rágódás.
Futás a semmiért, ami a végén értelmetlenné válik, mert kihűlnek az érzelmek.
A lényeg, hogy a múltat, itt és most hagytam magam mögött.
|majális|
Nagyon jól éreztem magam.
Megvolt az első vízibiciklizés.
Söröztem húgomékkal.
Csináltunk egy raklapnyi képet.
Hazajöttünk, átöltözni.
Visszamentünk.
Baromkodtunk, nevettünk, elvoltunk.
Ittunk. A legvégén meg összeszedtünk mindenkit.
És együtt csapattuk.
A lényeg, hogy a múltat, itt és most hagytam magam mögött.
|majális|
Nagyon jól éreztem magam.
Megvolt az első vízibiciklizés.
Söröztem húgomékkal.
Csináltunk egy raklapnyi képet.
Hazajöttünk, átöltözni.
Visszamentünk.
Baromkodtunk, nevettünk, elvoltunk.
Ittunk. A legvégén meg összeszedtünk mindenkit.
És együtt csapattuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése