Mára csak ennyi:
"Ki lesz melletted, amikor kihunynak a fények? Ki fogja majd a kezed, amikor a világ megremeg, és a XXI. század virtiális mocska szikrákat szórva hullik alá a ménybe? Kihez fogsz rohanni akkor, amikor megszűnik az elképzelt világod, amenyben éltél? Ha minden, amit lájkolhatnál füdtölögve here a pusztában, ha az online világod, mely arra volt hivatott, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, mindeközben mégis ellehetetlenítette őket egymástól, puhánnyá semmitmondóvá téve az emberi kapcsolatokat, szétrombolva a hétköznapi értékeket, bemocskolta a barát fogalmát, ami elszakított igazi ismerőseidtől és bezárt egy éjsötét kamrába, ahol sok látszatfényes dolog izzóként világította meg mindennapjaidat, ha ez mind darabjaira hullik, hol leszel akkor? Családanyák, akik rá sem néztek gyermekeitekre, amikor hazajön az iskolából, hanem beültök a facebook elé 8 órára, gyerekek, akik hátrahagyjátok szüleiteket, elobjátok barátaitokat, megszüntök létezni a földi valótokban. Akik a facebookon legtöbbször nézik az adatlapodat, akik az alkalmazás szerint 100%-ban a legjobb barátaid, akik lájkolják minden rezzenésed, vajon ugranak-e majd a golyó és te közéd, vajon kaparnak-e majd a körmeikkel érted, amikor mahuk alá temetnem a romok? Vajon érsz-e majd akkor annyit nekik, mint látszólag most? Vajon tényleg ők azok, akik ott lesznek? Hol lesztek, amikor ez a műanyag burok leolvad arcotokról és ott ültök majd a világban, amibe születtetek? Mi lesz, ha túl késő lesz már? Ha csak akkor eszméltek fel, ha a végső visstaszámlálás az utolsókat rúgja, s ti kényszeredetten próbáltok majd kapaszkodni hátrahagyott ismerőseitekbe, megosztott énetekbe, virtuális létezésetekbe... " (Antifaces)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése