#324. next ~

"Színház a sors: játszd a szereped! 

Ez a darab talán végre mást hoz majd. 

Mi az, amire vágysz? Tiéd a fõszerep: 

Becsüld meg még! Ne dobd el semmiért! 

 Szállj végre szabadon, ahogy fenn a sok madár! 

Így élni jutalom, te is hallgass rám!"

Hagyjuk a történteket, idővel úgyis feledésbe merülnek.
Teljesen mindegy, ki, mit tett. Hagyjuk az egészet.

Már nem érdekel, úgyis minden más lesz, úgyis változik minden...

#323 You're...

You’re not scared of the dark, you’re scared of what’s in it. 

You’re not scared of heights, you’re afraid of falling. 

You’re not afraid of people around you, you’re just afraid of rejection. 

You’re not afraid to love, you’re just afraid of getting hurt. 

You’re not afraid to let go, you're just afraid to accept the reality that she's gone. 

You’re not afraid to try again, you're just afraid of getting hurt for the same reason. ""

#322. újra itt

Megtörtem. Valahogy annyira sok volt. Minden sok volt. Túl sok az ember, nem kapok levegőt közöttük. Amit most érzek, azt szerintem nem lehet kifejezni, egyszerűen nem tudom, nem megy. Nem tudom mihez hasonlítsam, annyi jelzőt írhatnék, de nem akarom, hogy tudják az emberek az érzéseimet. Mindig így csináltam, soha egyetlen egy ember nem ismerte meg, hogy igazán ki vagyok. Igaz, még én sem tudom, hogy én valóban most akkor ki is vagyok. De én majd rájövök... viszont a körülöttem lévő emberekről nem hiszem hogy megérdemlik, hogy tudják... Ez van ilyen az élet, majd elmúlik. De én utálok várni, utálom ezt az érzést, hogy így ki vagyok bukva.. és azt, hogy tulajdonképp magamnak köszönhetem.  Eddigi életemben 3 ember előtt sírtam. Viszont azt hiszem, mostantól máshogy lesz...

#321. just i like

Csak szeretném visszakapni 

a régi barátokat, 

a régi társaságokat, 

a régi hobbikat,

 a régi érzéseket, 

a régi életemet. ~

♥

#320. Lapozz../

És végre itt vagyok. Elértem amit akartam, kicsit még a köztudatba is belecsöppentem. Már nem az a lány voltam akit mindenki csak csúfol, már nem egy senki voltam, éltem, kipróbáltam mindent amit csak szerettem volna. Voltak jó, és rossz napjaim is, egyik pillanatban még a felhők fölött lebegtem, mire észbe kaptam már a kavicsokat számoltam a sárban. Szerettem embereket, voltam szerelmes, gyűlöltem, boldog voltam. Hisz ezt akartam. Csak élni akartam, nem érdekeltek a tetteim következményei, nem érdekeltek az emberek véleményei, amiket csak az alapján alkottak, hogy rám néztek. Nem érdekelt, hogy ki milyennek ítélt meg. De már elég. Már túl sok volt ez nekem, nem kell több. Vissza akarok menni oda, hogy egy élettelen kis senki voltam, szerény, alig beszéltem, csak a barátaim voltak a fontosak, és mindenféle hülyeségbe nem mentem bele. Elegem van, nem akarok a köztudatban lenni, nem akarok amiatt keseredni, hogy azok akiket a barátaimnak hittem elárultak.

#319. események

Nos, amint kihirdettem, hogy nincs semmi extra, máris felpörögtek az események körülöttem. Tegnap elmentünk családdal és apa két nagyon aranyos munkatársával tekézni. Először nem akartam menni, mert hát minek? Meg még soha nem is játszottam... Meg úgy voltam vele, hogy ha ismerősök lesznek lenn, nem is fogok, mert az valami halálos... nem is az ciki, hogy tekézek, hanem az, hogy nem megy. Na de mindegy, mert nem tudtam sokáig tartani magam a véleményemhez, beálltam én is. Hát meg kell mondjam, nagyon jó volt. Mondjuk valóban béna voltam, de anya azt mondta nem baj, hisz először csinálom. Ez még semmi, de a mai izomláz, az valami hatalmas. Mindkét combom, seggem, belső combom, a jobb vállam, még a lábfejem is... hű, de jó is az izomláz. Úgy átlagban nem rossz, de ha felkelek a székből/ágyból illetve visszaülök/fekszek... uram atyám. :| De legalább megtaláltam azt a sportot, ami a belső comb izmosítására megy rá. :D Na de mára befejeztem, álmos vagyok. De még egy képet:

#318. új kinézet:

Sziasztok! Már untam a régi fekete extra dark-os kinézetet, úgyhogy itt egy kicsit happybb cukiság. :) Valahogy sokkal jobbnak érzem, mint az előzőt. Mondjuk hangulattól függ, de nekem ez tetszik. Lemegek boltba, vásárolok magamnak csokikát, meg cukrot, mert mostanában zabálós kedvemben vagyok, még ha ez nem is látszik meg rajtam... de belegondolva ez plusz öröm, szóval extra csokit veszek. *w* Na szóval elmnegyek, legyetek jók, hallgassatok Skilletet, mert az jó. :)
xoxo

#317. semmitmondó post:

Most biztos néztek a képernyőre, hogy miért lett a #305. bejegyzés helyett #317. 

Elárulom, a blogger azt mondja, hogy ez következik, és tuti, mert vannak inaktív postok. 

Szóval nyár van, esős idő, a napot csak egy-egy napra lehet látni, úgyhogy kicsit szomorú, de mindegy, ilyen is kell. A hónapban elég sokat melóztam, most szerda-csütörtökön lesz meg hetedik napom, szóval lesz pénzem Zalamenti napokra, meg sulikezdésre is marad. Tiszta jó lesz. Az unokanővérem jön haza Kanadából látogatni minket 9-én és már annyira várom.! *w*

Igazából mindjárt lejár a szünet, de semmi számottevőt nem csináltunk... persze, napoztunk, kijártunk a tóra, hülyültünk, de valahogy olyan kevésnek érzem.. 

hmm.. 

#304. kiömlött pohár...

Kiömlött a poharam, de nem úgy, mint múltkor. Amikor utoljára kiömlött csak bizonyos időnként volt beleborítva egy nagy adag víz, és különben is ittam le közben, de most más volt. Most folyamatosan öntötték, kis mennyiségben, és nem volt időm inni belőle. Tudom, elég rossz a hasonlat, de máshogy nem megy. Belefáradtam abban, hogy a mai világban a haverokkal nem lehet elmenni normálisan szórakozni, táncolni, nem lehet random dolgokat tenni és élvezni az életet, hanem mindig mindent százszor meg kell gondolni, hogy megtegyük-e. Nekem ez nem tetszik, én inkább random fogom magam és elmegyek valahova. Nem szeretem, hogy manapság, ha a barátaimmal vagyok, akkor az asztalon kell lennie a sörös üvegnek, és még vagy egy rakatnyi embernek.
Befejeztem. Inkább járok egyedül az utcákon, még akkor is ha unalmas és rossz lesz. 

Amikor minden jó akkor mindig történik valami, ami megváltoztatja ezeket a hiteket, mindig kell történnie valaminek, amitől meging a bizalmad... Szánalmas. 

#303. Summer time: on

Hát hello!

 Eddig kellemesen pozitívan telik a nyár. Még nem történt semmi extra, de én ezt így élvezem. Nem is muszáj megtörténnie ezeknek. Én jól érzem magam, szabadnak, és mivel most vihar van még frissnek is. :D Szóval ez így tökéletes. Pont most eredt meg az eső, az utóbbi másfél órában villámok ezrei ragyogtatták be a sötét felhőket. Kellemes az idő is. 

Majdnem minden nap strandra járunk, közben melózok is.